Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-15 / 3. szám
A "felszabadulás" alkalmából egymást követik a magyarországi lapokban a szovjet hadsereg harcairól szóló visszaemlékezések, melyekben az orosz katona jóságos felszabadítóként ajándékozza meg az áhított szabadsággal és minden földi jóval a német-nyilas elnyomástól szenvedett magyar népet. Zabrálásról, nők megbecstelenítéséről, Apor püspök meggyilkolásáról nem esik szó ezekben a cikkekben, melyeknek egy jelentős részét szovjet újságokból veszik át a magyar lapok. Példaként idézek e^yet, mely a Magyar Nemzetben látott napvilágot "Egy repülőezred krónikájából" címmel és a főváros ostroma alatt Budapestet bombázó szovjet repülőalakulat egyik pilótája írja le benne akkori élményeit. Többször hangsúlyozza visszaemlékezésében, hogy ők csak a német állásokat és ütegeket bombázták, a lakóházakra vigyáztak, a lakosságot kímélték. De az egész írásműben az a legcifrább, amit bevezetésként olvashatunk a cím alatt« "Testvérlapunk, a Szovjetszkaja Rosszija készítette számunkra ezt a riportot." Testvérek egymásközt... Hangverseny az újjáépített pesti Vigado'ban. A klasszikus mú utolsó akkordjai is elhalnak, a közönség hosszan tapsolja a karmestert, a szimfonikus zenekart, aztán lassan elindul a kijárat, a ruhatár felé. Az emberek még mindig a hallottak varázsa alatt állnak és csöndesen beszélgetve húzódnak kifelé. Egy kivétellel. A magas, kövérkés férfi mindenkit félrelökve törtet a ruhatárhoz és ruhatári számát magasra tartva mordul rá a ruhatárosnőre, aki serényen dolgozik, de nem tehet kivételt. "Emberünk ekkor elbődült - olvassuk a glosszában - és ráordított a ruhatárosnőre« ’Adja már a kabátomat és menjen a ...............’ Kimondta a legocsmányabb triviális szót, amit kivételesen szabadszájú emberek is csak halkan szoktak kiejteni." - Ez a jelenet nem egy angyalföldi kocsmában, hanem a pesti Vigadóban zajlott le, egy koncert után. Szocialista kultúrszínvonal. Olvasói panaszlevelek - egy számban mindjárt négy is - kérnek segítséget a hatóságoktól, abban reménykedve, hogy az újság nyilvánossága eredményt hoz. Ugyanis egy budai bérház lakói már évek óta kilincselnek, leveleznek, előszobáznak, hogy orvosolják panaszukat. Az addig csendes környék csendes házában pár éve két vendéglátóipari üzemegység - egy Makkhetes nevű bisztró és egy borozó - nyílt meg s azóta nincs nyugtuk a lakóknak. Minden nap késő éjszakáig megy a ricsajozás, a részegek ordítozása. Ráadásul a bisztróban zene is van. A házban lakók nemcsak az állandó zaj miatt kénytelenek még a legnagyobb kánikulában is csukott ablakok mögött ülni,hanem mert a bisztró konyhájából dől az ételszag. A kétségbeesett lakók már minden fórumot végigjártak, de hiába. Panaszaikra sor választ sem kap nak, a kerületi tanács még ki sem vizsgálta az ügyet. Hogyan lehetséges ez? Egy jólértesült rávilágít« a XII. kerületi tanács egyik legnagyobb adófizetője a Délbudai Yendéglátóipari Vállalat és a két italmérőhely a vállalathoz tartozik A dolgozók nyugalma, éjszakai pihenése nem számít« fő az adóbevétel! (Manapság már a világ egyetlen civilizált országában sem engedélyezik italboltok megnyitását lakóházakban - ilyesmi csak a kommunista Magyarországon fordulhat elő.) A Magyar Katolikus Almanach megjelenéséről olvashatunk a Magyar Nemzetben. Utoljára 1931-ben jelent meg az Almanach. Az uj kiadást dr. Lékai László bíboros bocsátotta útjára és a 872 oldalas kötet^tartalmazza a katolikus egyház szervezeti felépítését, a magyar papság névsorát és címtárát. Nem érdektelen itt néhány adat kiemelése« a Magyarországon működő plébániák és lelkészségek száma 2257, a világi papság létszáma 3128 fő. A papnövendékek száma 237 fő, míg 3&7 plébánia üresen áll. Es érdemes idézni a könyvismertetés befejező sorait is« "Nem a triumpfáló (sic!) egyház bizonyítékait kínálja az olvasónak az Almanach, hanem fölméri a történelmi fejlődés sodrában, a szekularizáció folyamataiban is időtálló értékeit. És bizonyítéka annak, hogy a szocialista Magyarországon létezik egy olyan katolikus egyház, mely megtalálta az útját-módját annak, hogy beleilleszkedjék ebbe a társadalomba." A március végén lezajlott romániai nemzetgyűlési választásokról érkeztek késői . A Nagy Nemzetgyűlésbe 369 képviselő került, ezek közül 29 (7.6 százalék) nemzetiségű, 8 képviselő pedig német (1,6 százalék). Ceausescut a buka- 1. számú választókerületben jelölték képviselőnek és csodálatosképp be is a nemzetgyűlésbe. A romániai "választások" terméaetesen ugyanolyan mód- 1 folytak le, amilyennel a többi szocialista országban szavaznak a polgágy pártra, egy listára, egyetlen jelöltre... adatok magyar resti jutott szerre rok» e
