Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-15 / 12. szám
- 7 -"Aggodalom és féltés él szivünkben"- Budapesti nyilatkozat az erdélyi magyarság ügyében -Otthonjártak mondják: a magyar társadalom egyre növekvő aggódással és fájdalommal nézi a környező országokban, a trianoni elszakított területeken élő magyar kisebbségek helyzetét, de különösen az erdélyi magyarság sorsa foglalkoztatja a hazai közvéleményt. Társaságokban ma már állandó, újra s újra visszatérő beszédtéma Ceausescu soviniszta rendszerének elnyomó, teljes beolvasztásra törekvő nemzetiségi politikája és mindenki mély felháborodással figyeli az erdélyi magyarok ellen folyó irtóhadjáratot. A társadalom azonban tehetetlen. A kormány hallgat, óvakodik minden olyan lépéstől, amiért a szomszéd megorrolhatna.- A szovjet hatalmi tömbhöz tartozó országok között nem lehetséges ellentét és Moszkva már többször kijelentette: a kisebbségekkel való bánásmód minden ország belügye. A nyugati magyarság, az emigráció mindent megtesz, ami módjában áll, hogy segítsen erdélyi véreink sorsán és szenvedéseikre irányítsa a világ figyelmét. De ez kevés. Otthonról is támogatás kellene és hiányzik a kinyújtott kéz,amit megragadhatnánk,hogy a határok fölötti összefogással.közös erőfeszítéssel próbáljuk letörölni az erdélyi magyarok könnyeit. Most megtört a jég. Megjött a hazai magyarság első üzenete, az első jel, hogy a magyar társadalom tovább már nem nézi tétlenül az erdélyi magyarok kálváriáját, hanem tiltakozik és felemeli szavát érdekükben. Mily örvendetes jelenség ez abban a nagy szomorúságban, amit a kolozsvári, a nagyváradi, a marosvásárhelyi és a székelyföldi magyarok megpróbáltatásai miatt érzünk! És erre az otthonról érkező visszhangra fel kell figyelni! A Budapesten megjelenő Reformátusok Lapja karácsonyi számában olvashatunk egy nyilatkozatot, mely reményeket ébreszthet bennünk. A történelmi jelentőségű dokumentumot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak (református, evangélikus, baptista, metodista, ortodox és a Szabadegyházak Tanácsa), valamint a Magyar Unitárius Egyháznak vezetői írták alá és az a következőképp kezdődik: "Öröm és hála tölti el szívünket afölött, hogy a történelmi viharok által szétszórt magyarok között a kapcsolatok az utóbbi esztendőkben reménytkeltően fejlődtek és mélyültek. Mindez az ősi hagyomány, a közös kultúra, a gazdag történelmi örökség és az édes anyanyelv iránti ragaszkodásban, nem utolsósorban pedig a közös hitben gyökerezik. Több reményteljes jelét láttuk ennek az utóbbi időben. Egyházaink tekintetében szintén számos szép eredményről adhatunk számot; kialakultak a lelkészcserék, diákcserék, gyülekezet-látogatások. Ezeknek az érintkezéseknek kiemelkedő eseményei voltak a Debreceni Református Kollégiumi Kántus 1986 tavaszán tett észak-amerikai hangverseny körútja, a Lutheránia Énekkar és a Baptista Egyház kórusának külföldi hangversenyei." A nyilatkozat kibocsátói azonban nemcsak a távolra szakadt nyugati magyarokra vetik tekintetüket, de - amire az ország népéért felelős kormányzat vak -, nem tévesztik szem elől a közvetlen közelben, a Romániában élő magyarokat sem és látják nyomorúságukat. Erről szól a nyilatkozat további része: "Nemzeti történelmünk sajátos és szomorú fejleménye, hogy hazánktól távol sok országban szétszórtan és a szomszédos országokban nagyobb számban és egy tömbben élnek magyarok. Valljuk, hogy a magyarság és kultúránk részei, hordozói és őrzői ők is. Ezért érzünk felelősséget sorsukért. E felelősségtől indíttatva azt kívánjuk, legyenek államuknak jó polgárai, hogy így összekötő kapocs és hid lehessenek Magyarország és országaik között. Különösképpen fontos ez a hazánkkal szomszédos, történelmileg is egymásra utalt népek esetében. Tudjuk, hogy nagy türelemre, kölcsönös megértésre és sok jó szándékra van szükség, s azért imádkozunk, hogy ez meglegyen mindnyájunkban. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy aggodalom és féltés él szivünkben, ^mert kedvezőtlen híreket kapunk, és személyesen is tapasztalunk szomorú jelenségeket a Romániában élő magyarok helyzetében, amely
