Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-15 / 7. szám
VIII.-íj kyuf évfolyam 7« szám -__1<?34^_szeptember lő. H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle augusztus l-t51 31-iá Azokban a hideglelős években, amikor divat, sőt hivatalos kormányprogramm volt önmagunkat minél mélyebbre gyalazni és nemzeti önbecsülésünknek még szikráit is ki akarták irtani a háború utáni generációk leikéből, azokban az időkben két szólam virágzott a sajtóban és a politikusok ajkán» Magyarország volt Európa első fasiszta állama és mi voltunk Hitler utolsó csatlósa. Főleg ezt az utóbbit sulykolták bele az ország akkori vezetői a nép tudatába s így sikerült valóságos bűntudat-komplexumot kialakitaniok a magyar társadalomban, mely 194? • februárjában zokszó nélkül vette tudomásul, hogy a párizsi béketárgyalás hatalmasai még a trianoni döntésnél^ is kegyetlenebb ítélettel sújtottak bennünket. - És Mindszenthy Józsefen kívül senki sem akadt,aki tiltakozott volna!... Hogy a környező országokkal, a hajdani kisantant államokkal szemben nem volt irigylésreméltó helyzete a magyar békedelegációnak, az percig sem vitás. A cseheket megszállták a németek, a románok - híven önmagukhoz és nemzeti hagyományaikhoz - időben kiugrottak a háborúból, déli szomszédunk pedig a Tito nevével jelzett partizánharcok alapján számíthatott különleges elbánásra. Még a Burgenlandhoz ragaszkodó osztrákok is jobb helyzetben voltak nálunk, mert sikerült elhitetniök a győztesekkel, hogy őket is leigázták a nácik. Hogy az Anschlusskor Bécs tomboló lelkesedéssel és virágesővel fogadta Hitlert, az úgy látszik - egy kurta évtized alatt feledésbe merült. Felix Austria... De nem felejtődött el - mert mi magyarok emlékeztettünk rá minden lehető módon, szóban és írásban, magyarul és idegen nyelveken -, hogy a Horthy-rendszer az első pillanattól kezdődően ellenforradalmi és fasiszta jellegű rendszer volt, sőt a "felszabadulás" utáni években azt is előszeretettel hirdettük önmagunkról, hogy mi voltunk Hitler legkészségesebb csatlósai, akik mindvégig lelkesen kiszolgáltuk a németeket és háborús céljaikat. Ami az első önvádat illeti, a kezdeti ellenforradalmiságtól eltekintve az alapvetően sántít és megcáfolására vesztegetni is ^kár néhány mondatnál többet. (A fasizmus megbélyegző cimkéjét a háború óta úton-útfélen osztogatják, de legtöbbször nem is tudják, mit értsenek alatta.) A második önvád, hogy mi voltunk Hitler utolsó csatlósa, már részletesebb elemzést érdemel. Nemcsak azért, mert időben közelebbeső időszakra vonatkozik, de tényszerúbben is hangzik, mint a Horthy-korszak fasiszta mivoltáról általánosságban szóló mese. És arra mindenki emlékszik, aki azokban a hónapokban - 1944.45 fordulóján - Magyarországon, vagy akár csak Középeurópában élt,hogy egy hónappal az európai háború befejezése előtt már csak magyar csapatok harcoltak a németek oldalán. Kik ellen? Hát természetesen az oroszok ellen. Hol és mikor, illetve meddig? Magyarország nyugati végein, egészen április 4.-ig, amig az utolsó talpalatnyi magyar föld is el nem esett és a hatalmas túlerőben lévő szovjet hordák birtokába nem került. április 4. után magyar katona fegyvere már alig-alig dördült el. üggfeijebb az ausztriai visszavonulást fedező utóvédek tüzeltek még itt-ott az előnyomuló oroszokra, de ezt még rosszakarattal sem lehet a németek oldalán való hadviselésnek nevezni. A magyar honvédség még együttmaradt alakulatai jórészt vezetők nélkül csellengtek az ismeretlen terepen és akkor már csak egyetlen cél sarkallta őket» lerázni az oroszokat és lehetőleg nyugati hadifogságba kerülni. S kÖ2ben megaláztatások sorát szenvedték el a német szövetségesektől, nemcsak az SS, de a Wehrmacht csapatok parancsnokaitól is, akik a saját bőrükét igyekeztek menteni és vereségükért a magyarokat okolták, sokhelyütt árulókként kezelvén őket.
