Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-15 / 6. szám

csak k2-, Szentmártonban 130, most 8{ Baranyajenőn 80, most 121 Tormáson 120, ma csupán 8. És félő, hogy ez megismétlődik a sertésnél is« 1200 forintos malacár és 600 forintos táp mellett nullára fut ki az eredmény. Ha nem változnak a felvásárlási árak és a tápok árai, nem vállalkoznak sertéshízlalásra. Tormáson tavaly 120 sertést tartott hét gazda, az idén egyet se."

De - mint a VALÓSÁG cikkéből kiderül - nemcsak az árak aránytalansága veszi el a gazdák kedvét a kistermeléstől, hanem a legelő,a takarmány hiánya is."Timár Sándor endrődi tehéntartó - az országos tejtermelési verseny hatszoros győztese, sokadszor érdeklődött a termelőszövetkezet irodájában,^ hogy bérelheti-e továbbra is a Kőrös-parti ártéri legelőt huszonöt tehene számára. Azt a választ kapta« már szétosztották a legelőt, s az ő jószágainak nem jutott..." A másik gazda felesége így sopánkodik« "Minden évben a selypi cukorgyártól szoktunk venni nyers répaszeletet, de most nem adnak. Három, hamarosan ellő tehenünk van, meg borjúnk is a disznókon kívül« megzavarodok, mert nem tudom, mivel etessem őket? A répaszeletre alapozva állítottuk be őket. Tudjuk, hogy aszály volt,de a tehén a kistenyésztőnél is enni kér. Magánföld nincs, hogy mindent megtermeljünk nekik. Ha nem kapnak enni, vágóra kell küldeni őket, nem nézhetjük az éhezésüket..."

Nemcsak hogy magánföld nincs, ahol megteremne a jószág részére a kukorica.de a falusi házak kertjét, gazdasági udvarát is folytonosan nyirbálják a tanácsok. Különböző községrendezési tervek megvalósítása érdekében családi házak telkeiből hasítanak ki nagy darabokat« "Újabb házhelyek kellenek - olvassuk -, nemegyszer emeletes sorházak épitésére. Némely tanács vezetője ugyanis azt hiszi, hogy városias házak nélkül mit sem ér a legeldugottabb település.“ Példának hozza föl a VALÓSÁG Tevel község esetét. Itt huszonkét család kapott értesítést, hogy közérdekből kisajátítják a porták egy részét» gyümölcsöskertek, disznóólak esnek áldozatul a tanács nagyzási hóbortjának. De Tevel főutcáját hamarosan emeletes házak fogják szegélyezni...

Emeletes házban pedig nehéz állatot tartani, zöldséget termeszteni! De a megkisebbedett telkek gazdái is bajban vannak« rendeletek szabályozzák, milyen- távol kell legyen az ól, a trágyadomb a háztól, a szomszéd kerítésétől. A szűk területen nem fér el az állat, nincs hely a veteményeskertnek sem. A szénakazal pedig tűzveszély miatt nem lehet a ház közelében« a tanács sűrűn ellenőriz és hamar kiszabják a büntetést. A döntés rendszerint így szól» "A közegészségügyi és a tűzvédelmi szabályok megsértése miatt az állattartást nem engedélyezzük."

A VALÓSaG cikke fölteszi a kérdést« "Tulajdonképen hol szabad állatot tartani nálunk? A határban nincs keresnivalója a kistenyésztónek, ott a. nagyüzemek gazdálkodnak. A községekből viszont a rendeletekre hivatkozó tanácsok szorítják kifelé a jószágot."

Sokan azt állítják - olvassuk a cikkben -, hogy az életszínvonal emelkedésével csökken faluhelyen az állattartási kedv, mert senki sem vállalja szívesen a munkát. Hogy ez mennyire nem igaz, arra külföldi példákat hoz föl a cikk« "Az NSzK-ban egy gazdaságban átlagosan kilenc tehén nevelkedik s a mienknél sokkal több tejet, tejterméket állítanak elő, a raktáraik pedig tele vannak sajttal,tejporral, vajjal. Bajos lenne alacsony életszínvonallal magyarázni a német - s a holland, francia, svájci, belga, dán - gazdák tehéntartó kedvének töretlenségét. Dehát semmi lehetőség arra, hogy a nagyobb^népsűrűségű Hollandiából, vagy a kukoricát termelni nem is^tudó Dániából importáljunk húst, hentesárut (vagy tejet, tejterméket), pedig vásárolhatnánk tőlük,mert többet termelnek, mint mi."

Ha pedig nem változik a mostoha bánásmód, amivel a kistermelőket kezelik,megtörténhet, hogy végetér a hazai élelmiszerbőség és tejtermékből, húsból behozatalra szorul majd az ország. Mint behozatalra szorult a rosszemlékű Rákosi-korszakban, még lisztből és burgonyából is. De nemcsak a viszonylagosan jó élelmiszerellátásnak jelentheti végét a kistermelők elkedvetlenedése,de ezzel együtt befellegzett a falusi jólétnek is. Mert hogy most jómódban él a parasztság, azt senki sem tagadhatja. S ennek titka, hogy a háztáji kezdetben aranybányának bizonyult. Ma már nem az. A kormányzat rövidlátása miatt a kistermelés jövője bizonytalan és kérdőjeles. Aminek - mivel logikával nem magyarázható - nyilván politikai okai vannak« a reform párton belüli ellenzői igyekeznek zátonyra futtatni azt a politikát, mely eddig szabad utat engedélyezett a kistermelésnek. Mert vannak, akik számára fontosabbak a lenini elvek, mint a lakosság jó élelmiszerellátása . ..- 3 -x