Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-15 / 12. szám
szomszédos országhoz évszázados történelmi kapcsolatok fűznek bennünket. Ezeknek a kapcsolatoknak a szálai különösen erősek a Romániában élő magyar kisebbséggel. Hiszen a számos családi, rokoni, baráti kapocs az ott élő és az itthoni magyarság között - létező valóság.” Akik ezt a dokumentumot fogalmazták és aláírták, felelősséget éreznek az idegen diktatúra fojtogató szorításában sínylődő magyar véreinkért és ezzel a mértéktartó, de egyértelmű nyilatkozattal hangot adtak aggodalmaiknak. S egyben állást foglaltak a népek megbékélése mellett, elítélvén a gyűlölködést, mely a mai romániai rendszer nemzetiségi politikáját jellemzi. Megelégedéssel fogadjuk és üdvözöljük ezt a nyilatkozatot, mint az első magyarországi társadalmi megmozdulás kézzelfogható jelét, mely az erdélyi magyarság érdekében hallatja szavát! Várjuk a folytatást, várjuk a többi magyarországi egyházi vezetők és más társadalmi ,szervek megnyilatkozásait, csatlakozását ehhez a dicséretes akcióhoz. És nem utolsósorban várjuk a magyar kormány lépéseit. Erdély védelmében, ottani véreink megmentéséért. * Katolikus szemmel olvasva ezt a nyilatkozatot, az erdélyi véreink sorsa fölött érzett aggodalom és féltés mellé bizony fájdalom is költözik szívünkbe! Fájdalom afölött, hogy nem hallunk egyetlen hasonló hangot sem a magyar katolikus egyház mai vezetőitől, nem" emeli fel szavát az erdélyi magyarok mellett a Magyar Püspöki Kar és néma marad Paskai László érsek, a püspöki kar elnöke is. Alig pár hónapja annak, hogy Paskai érsek valósággal idillikus képet festett a magyar állam és a katolikus egyház jelenlegi viszonyáról, nem győzvén hangsúlyozni, mennyire jó az összhang, mennyire gyümölcsöző az egymásrautaltság. Ha ez így van, miért nem használja ki a kedvező légkört Paskai érsek és miért nem tesz javaslatot a Püspöki Kar tagjainak, hogy adjanak ki közös nyilatkozatot a kisebbségi sorban élő magyarok érdekében? Mitől fél, milyen meggondolás tartja vissza attól, hogy szavakba öntse azt az aggódást, amit Magyarországon sokmilliónyi katolikus hivő érez, mert rokonai ismerősei élnek román impérium alatt? Vagy ha nincs is senkiök a trianoni megszállt területeken, egyszerűen csak magyarok, akiknek fáj a mesterségesen meghúzott határokon túl élő magyar testvéreik szenvedéséről hallani. Mitől tart Paskai érsek? Hiszen őt nem fenyegeti Rákosi bosszúja, neki nem kell rettegnie Péter Cábor ávós pribékjeitől, mint az általa tévedésben elmarasztalt hajdani esztergomi érseknek, Mindszenty Józsefnek. Pedig ez a Mindszenty József a háború utáni legnehezebb és legveszélyesebb években állt ki a kisebbségi sorsra kárhoztatott magyarok mellett, és ítélte el a párisi békeszerződést, mely a trianoni békediktátumnak egy még kegyetlenebb változata volt. A szentéletű biboros vállalta ennek minden következményét, mert úgy éreztet neki, mint a legnagyobb magyar egyház, a katolikus egyház fejének közjogi méltóságából is eredő kötelessége felemelni főpapi szavát az elnyomottak, a kisemmizettek érdekében. Paskai érsek Lékai László politikájának folytatója és - a jelek szerint - ő is, akárcsak elődje a Püspöki Kar elnöki székében, a kis lépések taktikáját tartja célravezetőnek. Vajon egy ilyen diplomatikusan fogalmazott nyilatkozat az erdélyi magyarság ügyében nem illenék-e bele ebbe a politikai koncepcióba és talán még a magyar kormány is jó néven venné, mert kimondja azt, amit a kommunista pártfegyelem miatt kormányszinten nem lehet kimondani.Kit nem akar megbántani Paskai érsek, talán Ceausescut? Az erdélyi magyarság kétségbeesett küzdelmet folytat a túlélésért és ebben a küzdelemben minden bíztató, együttérző szó erősítést, védelmet jelent számára, és reményt arra, hogy szenvedéseire fölfigyel a nagyvilág is. A történelem előtti súlyos felelősség terhét kell vállalnia annak, aki - bár tehetné - hallgat ebben a kritikus időben. Paskai László lelkiismeretére és magyar érzésére appellálunk: vajon ezekkel összeférhetőnek tartja-e a további hallgatást, amikor már mások megtörték a csendet? Emlékezzék a költő szavaira: Vétkesek közt cinkos, aki néma. • (Fenti sorok befejezésekor érkezett Magyarországról az a mindeddig meg nem erősitett hír, hogy időközben a katolikus egyház részéről is jelent meg nyilatkozat az erdélyi magyarság védelmében. Ha így van,Isten áldja meg íróit!)- 8 -\ '
