Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-15 / 12. szám
FOLYTATÁS A 3. OLDALRÓL:- 9 -Szabad Európa rádióból üzengettek haza, kiérdemelve a cimet, amit Richard Allen talált ki, az Egyesült Államok ’csendes szövetségeseinek’ titulálva a keleteurópai országok ellenzékét." Ezeket a vádakat dörgi hát el Fekete Sándor, igy indokolván kilépését: ilyen megátalkodottakkal 5 nem akar közösséget vállalni! Ezt külön is kihangsúlyozza, imigyen: "Nekik (a kapitalistáknak) a szocialista rendszerek elleni harcban van szükségük a 'csendes szövetségesekre’. Ezt éveken át ismételgettem, néhány írótársunk azonban makacsul ragaszkodott a legszélsőségesebb kommunistaellenes fórumokhoz. Amikor tehát a választmány többsége ilyen stratégiát valló írókkal is feldíszítette az írószövetség/tisztikarát, magáévá tette a ’csendes szövetséges’ státus védelmezésének ügyét. És nekem semmi kedvem sincs ahhoz, hogy Reaganék csendes szövetségeseinek szekundáljak." De a vádaskodásnak ezzel még nincs vége! Fekete Sándor öklét rázza az írók felé, akik - idézem - "módszeresen megpróbálják utánozni az 1955-ös íróellenzék stratégiáját, akik reformokról beszélnek ugyan, de közben retrogád eszméket élesztenek fel, bűnösen kompromittálódott fajelméleti kótyagosságokat terjesztenek (főleg ezzel vívják ki az 'idegen rongy’ kiperzselésére készülő szélsőséges emigránsok elismerését), s a szocializmus demokratizálása helyett egyre nyíltabban egy polgári demokratikus, néha már nyíltan jobboldali program szószólóiként lépnek fel, hol a szamizdat,irodalomban, hol az emigráció jobbszárnyának fórumán, olykor éppenséggel az írószövetségben." Kommunista szemszögből nézve bizony ezek súlyos vádak! De ez nem minden! Fekete Sándor szótárában akad még más is: céloz 5 "antiszocialista szövetségesekkel kérkedő flottatüntetésekre", "szamizdatos acsarkodásra", meg arra, hogy "egy agresszív csoport uralma szétzilálja az írószövetséget, mely kívülről támogatott, sőt vezérelt praktikák fórumává alakulhat át"- ha(így folytatja. Befejezésül még egyszer hitet tesz a pártvonal mellett, hangsúlyozván: ő és a hozzá hasonló írók nem szekundálhatnak "néhány társuk szabadeurópázgató, nemzetőrködő politizálgatásának". A bünlajtsrom példátlan a maga nemében: a kommunista uralom négy évtizede alatt még az soha nem történt meg, hogy az írók szervezetét nyíltan nyugati kapcsolatokkal gyanúsították volna meg, sőt - közvetve - azzal is, hogy a Szabad Európa zsoldjában áll és "kivülről" kap instrukciókat. A vádak a Rákosi-évekre emlékeztetnek és az idők változását mutatja, hogy az írószövetség vezetői még szabadlábon vannak. (Akkoriban,e vádak tizedrésze is elég volt ahhoz, hogy valakit elhurcoljon az ÁVO...) És állapítsuk meg: noha Fekete Sándor azt olvassa rá a mostani írószövetség tagjaira, hogy az 1955-ös íróellenzék stratégiáját követik, az akkori íróellenzék hangadóinak (Déry Tibornak,Háy Gyulának,Benjámin Lászlónak) akkor se hányhatott volna a szemére nyugati kapcsolatokat Rákosi, amikor 1956-ban már végképp kiéleződött a viszony közte és az írók közt. Mert azok az írók - ellenzéki szerepvállalásuk dacára - kommunisták voltak. De a nyolcvanas évek végének magyar írói? Ugyan kérem!... De hát voltaképpen hogyan is zajlott le az írószövetségi választás és kik lettek a szövetség új vezetői? A kiszivárgott hírek szerint az új tisztikar jelölése - mely az előzőleg már megválasztott 71 tagú választmány feladata - oly heves vitát kavart, hogy nem tudtak megegyezni és választást elnapolták. (Itt kell megjegyezni, hogy már a választmány összetétele is jól tükrözte az új szellemet: számos balos és a rendszert gátlástalanul kiszolgáló író kimaradt belőle! így többek között a hírhedt talpnyaló Boldizsár Iván sem került be az "új" írószövetség választmányába. (így már jobban érthető Fekete Sándor kirohanása!) Végül - egyheti halasztás után - december elején megejtették a tisztikarválasztást, melynek eredményeképp az elnök Cseres Tibor, főtitkár pedig veress Miklós lett. Mindkettő mérsékelt politikai irányt képvisel: nem tartoznak kifejezetten az ellenzékhez, de a "balosok" közé sem. (Cseres Tibor író, legismertebb kötete a "Hideg napok", Veress Miklós költő.) Mindeddig nem is tudtuk - vagy csak nagyon kevéssé sejtettük -, milyen erjedés folyik az otthoni szellemi állóvíz csalókán mozdulatlan felszíne alatt s az elfojtott indulatok mekkora erővel dolgoznak a lelkekben. A hatalom - úgy tűnik - szelet vetett és vihart aratott, amikor ujjat húzott az Írókkal és elhamarkodott döntéseket hozott Csurka és a Tiszatáj ügyében. A magyar írók szolidaritása és bátor kiállása az alkotói szabadság mellett imponáló! A kérdés most FOLYTATÁS A KŐVETKEZŐ OLDALON —*
