Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-15 / 3. szám
- k -Április első napjainak eseménye, ami a hazai lapokban első oldalra került, Lázár György miniszterelnök moszkvai látogatása volt. Elsején közölték az újságok,hogy a Minisztertanács elnöke a "hazánk felszabadulásámak 40. évfordulójára rendezett jubileumi kiállítás megnyitására párt- és kormányküldöttség élén Moszkvába utazott." - A másnapi lapokból aztán megtudjuk, hogy Lázár György először Gorbacsov előtt tisztelgett, majd megnyitotta a kiállítást, mely a felszabadult ország negyvenéves fejlődéséről és eredményeiről ad képet a szovjet főváros közönségének. - De Lázár nemcsak reprezentálni ment Moszkvába, hanem akadt más tennivalója is: aláírta - idézem - "azt a nagyjelentőségű megállapodást, mely 2000-ig rögzíti a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti műszaki és tudományos, valamint gazdasági együttműködés formáit." Ezt a hosszűtávú együttműködési programot kellőképp méltatja a magyar sajtó és aláhúzza, hogy annak mindkét fél nagy fontosságot tulajdonít. - Ez indokolt is: mert a magyarok számára azt jelenti, hogy minden tekintetben még fokozottabban ki lesznek szolgáltatva a szovjet érdekeknek, Moszkva pedig elégedetten nyugtázhatja, hogy újabb szerződés kötelékeivel láncolja a szovjet rendszerhez a legproduktívabb csatlósország gazdaságát, Az új szerződés az ezredfordulóig szól: vajon megéri-e ezt a dátumot a Szovjetunió és a magyar kommunista vazallus-rendszer?... Keményhangú TASzSz-nyilatkozat Dél-Afrikáról: a hivatalos szovjet hírügynökség elítéli a délafrikai köztársaság népelnyomó politikáját és hivatkozik egy márciusi ENSz-határozatra,mely elrendeli, hogy a kormány azonnal vessen véget az erőszaknak és az elnyomásnak. "A Szovjetunió elvárja - folytatódik a TASzSz közleménye -, hogy a délafrikai kormány haladéktalanul végrehajtja ennek a valamennyi tagállamra nézve kötelező érvényű döntésnek pontjait." - Megnéztem az újság keltezését: április 1. volt. Gondolom, mégsem áprilisi tréfának szánták a szerkesztők, hogy éppen az elsejei számba tették be a TASzSz nagyhangú nyilatkozatát... Pedig eppen a szovjet hivatalos hírszolgálati irodától humornak tűnik egy ilyen közlemény: ha Délafrika esetében végre kell hajtani,a "minden tagállamra" kötelező döntést, másoknál miért lehet azt elszabotálni? En ugyanis tudok egynenany iy^ó-57-ben hozott ENSz-határozatról, melyeket Moszkva a mai napig nem hajtott végre. Miért csak a délafrikai feketék jogaival törődnek a Kremlben és miért csak azokat az ENSz-határozatokat tartják kötelezőnek "minden tagállamra", melyek mások elnyomó politikája ellen szólnak^ Párezer kilométerrel odább. Talán nincs orosz megfelelője annak a régi magyar közmondásnak, hogy mindenki söpörjön előbb a saját portája előtt?... Nemes Dezső haláláról adnak hírt az április 2.-i hazai újságok. '*A felszabadulás negyvenedik évfordulójára készül az ország!" - április előtt ez a program dominál a hazai újságokban. Mert ez a mondat ezekben a napokban mindennél fontosabb programmá lépett elő a kommunista Magyarországon: a közélet valamennyi eseményét annak a célnak rendelik alá, hogy hangsúlyozzák a "felszabadulás" jelentőségét és kifejezzék érte a rendszer háláját a Szovjetuniónak. Kiállítások, emlékülések, koszorúzások és egyéb ünnepségek követik egymást az "ország legnagyobb nemzeti ünnepének” (sic!) előestéjén és hullanak a kitüntetések, különböző díjak is: immár évtizedek óta ezekben a napokban - a fe Is zabadulás^, ünnepének tiszteletére - osztják ki az Állami díjakat, a Kossuth-díjakat, a Kiváló művész és az Érdemes művész címeket, a József Attila-, a Jászai Mari-,a Liszt Ferenc-, az Erkel Ferenc-, a Balázs Béla-,a Munkácsy Mihály-, a Rózsa Ferenc- és az Eötvös Loránd díjakat. Még elsorolni is sok, hányféle kitüntetést és díjat adományoztak e nagy napokban boldog-boldogtalannak, a különböző szakmák és művészeti ágak rendszerhű képviselői között. De kétségkívül nemcsak olyanok részesülnek ilyenkor állami megtiszteltetésben, akik megbízhatóságukkal tündökölnek, hanem gyakran azok is, akik működési területükön kiválóak, de elkötelezettségük vitatható: az ilyeneket azért jutalmazzák, hogy lekötelezzék őket, s hogy a közvélemény előtt "kompromittálják" nevüket. Ha a társadalom szemében egy népszerű színész, ismert író, neves szakember a rendszer kegyeltjévé válik, az egyszerű honpolgár sem idegenkedik már annyira a párttól. - A kitüntetettek neveit mind felsorolni sok lenne, ezért csak számszerűen: állami díjat száznál is többen kaptak, a Kossut-díjra pedig tizenhat színészt, zenészt és előadóművészt érdemesítettek. A többi kitüntetés is a szokottnál nagyobb számban hullott, de ezen ne csodálkozzunk. A negyvenedik évfordulót emlékezetessé kell tenni sokak számára. ..
