Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-15 / 5. szám
2 figyelem, a meghallgatás iránti vágyától. Sokak számára a vallásos világmagyarázat is kielégítő, s a valláserkölcs hagyomány által szentesített normái stabil magatartásszabályozó erőt jelentenek a nehezen áttekinthetővé vált világban. A vallásosság cselekvéspótlék is az ifjúság egyes rétegeinek, illetve a "hivatalossal", a "fennállóval" való szembeszegülés,az "ellenzékieskedés" legkockázatmentesebb módja azok számára, akik a társadalom formális intézményeiből, szervezeteiből kiábrándultak." Érdemes újra elolvasni: "A fiatalok körében nem beszélhetünk a vallási befolyás csökkenéséről" - ez nyilt beismerése annak, hogy negyven éve tartó vallásellenes, ateista nevelés után még mindig vallásos a magyar ifjúság! Még világosabban hangzott ez el egy tanácskozáson, mely az ifjúság világnézeti nevelésével foglalkozott (a Társadalomtudományi Közlemények c. folyóirat legutóbbi számában olvastuk): "A vallás napjainkban is egyike a legbefolyásosabb nem marxista világnézeteknek. Az ^tóbbi években, a hatvanas évekkel és a hetvenes évek első felével szemben - úgy tűnik - az ifjúság, elsősorban a tanulóifjúság körében a vallás iránt fokozódó érdeklődéssel találkozunk. S az is feltűnő,hogy a vallás és az erkölcs rokonítása az ifjúság körében ma is eléggé erőteljes." A vallási közösségek azt nyújtják a fiataloknak, amit például a KISz-ben soha nem kaphatnak meg: az együvétartozás melegét, a közös hit erősítő tudatát s ugyanakkor választ adnak az élet olyan kérdéseire, melyekhez a marxi-lenini magyarázat csak dadogva képes hozzászólni. De a legérdekesebb, hogy az erkölcsi normák tekintetében még a most felnövő fiatalok is az egyház kategóriái szerint különböztetik meg a rosszat a jótól. Ez mélyen elgondolkoztató: elsősorban arra utal, hogy az új társadalmi rend képtelen volt erkölcsi szabályok teremtésére, másodszor azt bizonyítja, hogy a vallási normák örökérvényűek és mással nem pótolhatók. Méltán aggasztja ez a rendszert, mely tehetlenül áll a spontán folyamattal szemben: a fiatalok érdeklődésének fokozódásával a vallás iránt. Negyven év istentelen propagandájának csődjét jelenti ez számukra. De olvassunk még néhány mondatot az Ifjúsági Szemle fentebb hivatkozott tanulmányából, mely a fiatalok nemzeti identitástudatával is foglalkozik: "Annak következtében - olvassuk -, hogy történelmünk ismertetése görcsökkel, előítéletekkel, torzításokkal és sztereotipiákkal terhelt, az ifjúság körében a nemzeti múlttal kapcsolatos ismeretek hiányosak és pontatlanok. így a fiatalok jelentős része alkalmatlan arra, hogy tudatosan vállalja a nemzeti hagyományok haladó vonalát. A fiatalok keresik a választ, azonban ritkán kapják meg, mert maguk a felnőttek is értékelésbeli zavarokkal küzdenek. Ugyanakkor a környező szocialista országok gondjai (különös tekintettel a nemzetiségi politikára) a még ki nem oltott, lappangó nacionalista hangulatot felerősítették és jelenlegi fejlődésünk ellentmondásainak, nehézségeinek nyomán az "ellenzékiség" egyik kifejezési formájává vált a magyar nacionalizmus. A közgondolkodásban gyakran elmosódik a különbség az egészséges nemzettudat, a határainkon túl élő magyarok sorsa iránti jogos érdeklődés és a nacionalizmus között." Az ifjúság vallásos érdeklődése mellett a rendszert a fiatalok nacionalista érzéseinek fokozódása is idegesíti. Hogy a most felnövő generációk történelmi ismeretei hiányosak és főleg torzak, az sajnos közismert tény. És hogy ez így van, az a rendszer bűne. Mert - a nacionalizmus kiirtása miatt - évtizedeken át elszürkítette a nemzeti múltat és a történelmünket - főképp annak utolsó századait - osztályharcos, marxi-lenini szemlélet alapján oktatták az iskolákban. Ez a módszer most visszaütött! Nemhogy azt nem érték el vele, hogy a fiatalok magukévá tegyék a kommunista (internacionalista) szemléletet, de a természetes reakciónak megfelelően az új generációk lelkében inkább nemzeti érzések ébredtek. De - ahogy az Ifjúsági Szemle cikkírója panaszolja - nem "a nemzeti hagyományok haladó vonalát" akarja vállalni ez az ifjúság (kommunista tolvajnyelven a "haladó" marxistát jelent), hanem valódi nemzeti érzésekkel fordul történelmi múltunk felé és így érdeklődik az elszakított trianoni országrészeken élő magyarok sorsa iránt. Ezt az érzést, ezt az érdeklődést a Kádár-rendszer nacionalizmusnak nevezi és kárhoztatja. De fél tőle. Aminthogy retteg attól, hogy a fiatalok körében terjed a vallásosság. Egy nemzeti érzésú^és vallásos ifjúsággal a rendszer nem tud mit kezdeni. Ne áltassuk magunkat: túlzás lenne a magyar ifjúság egészéről beszélni, hiszen jól tudjuk, hogy nagy többségük nem érdeklődik sem világnézeti, sem politikai kérdések iránt. A fiatalok zömét csak a nillanat örömei s az
