Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-15 / 5. szám
- 7 -Újságok sajtóhibáit kiszerkeszteni nem szép dolog, mert mindenkit - minden újságot - érhet baLeset és a nyomda ördöge sohasem alszik. De most rövid egymásutánban két olyan szarvashibát találtam a Magyar Nemzetben, hogy nem tudok ellenállni a kísértésnek! ezeket meg kell örökíteni. Az egyik a lap május 31-i számában látott napvilágot, egy novellában. A novella hose a budai hegyvidéken egy dúsgazdag ember házát keresi. Megtalálja. "Egyedülálló villa volt - idézem a szöveget A kertkapu mögött szeliden vicsorgott. Amint a csengőre tette az ujját,a kutya ugatni kezdett." A bekezdést kétszer is elolvastam, hogy megértsem, ki vagy mi vicsorgott szeliden? Aztán rájöttem, hogy szelindek helyett került "szeliden" a szövegbe. A szedő alighanem sohasem hallott még szelindekről, Ezért járt rá a keze a szeliden szóra. Mert annak van értelme. Csak a mondatnak nincs. - A másik remeklést a Magyar Nemzet június 6,-i számában találtam, a sportrovatban. A kanadai válogatott edzője nyilatkozik a magyarokkal esedékes mérkőzés esélyeiről! "Nehéz, nagyon nehéz lesz! - mondja az edző. - A magyarok kegyetlenül rossz napot fogtak ki a szovjet válogatott ellen, és most Kanadával szemben akarják kiküszöbölni a csorbát." Ez majdnem olyan, mint az ötvenes évek korlátolt párttitkárát csúfoló mondás, hogy "az ellenség keze betette a lábát". Vajon hogyan lehet kiküszöbölni a csorbát? Kiköszörülni még csak igen, de kiküszöbölni legfeljebb valamilyen hibát vagy üzemzavart lehet. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez nyomdai tévedés és nem az újságíró magyar tudásának kibicsaklása... Képzavar. Ami a magyarországi sajtó egyik legnívósabb lapjához mégsem illő. - Hiszen akad bőven sajtóhiba és nyomdai elírás a szabadföldi magyar újságokban is, de ezek legtöbbje egy-két áldozatos ember munkájaként (gyakran rendes munkaidőn túli túlmunkájaként) készül és így megbocsátható bármilyen botlás. De a Magyar Nemzetet jólfizetett nyomdászok és újságírók hivatásos hada állítja élői ilyen durva hibáknak nem szabadna elfordulniok! New York-ban rendezett Gellért Hugó-ünnepségről riport a Népszabadságban. "A művész - olvassuk a beszámolót - még ifjú korában került Amerikába és mindvégig megőrizte magyarságát. Egyik szervezőbe volt a fasisztallenes mozgalomnak az Egyesült Államokban." A nemrég elhúnyt művészre emlékező ünnepséget a New School for Social Research nevű New York-i kutatóintézet aulájában rendezték. (Erről az intézményről érdemes megjegyezni, hogy az első világháború után kommunista szimpatizánsok alapították és ezen az egyetemen tanulnak - ösztöndíjjal - azok a magyarországi intellektuelek, akiket kiengednek nyugatra Kádárék. Bejáratosak ide a Név/ York-i magyar főkonzulátus vezetői és Magyarországról érkező különböző küldöttek.) A Geílért Hugó-ünnepségen is résztvett Kocziha Miklós népköztársasági fckonzul, Síkvölgyi László alkonzul és Márton Sándor jogtanácsos, Az ünnepség kezdetén fölolvasták Házi Vencel washingtoni magyar nagykövet üzenetét. És ott volt Budapestről Randé Jenő, a Magyarok Világszövetsége főtitkára is. - Az ünnepségről beszámolt egyébként a New Yorkban megjelenő kommunista újság, az Amerikai Magyar Szó is, A nemrégiben népköztársasági kitüntetést kapott,Deák Zoltán főszerkesztő tollából származó riportból megtudjuk még, hogy a művészi programban föllépett Rebecca Miller csellóművésznő és Ed Niemand zongoraművész is, a Magyar Szó részéről Lusztig Imre méltatta Gellért Hugó érdemeit és a műsort Charles Keller konferálta. Szép lehetett... Ceausescu május közepén Moszkvában járt és megegyzést írt alá Gorbacsowal - a hír annakidején elkerülte a figyelmünket, de most a júniusi sajtószemle összeállitása során az Előre című bukaresti magyarnyelvű újság egy régebbi száma került kezünkbe és ez ad okot a Ceausescu-Gorbacsev találkozó fölemlítésére. Az Előre tudósítása szerint a két államférfi megbeszélte a világhelyzetet és "különösen fontosnak nevezte a Varsói Szerződés államainak egységét és egybeforrotságát". Az aláírt egyezmény egyébként 2000-ig meghatározza a szovjet-román gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés programját. Parlamenti bizottság foglalkozott az alkoholizmus problémájával és a foglalkozá si rehabilitáció lehetőségeivel - olvassuk a Magyar Nemzetben. Megtudjuk a cikk bői, hogy javaslat hangzott éli az állam fordítsa a szeszes italok árusításából származó nyereség - évente 52 milliárd forint! - egy százalékát a gyógyítási feltételek megteremtésére. Ennek az óriási bevételnek egy százaléka kb. félmilliárd. Vajon megérezné-e az állami költségvetés, ha ennyivel kisebb lenne a haszon, amit az alkoholisták hoznak a kincstárnak? Aligha, de ezt is sajnálják.
