Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-15 / 4. szám

Lehet-e multhavi lapszemlénket más hírrel kezdeni, mint a csernobili atomreaktor katasztrófájával? Maga az esemény ugyan még április végén történt (hogy pontosan melyik napon, arra még vissztérünk), de hatása csak májusban mutatkozott s e hónap első heteiben állandóan a világlapok első oldalán szerepeltek az atomerőművel kapcsolatos hírek, a sokfelé mutatkozó rádióaktivitásról szóló jelentések.

De tartsunk sorrendet! Hogy mi is történt Kijev városától kb. hatvan kilométerre, ahol a Csernobil község mellett épült atomerőmű áll, a nyugati sajtóból pontosan tudjuk. Sokkal pontosabban, mint ahogy azt a Szovjetunió vagy bármelyik csatlósország polgárai tudhatják. Most tehát ^ éppen arra vagyunk kíváncsiak,^ hogyan tájékoztatták a balesetről saját lakosságukat a Vasfüggöny mögötti újságok. Nézzük a Magyar Nemzet április 29.-1 számát: "Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban - olvassuk a Napi Krónika rovatban, a kis hírek között -, a csernobili atomerőműben. A Szovjetunió Minisztertanácsának Moszkvában hétfő este kiadott közleménye beszámol arról, hogy intézkedéseket foganatosítanak a baleset^következményeinek elhárítása érdekében. A sérülteket orvosi ellátásban részesítik. Kormánybizottságot hoztak létre. Csernobil Ukrajna területén található, Kijevtől északra, a Pripjaty és az Uzs összefolyásánál. Itt kezdődik a Dnyeperen létrehozott Kijevi víztároló. Az eseményről kiadott közlemény elhangzott a szovjet televizió esti híradójában,a Vremjában is. A szerencsétlenség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem ismeretesek a részletek. A TASzSz egy dokumentációs háttérösszeállításban rámutatott, hogy ez volt az első ilyen eset a Szovjetunióban." - Eddig a hír,amiből csak két adat hiányzik: hogy mikor is történt a baleset s hogy annak során hány ember halt meg, illetve szenvedett sérüléseket. Az időpontot illetően az amerikai tájékoztatás nincs találgatásokra utalva: a föld körül keringő és a Szovjetunió minden négyzetméterét szüntelenül fényképező megfigyelő műholdak pontos adatokkal szolgáltak. Ezek alapján tudjuk, hogy már két nappal a szovjet közlés előtt robbanás történt, melynek következtében az atomreaktor épületének egy része beomlott s a nukleáris energiatermeléshez szükséges grafittömb égni kezdett. Ennek ugyan az a tulajdonsága, hogy láng és füst nélkül ég, a műholdak műszerei mégis érzékelték a katasztrófát. A robbanás pillanatában többen meghaltak - szovjet források szerint ketten, nyugati becslések viszont közel százra teszik az áldozatok számát -, Moszkva mégis kerek két napot várt a jelentéssel: a baleset szombaton történt,de a TASzSz-iroda csak hétfőn este adott ki rövid hírt a történtekről. Lehet, hogy csak a szokásos orosz késleltetés - a hírek kiadását soha nem szabad elsietni, előbb jól meg kell rágni a szöveget! -, de az is lehet, hogy megpróbálták eltitkolni a balesetet. Elvégre a szovjet ember nem követhet el tévedéseket és hiba sem adódhat a szovjet technikában!... Az elhallgatás nem sikerült, mert a kémholdak fölfedezték az esetet - szerencsére. így is megbocsáthatatlan felelőtlenség volt a szovjet vezetőségtől,hogy két értékes napot hagyott elmúlni, noha már ezalatt lehetett volna - nemzetközi összefogással - védőintézkedéseket tenni a várható sugárveszély ellen. Mert a grafit égése közben nagymennyiségű atomszennyeződés került a levegőbe. Az égő grafitot nem lehet oltani: a sugárzás miatt közelébe sem lehet menni, de sem vízzel, sem kémiai anyagokkal nem fojtható el. Meg kell várni, amíg magától elég s közben nem lehet mást tenni, mint karbatett kézzel figyelni, mint száll a levegőbe az atommal szennyezett égéstermék. Amit a szél messzi vidékek fölé elvihet, ahol megmérgezheti a növényeket, a tejet és más élelmiszereket. - Azóta a világon mindenütt figyelik a sugárzást és ahol szükségét látják, óvintézkedéseket léptetnek életbe. Magyarországon is, ahol csak azért biztonságosabbak a körülmények, mert egyedül hazánkat védi kelet felől a Kárpátok magas vonulata, mely útját állja a szennyezett légtömegeknek. - Közben - a Nemzetközi Atomenergia Bizottság Szovjetunióba érkezett küldötteinek irányításával - különböző módszerekkel próbálják a tüzet elfojtani a Yombadőlt atomreaktorban: helikopterről földet, homokot,, betontörmeléket szórnak a tűzre, ugyanakkor földalatti aknával próbálnak a tűzfészek alá jutni, hogy omlasztással zárják el a levegőtől. Egyelőre egyik módszer sem bizonyult hatásosnak, de mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, a tűz emberi beavatkozás nélkül is megszűnt és elmúlt a sugárveszély is Európa felől. De közben eltelt több mint két hét s addig az^atomfelhő fenyegetése ott lebegett a Szovjetunióval határos országok fölött. így hazánk fölött is. Lássuk, mit írtak minderről időrendi sorrendben a hazai lapok: