Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-15 / 7. szám
4 Az Élet és Irodalom Visszhang rovatában egy^történész adatokat elevenít föl a II. világháborúból és összegezi, milyen segítséget kapott a Szovjetunió Amerikától a háború alatt. Tehát; 1941 és 45 között az Egyesült Államok 17 millió tonna árút, több mint 10 milliárd dollár értékben küldött Murmanszkon, majd később az iráni kikötőkön át a Szovjetuniónak. Sztálin 1944-ben kijelentette; a szovjet nagyüzemek kétharmadát amerikai gépekkel, felszerelésekkel építették újjá. Az oroszok 44,600 darab (!) szerszámgépet kaptak Amerikától. A legnagyobb szolgálatot a Vörös Hadseregnek - olvassuk a magyar^történész sorait - a több mint 350 ezer darab teherautó és más szállító jármű jelentette. - Az oroszok szívesen bagatellizálják az Amerikából érkezett mérhetetlen sok segítséget és únosűntig hangoztatják, hogy a háború terhét egyedül ők viselték, következésképp az ő érdemük volt a háború megnyerése is. Csakhogy ez soha nem sikerülhetett volna az amerikai támogatás nélkül és Sztálin aligha tudta volna megállítani a német előrenyomulást, ha csak saját erőforrásaira van utalva. Piaci életkép ugyancsak az Élet és Irodalom "Páratlan oldal" rovatából; az újságíró leírja, hogy valaki odaáll az egyik zöldséges stand elé s megkérdezi az eladót, válogathatna-e magának almát a zacskóba addig, amig sorra kerül. "Az eladónak rossz napja lehetett, vagy elvei vannak - olvassuk az élménybeszámolót - mert így igazította el a vevőt; - Fogdossa a jó édesanyját, ne az én almámat!" - Az újságíró legszívesebben, rögtön otthagyta volna a goromba árúst, de aztán meggondolta magát. Ugyanis sehol a közelben nem látott még almát. így aztán maradt. Ahogy maradt a rendreutasított úr is. ,- Elvégre ezt az eladói stílust is meg lehet szokni, csak gyakorlat dolga. Es a kényszeré; mert ha kevés az árú, az emberek ott kénytelenek vásárolni,ahol kapnak valamit a pénzük ellenében. Még ha ráadásképp le is gorombitják őket. "Elvtársunk, Lukács György" címmel Aczél György írt felmagasztaló vezércikket Lukács Györgyről az Elet és Irodalom április végi számában, a Lukács-centenárium alkalmából. Aczél a XX. század legnagyobb gondolkodói közé emeli Lukács Györgyöt és hangsúlyozza, hogy a marxista filozófus mindig megtalálta a helyes útat és külön érzéke volt az igazság megvilágítására. Hm! Ha visszaidézzük az "ötvenes években" megjelent Lukács-írásokát, bizony találunk köztük bőven olyat, | melyekben az igazság iránt különös érzékkel megáldott Lukács György az égig dicséri Rákosi Mátyást, a legújabbkori magyar történelem legsötétebb figuráját, a véreskezű gnómot. Egy filozófustól kettőt vár az ember elsősorban; pontos ítélőképességet és erkölcsi integritást. Valamelyik hiányzott Lukácsból: mert ha szívéből (és agyából) őszintén dicsérte Rákosit, akkor az értelmi képességeivel volt baj, ami egy filozófusnál súlyos hiba.^ha pedig csak gyávaságból } hunyászkodott meg a kopasz diktátor előtt és meggyőződése ellenére zengett ódákat nagyságáról, akkor az erkölcsi bátorság hiányzott belőle. Akár ennek, akár annak volt híjával, semmiképp nem érdemes arra, hogy a "nagy" filozófusok között tartsa számon akárki is. Dehát ha Aczélnak jó, legyen a kedve szerint: őbelőle is ez a két tulajdonság hiányzik, nem csoda, ha rajong érte. Similis simili gaudet... A magyar fiatalok történelemtudásának hiányosságairól már hallottunk egy s mást, ehhez nyújt újabb adalékot az Élet és Irodalom glosszája. Az írás arról szól, hogy két diák nem tudja, miért van iskolai szünnap március 21-én? Az apai kérdésekre bizonytalan válaszok érkeznek: talán tanári értekezlet, vagy tavaszi szünet, esetleg valami ünnep, az alkotmány évfordulója, vagy mi... "Ezután módszeresen kérdezgetni kezdtem az érettségizőket,^ mittudnak Dózsáról, Klapkáról, Stromfeld Aurélról, Sztálinról - folytatja az újságíró -, de legtöbbjük még az évszázadot is bizonytalanul mondta, amelyben a nevezetes ember élt. Azon nevettek, hogy milyen tudatlanok. Meg azon, hogy van ennél rosszabb is. Március 15- én a városi KISZ-bizottság titkára ünnepi beszédében nem tudta kiolvasni az aradi tizenhárom nevét." Végül a kérdéseire kapott válaszok közül egyet mutat be a glossza írója: "Hogy ki volt Sztálin? Valamelyik szocialista országban volt miniszter 1956 előtt. Ha jól emlékszem, kultusz? Vagy személyi-kultuszminiszter?" ? - Ha a mostani diákok még a kommunista nagyságokat sem ismerik, mit tudhatnak a nemzeti múltról?... - S most jön a második poén! Valaki elolvasta a glosszát és azt kérdezte; "No és miért is van iskolai szünnap március 21-én Magyarországon?" (Elárulom: a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját ünnepük. Ezért.)
