Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-15 / 6. szám
2 ma 11, az állami gazdaságokban 12, míg a nyugat-európai farmokon 50-60, az Egyesült Államokban pedig ennél is több," Majd később: "Nincs átgondolt takarmánygazdálkodás: kukoricából az idén százezer hektárral kevesebbet vetettek az országban, de nem megfelelőek a hazai állattápok sem, A tápok 95 százaléka nem felel meg az előírásoknak." A MAGYARORSZÁG pontos adatokkal szolgál a nagyüzemi gazdaságok állatállományának folyamatos csökkenéséről: "1984 azonos időszakához képest - írja a lap - 1985 első negyedében 55 ezerrel apadt a kocaállomány országosan, továbbá 17 és félezerrel a tehénállomány. Ami pedig az anyajuhokat illeti, 116 ezerrel csökkent a számuk ugyanezen idő alatt. Az előrejelzés pedig máris kikalkulálható: az esztendő végére hét-nyolcszázezerrel lesz kevesebb vágósertés, 70 millió literrel apad a tejkínálat, hétezerrel a vágó juhok száma." Nem csoda hát, ha az újságíró aggódva így sóhajt fel cikke első sorában:"Hús és tej - megannyi kérdőjel..." Kérdőjel kérdőjel után. Mi lesz a magyar húsexporttal, a baromfiexporttal és mi lesz a hazai kínálattal, a hazai fogyasztók húsellátásával? Papócsi László mezőgazdasági és élelmezési miniszterhelyettes nyilatkozott a MAGYAR HÍRLAP június 1-i számában ezekről a gondokról és kijelentette, hogy az ország pénzügyi egyensúlya miatt a hűsexport nélkülözhetetlen. "Az utóbbi időben felerősödtek az olyan hangok - olvassuk a cikkben -, melyek szerint a nyilvánvalóan gazdaságtalan álltattenyésztést fel kell számolni Magyarországon, de legalábbis erőteljesen csökkenteni kell a^termelést." A miniszterhelyettes kifejti az interjú során, hogy erre nem gondol a kormány. "Köztudott - mondta -, hogy egy ország mezőgazdaságának színvonalát a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya mutatja meg. Fejlett agrárkultúráról akkor beszélhetünk,ha az állattenyésztés produkciója meghaladja a növénytermesztését. Nálunk az arány ma 50-50 százalékos. Az állattenyésztést állami támogatással is fönn^kell tartani. Magyarországon ma az egy főre jutó évi húsfogyasztás 78 kiló. Állattenyésztési produktumaink 60 százalékát itthon fogyasztjuk el.^40 százalékát exportáljuk. Egyiknek sem szabad csökkennie." Kérdés, meddig lehet ezt a szintet tartani és nemcsak hús, de tej és tojás terén is biztosítani a lakosság ellátását, a "nélkülözhetetlen export" mellett? Félő, hogy mivel az export - és az abból származó dollár - mindennél fontosabb, a honi fogyasztásra szánt húsmennyiséget fogják csökkenteni s akkor aligha jut majd 78 kiló hús fejenként és évente (amiben természetesen a felvágottfélék, szalonna és különböző egyéb húskészítmények - konzervek - is bennfoglaltatnak). A választékkal már eddig is voltak problémák a hazai piacon. Hogy borjúhúst, vesepecsenyét, meg egyéb finomabb húsokat már a háború óta csak nagyritkán s akkor is csak protekcióval (feketén) lehet kapni a hentesnél, azt már megszokták a magyar dolgozók (hiányérzetüket mérsékeli, hogy úgysem tudnák megfizetni azokat s épp ezért nem zúgolódnak, ha ^ szalámi és libamáj is csak elvétve látható a boltokban, néha, nagy ünnepek előtt... ) de abba nem képesek belenyugodni, hogy az olcsóbb húskészítményekből - parizérből, kolbászból, stb. - is akadozik az ellátás. Pedig a kispénzű dolgozók többsége ezeket keresi - gyakran hiába. A drága árú exportra megy, de hogy az olcsó hús hová lesz,arra nincs magyarázat. Illetőleg van. Manipulálnak velük a vágóhídakon, elfeketézik, azoknak az üzletelmek juttatják a szállítók, ahol megfizetik - megvesztegetik - őket. Hogy Magyarországon - a 78 kilós évi fejadag ellenére sincs minden rendben a húsellátás terén, arra abból is lehet következtetni, hogy az újságok szinte hetente írnak ilyen vagy olyan húspanamákról. Hatalmas összegeket adnak le a közértes üzletvezetők a Húsipari Vállalat fejeseitől a teherautósofőrökig mindenkinek, aki hozzájut a húshoz és belefolyhat a szétosztásba. így aztán egyes üzletek és kerületek jól el vannak látva, míg máshol hiába állnak sorba a háziasszonyok: üres marad a szatyor. Ahol bőven van árú, nincs talaja a vesztegetésnek,feketézésnek (hallott-e már valaki Amerikában húspanamáról?...),de az is ismeretlen, hogy a hentes tartsa a markát, amiért a "pult alól" kiszolgálta a kedves vevőt. Magyarországon ez is mindennapos. Mindez végső fokon a nagyüzemi mezőgazdasági termelés csődje és a központosított szocialista szervezés eredménye. A hazai statisztika szerint még néhány éve Magyarország a negyedik.helyen állt a világon az egy főre eső hústermelésben. Hol vannak már azok az idők? A kistermelők nem képesek pótolni a
