Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-15 / 6. szám
f M IX. évfolyam 6. szám - 1985« augusztus 15. H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én__________________________ 7245 Parkwood Ct., Fall* Church. Virginia 22042 Szerkeszti: Stirling György Magyarországi sajtószemle .július 1-től 31-ig A szocialista gazdasági helyzetet elemző hazai írásokban visszatérő szólam: az ipar fejlődése még nem kielégítő - öregek a gépek, elavult a technológia, alacsonyak a termelékenységi mutatók -, ezért kicsi a nyugati exportunk, no de a mezőgazdaság, az igen! Ott ugye csodákat produkáltunk az utolsó tizenöt év alatt és az európai élvonalhoz tartozunk! Az ország keményvaluta-készlete legnagyobb részben a mezőgazdasági termékeinknek és fejlett állattenyésztésünknek köszönhető. Húsexportból 1984-ben 700 millió dollárt vett be az ország! Ebben sok igazság van és tagadhatatlan, hogy a magyar mezőgazdaság - főleg a Rákosi-rémkorszak mélypontra zülléséhez viszonyítva - hallatlanul sokat fejlődött az elmúlt évtizedben. Ami főle^ a kistermelők szorgalmának és a háztáji kisgazdaságok eredményeinek javára írható. A jövő azonban már távolról sem enynyire ígéretes: az utóbbi évek során itt is megtorpant a fejlődés, egyes területeken pedig visszaesés tapasztalható. Elsősorban az állattenyésztésnél mutatkoznak súlyos gondok. Az első jelzésekre már tavaly felfigyelhettünk. A VALÓSÁG 1984-. májusi számának "Kistermelés kérdőjelekkel" című tanulmánya a kistermelők problémáival foglalkozott (a tanulmányt az FMH tavaly augusztusi számában ismertettük) és kifejtette, hogy a kellő támogatás hiánya, a magas adók, az alacsony átvételi árak,a szállítási nehézségek, a takarmányhiány és az állattápszerek drágasága miatt a háztáji gazdaságokban egyre kevesebb állatot tartanak. Kicsi a haszon és sok a vesződség : a gazdáknak nem éri meg állatokkal bajlódni. A statisztikai adatok sokmindent elárulnak: 1970-ben még 338 ezer tehenet tartottak a háztáji gazdaságokban - az ország teljes állományának 4-5 százalékát -, de hét év múlva már csak 271 ezer volt a tehenek száma. Újabb három év elteltével a kisgazdaságok szarvasmarhaállománya 225 ezerre csökkent, 1982- ben pedig már csak 203 ezer tehén élt a falusi portákon. Újabb adatok nem ismeretesek, de^az nem titok,, hogy a fogyás folytatódott. Hogy ez mit jelent tejtermelés és húsellátás - húsexport - szempontjából, fölösleges mondani. Dehát a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nyilván intenzív állattenyésztést folytatnak - vethetné közbe valaki. A világpiaci árak csökkenése miatt az állattenyésztés egyre kevésbé jövedelmező,ezért a mezőgazdasági üzemek felhagynak vele. A SZABAD FÖLD című szaklapban olvassuk,hogy "tehenészetet a téeszeknek ma már csak háromnegyede tart fenn, sertés csak minden második, tyúkféle pedig csak minden ötödik nagyüzemi gazdaságban található. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek sorra számolják fel állatállományukat." Miért nem kifizetődő a nagyüzemi gazdaságoknak állatot nevelni? A SZABAD FÖLD cikke erre is választ ad. Drága és korszerűtlen módszerekkel folyik az állattartás. A fehérjetakarmányt külföldről kell behozni, ami évi 180-200 millió dolláros terhet jelent az országnak és^nagy befektetést igényel a gazdaságoktól. "Az állatok szaporodása nem^kielégítő - olvassuk -, az elhullás magas. A termelékenység alacsony színvonalú. Az élenjáró országokban pld. egy koca után megtermelik évenként a 20-25 mázsa húst, mi csak 15 mázsánál tartunk. A tehenenkénti tejtermelés ugyan négy és félezer literre nőtt, de a rangsorban mégsem vagyunk sehol. Tejtermelő telepeinknek csak kb. tizenöt százaléka korszerű. A tojástermelés visszaesett: a tyúkonkénti tojáshozam csökken.” Ennél is szemléltetőbben mutatja a rossz hatásfokú munkát a MAGYARORSZÁG című hetilap "Állattenyésztés - felhők az égen" című riportja: "Az állattenyésztésben nemzetközi mércével mérve nálunk alacsony az élőmunka termelékenysége. A téeszek tehenészeteiben például az egy dolgozóra jutó tehenek szá-
