Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-15 / 5. szám
f IX. évfolyam $. szám - 1985. .július 15 íLSI&v ^ H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 gjUjL Magyarországi sajtószemle június l-től 30-ig C—^ A kommunista Magyarországon az idei tavasz az évfordulós ünnepségek jegyében telt el. A rendszer ünnepelte önmagát: az alkalmat erre a "felszabadulás" negyvenedik évfordulója szolgáltatta, de hosszú cikkek sora lelkendezett azon is, hogy negyven éve ért véget a II. világháború Európában és a Vörös Hadsereg "saját barlangjában győzte le a fasiszta fenevadat". Nem kevesebb visszaemlékezés idézte a náci koncentrációs táborok felszabadításának évfordulóját, ami jó alkalom volt sajnálkozni az ott szenvedett milliók sorsa fölött, ^de csudálatosképp a szovjetunióbeli Gulagokban most szenvedő milliók nyomorúságáról egyetlen szó sem esett... A múlt minél sötétebb színekkel való ecsetelése és minden lehető módon való mocskolása azt a célt szolgálja, hogy szebbé és elfogadhatóbbá tegyék a jelent az ifjúság számára. A ma felnövő generációkat azonban nem túlzottan érdekli, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniök a kommunistáknak,míg hatalomra kerültek s arra sem kíváncsiak, mennyivel volt rosszabb a helyzet azelőtt. Ok a mában élnek. S a holnap sem érdekli őket, hogy mikorra valósul meg az^eszményi kommunizmus, mert már torkig vannak a hitegetésekkel, ígéretekkel. Ők most, a jelenben akarnak emberi módon élni, de folytonosan csalódniok kell. Elégedetlenségüknek, kiábrándultságuknak egyre több jelét adják, mind nagyobb gondot okozva a rendszernek. Mely a most lezajlott évfordulós ünnepségekkel próbálta fölébreszteni az ifjúság romantikus érdeklődését a műit iránt. Az évfordulók és az ünnepségek azonban elmúlnak és maradnak a hétköznapok. Melyek tapasztalatai nem nyújtanak sok örömöt a rendszer urainak. Erre mutat, hogy a hazai sajtóban egyre több cikk és tanulmány foglalkozik az ifjúsággal, azontúl pedig ankétok során vitatják az illetékesek: hogyan lehetne vonzóbbá tenni a szocializmust az új generációk számára és miképp lehetne megváltoztatni jelenlegi közömbös, nem egyszer ellenzéki magatartásukat? Hogy sokkal aktívabban kapcsolódjanak be jövőjük, a szocializmus építésébe. De vajon a magyar fiatalok jövőjüknek látják a szocializmust és kedvet éreznek-e építéséhez? Nagy kérdés! Hazai újságok és folyóiratok sorából idézhetnék példákat arra, mennyire aggasztja a rendszert a fiatalok "hozzáállása". S itt nem elsősorban a fiatalkori bűnözés terjedésére, az öngyilkossági statisztika emelkedésére, az alkohol és kábítószerek fogyasztására gondolok, hanem a politikai elkötelezettség hiányára, érdektelenségükre mindennel szemben, ami a szocializmussal összefügg. Ami nem azt jelenti, hogy nincs meg bennük a közösséghez tartozás vágya. Csak éppen azok a keretek nem érdeklik őket, melyeket a szocializmus tud nyújtani. Például a KISz (Kommunista Ifjúsági Szövetség). Melyben, ha jövőjük érdekében kényszerből be is lépnek, közösségi életet nem hajlandók élni. Az IFJÚSÁGI SZEMLE múlt év végi száma erről így ír: "A fiatalokban eredendően megvan az igény, hogy társakat keressenek,hogy önmagukat másokkal azonosítani tudják, hogy velük hasonlókkal közösséget vállaljanak, együtt tevékenykedjenek. Nem véletlenek a gyermekek gittegyletei és a tizenévesek "galeri" jellegű csoportosulásai". Aztán arról panaszkodik a cikk, hogy a^szocialista társadalom intézményei nem képesek kielégíteni a fiatalok igényeit e téren: formálissá válnak, az egyének elszigeteltnek érzik magukat bennük s legfőképp azzal okoznak hiányérzetet, hogy nem tudnak választ adni számos, a fiatalokat érdeklő kérdésekre. Hogy ez így van, elsősorban azért okoz fejfájást a pártnak, mert egyre több fiatal mutat érdeklődést a vallás iránt. Hadd idézzem tovább az Ifjúsági Szemle cikkét: "A fiatalok elszigeteltségét oldja a vallási közösségekhez való csatlakozás. Az, hogy a fiatalok körében nem beszélhetünk a vallási befolyás csőkké-^ néséről, elválaszthatatlan a fiatalok közösségkeresésétől, a társaság,az emberi
