Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-15 / 3. szám
\ A borzalmak könyvet ezt az alcímet lehetne adni a kötetnek, melyet a napokban hozott a posta Ausztráliából. A fedőlapon ez áll: "10 év a vörös pokolban" és egy ember életének nem túlhosszu, de eseményekben bővelkedő szakaszát mutatja be: az író - külföldi létére - tíz évet töltött a Szovjetunióban s élményeit írja me^. Közhely, amikor egy könyvre azt mondják: olyan érdekes, hogy nem lehet letenni! Ha azonban a "Tíz év a vörös pokolban" című visszaemlékezést jellemezzük igy, egyáltalán nem túlzunk. A könyv messze kiemelkedik azok sorából, melyek a rettenetes bolsevista közállapotokról, a szovjet élet megannyi szörnyűségéről szólnak. Jónéhány ilyen beszámolót olvastam már életemben, otthon is, a Horthy-korszakban - pld. a Rachmanova kötetekre gondolok - és később idekint, a szabad világban. A legutóbbi években Szolzsenyitzin megdöbbentő írásaitól kapott hideglelést a szovjet viszonyokat mindeddig elképzelni sem tudó nyugati társadalom, de ez a könyv még a nagy orosz emigráns író által kötetekbe gyűjtött borzalmaknál is kegyetlenebb képet fest a kommunizmusról. Ennek titka: az összes eddig olvasott leleplező könyvet orosz írta, de a "Tíz év a vörös pokolban" szerzője kívülről, nyugatról került a Szovjetunióba és jutott abba a helyzetbe, hogy töviröl-hegyire megismerjen mindent, ami a "munkások első államában" a társadalom különböző szintjein történik. A legmagasabb pártkörökben éppúgy, mint a gyárakban, az erdőgazdaságokban, a kolhozokban, vagy a kényszermunkatáborokban, meg a GPU hírhedt börtöneiben. Mert Albrecht Károly - azaz Kari Albert - német volt és a húszas évek elején, erdőmérnöki tanulmányainak befejezése után - saját jószántából - ment a Szovjetunióban. Akkor még lelkes és meggyőződéses kommunista volt, és a Versailles! béke utáni korszak gazdasági gondjaival küzdő Németországból azért települt át - a párt segítségével - Moszkvába, mert akkor ott lámpással keresték a jó külföldi szakembereket és Albrechtét nagy célok vezették: nemcsak egzisztenciát akart teremteni a Szovjetben, hanem fűtötte a lelkesedés is, hogy hozzájárulhat a kommunista paradicsomot megvalósító ifjú szovjet állam felépítéséhez gazdaságának fejlesztéséhez. - Ismétlem: ez a könyv azért más, mint Szolzsenitzin és elődei könvvei, mert szerzője nem orosz. Az orosz ember sajátosságai közé tartozik a tűrés« a sokévszázados cári elnyomás alatt annyira megszokta már a muzsik a hatalom önkényeskedéseit, hogy a bolsevizmus terrorját is megadással viseli. A szláv lélekben nincs hajlam a lázadásra a felsőbbség ellen s ezért nézi más szemmel a németországi születésű, nyugati nevelésű Albrecht Károly a sztálini diktatúrát, mint pld. egy Szolzsenyitzin. - Húszvalahány éves, amikor a Szovjetunióba került, tele idealizmussal és tettvággyal. A legfelsőbb szovjet vezetés tagjai fogadják barátságukba és bejáratos a Kremlbe is. Magas megbízatásokkal és fontos feladatokkal küldik az ország különböző vidékeire, főleg az erdőgazdaságok helyzetének tanulmányozására és a termelés megszervezésére. Ezen útjai alatt Albrecht Károly megismeri az egyszerű szovjet golgár, a gyári munkás, a paraszt életét, látja a kegyetlen terrort és a szörnyű nyomort. Es mivel morálja erősebb kommunista meggyőződésénél, hamar kiábrándul. Megpróbál segíteni a szerencsétleneken« a kényszermunkatáborokban uralkodó állapotokról jelentéseket ír a felsőbb szervekhez és szeaélyesen is igyekszik eljárni befolyásos barátainál. A GPU - melynek mindenütt vannak besúgói - természetesen mindent megtud és figyelni kezdi. Gyűlnek ellene az adatok, s végül lecsapnak rá. Végigjárja a GPU-börtönök poklát, embertelen szenvedéseken megy át. Orosz barátai, hajdani pártfogói sorra elfordulnak tőle - maguk is meg vannak félemlítve -, mig végül a német követség lép közbe érdekében. Hosszú diplomáciai huza-vona után - közvetlenül a halálos ítélet végrehajtása előtt - sikerül kiszabadulnia és elhagyhatja a Szovjetuniót. - A könyvet - amelyet 1939-ben Magyarországon már egyszer kiadtak s most az ausztráliai Hungarista Mozgalom (Sydney) újranyomta - el kell olvasni! Befejezésül hadd idézzem a könyv utolsó sorait« *193^« április elsején keserű érzések közepette léptem át a szovjet határt. Arra az első határátlépésre gondoltam, amikor szinte pontosan tíz évvel ezelőtt lelkesen megérkeztem a Szovjetbe. Annakidején a lelkesedni kész ifjúság hite égett bennem és otthont renéltem találni a "minden dolgozók hazájában". Most tíz év után más gondolatok foglalkoztattak. Tudtam,hogy a bolsevizmus nem a szocializmus megvalósítása, hanem árulás a szocializmus ellen. Es tudtam azt is,hogy sokmindent jóvá kell tennem. Ez a könyv is azért született meg, hogy jóvátétel lehessen." Ezek a kiábrándult kommunista zárszavai. Tanulságosak és megszívlelendők.
