Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-15 / 1. szám
<F m H Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE 1986. március 15. Megjelenik minden hó 15-én X. évfolyam 1. szám Szerkeszti: Stirling György 724S Parkwood Ct.. Fall« Church, Virginia 22042 :v; k- ■ i . A HAZAI ELLENZÉKRŐL i Magyarországi sajtószemle február 1-től 28-ig L JV ti’ v Hadd mondjak bevetésképp néhány szót, megvilágítandó az alant következő fejtegetés kiindulását. Az összefüggések jobb megértése végett érzem ennek szükségességét, ugyanis nem biztos, hogy mindenki olvasta e cikk előzményeit s így lesznek, akik számára egynémely!k utalás semmit sem mond,vagy imitt-amott a gondolatmenet csonkának tűnhet. ledig alkalmasint már volt róla szó - csak éppen pár héttel előbb, és máshol, A teljességre törekedve,a téma fontosságára való tekintettel (és az esetleges érdeklődők kedvéért) fölsorolnám a címben szereplő kérdésről legutóbb közreadott cikkeim közelebbi adatait, mely írások - minden előzetes terv nélkül - "menetközben" cikksorozattá álltak össze. A visszautalást azért tartom hasznosnak, mert a hazai ellenzék léte és munkássága rendkívüli figyelmet érdemel részünkről! alábbi soraim valószínűleg vitát indítanak majd és szeretném, ha a hozzászólók a kifejtett véleményem minden részletét ismernék. Az első idevágó cikk másfél hónap távlatában "Ki az ellenség és miért?" címmel a Katolikus Magyarok Vasárnapja február 2.-i számában látott napvilágot, s ezt követte a kétrészes "A diktatüra ellenzéke" (KMV február 23 és március 2) majd "Felemásország" címmel jelent meg a folytatás, ugyancsak a OIV március 9-i számában. Jelen cikkemmel megpróbálom summázni az eddig írtakat és szeretném be is fejezni témát. Talán sikerül... Nem árulok el műhelytitkot, hogy a hazai ellenzék kérdésének tárgyalását_az az tette számomra időszerűvé, hogy városunkba, Washingtonba látogatott a hazai ellenzék két prominens tagja, a BESZÉLŐ című szami.zdat-folyóirat munkatársai közül. Szilágyi Sándor és Kőszeg Perenc február^elején beszéltek a nyilvánosság előtt és két óránál is hosszabb előadásuk rendkívül érdekes volt. Szavaik lényegében a téma minden aspektusát megvilágították, ezért - lévén az FMH feladata elsősorban úgyis az idézés - főképp az általuk mondottak "visszajátszása" által, az ő mondataikból keresünk választ kérdéseinkre,_ aggályainkra és reményeinkre. Helyhiány miatt csak néhány részlet idézéséről lehet szó. Az idézetekkel persze korrektül kell bánni. Aki csak valamit is konyit az újságíráshoz, az tudja, hogy lehet citálni valakitől félmondatokat, hogyan lehet kiemelni részleteket egy beszédből, úgy, hogy egészen^más értelmet "hozzunk ki" az egészből, mint amit az előadó mondani és állítani akart. Ügyes, tendenciózus csoportosítással ugyanazt s annak homlokegyenest ellenkezőjét is be lehet bizonyítani, aminek érdekében a beszéd megíródott. Ugyanezt meg lehetne tenni Kőszeg Ferenc és Szilágyi Sándor előadásával is« a két óra alatt elhangzottak mondatok, melyek megerősíteni látszanak egyesek gyanúját, hogy valami nincs rendben körülöttük és "küldetésük" van, ugyanakkor azonban legalább kétannyi kijelentésüket lehetne idézni, amik amellett szólnak, hogy őszintén és tiszta meggyőződéssel képviselik az ügyet, melynek nevében közénk jöttek. Meghökkentő például, milyen nyiltan beszéltek (sok emigráns újságírónál is élesebben fogalmazva) arról, hogy Magyarország megszállt ország, a mai rendszer ugyanaz, mint az ötvenes években volt. S mindez hazatérni szándékozók szájából, nyilvános teremben a népköztársasági nagykövetségtől szinte kődobásnyira t hangzott el. Újabb kérdőjeleket támasztott a hallgatókban a konzervatív Amerika gondolkodásának óvatos kritikája, mely "mumust" lát a létező kommunizmusban, és - úgymond - "ezzel nincs mit kezdeni." Ismét más kijelentéseik ellentétes előjelű kérdéseket vetettek föl. Sok az ellentmondás s ezekre választ kell találni.
