Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-15 / 6. szám
r • * hiányokat, hiszen kevesen vannak és lehetőségeik igen korlátozottak, ösztönzés helyett hátráltatják munkájukat és mindinkább elveszik a kedvüket attól, hogy termeljenek, állatot neveljenek. Pedig a nagyüzemi állattartás sok tekintetben rosszabb hatásfokú, mint a kisgazdaságoké. Csak egy példa (idézve a SZABAD FÖLD- ből): "Az állatok szaporodása és a növendékek életbenmaradása a háztáji gazdaságokban összehasonlíthatatlanul jobb, mint a közös istállókban, ólakban." Hogy miért van így, arra kézenfekvő a válasz: mert az egyéni gazda törődik az állatokkal,^ a közösben pedig elhanyagolják a gondozásukat. A téeszben senki sem érzi sajátjának a jószágot, tehát csak annyit foglalkozik vele, amennyi a nyolcórás munkaidőbe belefér. Meg is látszik az eredményeken. A nagyüzemi gazdálkodás immár több évtizedes múltra tekint vissza a szocialista Magyaroszágon, de egyetlen téren sem igazolják teljesértékü sikerek e gazdálkodási forma létjogosultságát. Hadd idézzek befejezésül ismét a május 19-i MAGYARORSZÁG cikkéből: "A magyar termelőszövetkezeteket három csoportba oszthatjuk: a felső harmadba tartozók jövedelemtermelése viszonylag (!) stabil, a középső harmad megrázkódtatások nélkül, de látványos eredények hiján küzd a feljebb jutásért, vagy az alsó harmadba való lecsúszás ellen, míg vagy 300-350 gazdaság nehéz helyzetben van, amiből nem tud önerőből kibontakozni." A hazai termelőszövetkezetek legjobbjai is csak viszonylagosan produktívak (talán az állami gazdaságokhoz, vagy a szovjet kolhozokhoz képest?...), de túlnyomó többségük tartós nehézségekkel küzd. Rossz ,munkájukat elsősorban a hajdan világhírű magyar állattenyésztés sínyli meg. - És vajon helyre lehet-e hozni valaha a károkat, amiket a nagyüzemi közös gazdálkodás okozott a magyar állattenyésztésnek mennyiségileg és minőségileg egyaránt? Nagy kérdés! x A SZABAD FOLD írja, hogy a háztáji gazdaságokban sokkal jobb hatásfokkal, eredményesebben folyik az állattenyésztés, mint a közösben: kevesebb az elhullás, magasabb a szaporodási arány, szebben fejlődnek a növendékek. A magyar paraszt mindig értett az állattartáshoz: szerette a jószágot s ezért jól gondozta. Ezzel szemben a közösben, ahol az állatgondozók órabérben, egy műszakon át foglalkoznak az állatokkal - akkor is szív és szaktudás nélkül -, elképesztő állapotok uralkodnak. Az istállók ^elhanyagoltak, az állatok nyomorúságos viszonyok közt élnek. A MAGYAR HÍRLAP június 1-i számában - ugyanabban, melyben az élelmezésügyi miniszterhelyettes hagsúlyozta az állattenyésztés fontosságát - olvashatunk erről megdöbbentő riportot. Egyetlen betű változtatás nélkül idemásolom: "A régi nagyhírű tehenészet épületegyüttesében ma a termelőszövetkezet működik. Munkaidő kezdete: a dolgozók a tiszta ebédlőben várják a reggeli kávét. Szép, összkomfortos élet, rend az emberek körül. De a tehenek, azok lehangoló látványt nyújtanak... Ez a nyilván milliókat érő állomány a szarva hegyéig mocsokban sorjázik kétoldalt. Nincsenek almozva rendesen, alattuk a betonpadlón valami forgács-, fűrészporféle, az is szűkén mérve. Lefekszik a jószág, bele a saját piszkába, ami idővel rárakódik, a bőrére kövesedik, vastagszik rétegekben.-Soha nem pucolják ezt a jószágot? - kérdem a fiatal technikust mellettem.-Dehogynem. Elles előtt. Nem pucoljuk, annyi vakaró, meg kefe nincs is a világon és ember se, aki^vállalná, hanem fürdetjük. Slaggal. Olyankor aztán levágjuk a körmüket is, úgy mennek szülőszobára. Vagyishát kilenc hónaponként. A amennyire emberséges ez a ritka aktus, a bebocsáttatás a csempés elkülönítőbe, annyira méltatlan az emberhez a közbülső időszak közönye. Az, hogy szíve van tűrni, amit az állat kénytelen eltűrni. Nézem a teheneket. Némelyik szemmel láthatólag kínlódik. Lefekszik, föláll: sehogysem érzi jól magát. Csapkod a farkával, a fejét hátra-hátraveti kínjában, meggörbített törzsén a zsigerek forrón remegnek, amint hátsó ládával vakarózni próbál. Érthető: vastagon lepik a legyek. Törzsállomány... Eszembejut egy évekkel korábbi élményem, innét nem is messze, egy csupa új épületből álló majorságban, ahol hasonló kép fogadott. Ott még csak meg sem kötötték a teheneket, olyan volt az egész, mint valami fedett karám, benne összezsúfolódva legalább félezer állat. A trágyakihordó csille akkor már hetek óta nem működött, az önitatók eldugulva, káosz mindenütt, kétségbeesett tehénbőgéssel vegyest..." ...Hát csoda ezekután, hogy válságban van a magyar állattenyésztés?- 3 -
