Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-15 / 6. szám
2 szántszándékkal kedvüket akarja szegni. Ahogy ez már sikerült is a szabolcsi almatermelők esetében. A magyarországi kistermelés - rövidéletú felfutás után - válságba jutott és jövője erősen kérdéses, Erre utal a cím is: kistermelés - kérdőjelekkel. "Gondok, kétségek gyötrik a kistermelők nem kis hányadat - olvassuk a Valóságban. — Egyre kisebb, olykor már semmi a termelés költségének és a termék aranak a különbözete, ami a kistermelők munkájának hasznát (bérét) jelenti, jelentené." Majd tovább: "Akik tavaly ősszel - sírva, káromkodva - traktorokkal kihúzatták almafáikat, előbb kiszámították, hogy a metszés, a 12-15 permetezés, a műtrágyázás, az ápolás, a szedés-szállítás költségeit sem kapnák vissza az eladott gyümölcs árában. 1983-ban a házinyúl felvásárlási ára a takarmány árának többszöri emelkedése ellenére alacsonyabb volt, mint az előző esztendőkben} a szőlőé és az újboré ugyancsak." Vajon ki az a félbolond, aki egész éven át küszködik a gyümölcstermesztéssel, a nyúltenyésztéssel, meg a szőlőműveléssel^ hogy aztán munkájáért, fáradozásáért semmit se kapjon, esetleg ráfizessen? ügy érzi a gazda: nem érdemes törnie magát, mert nincs látszatja. "Öt évvel ezelőtt öt fröccsöt vagy hat pakli cigarettát vehetett egy kiló nyúl áráért - olvassuk a cikkben -, ma már csak három fröccsöt vagy három pakli füstölnivalót adnak érte." A TSz-ban, vagy az állami gazdaságban napi nyolc órával megkeresi azt a pénzt, amire szüksége van, a házkörüli kertben pedig csak éppen annyit termel, annyi állatot tart, amennyit a saját háztartásában fölhasznál. De eladásra, piacra már nem dolgozik, mert nincs belőle haszna. S ez teljesen érthető. "Drágább lett a lapát, a seprű, a nyúlketrec, a deszka, a tejeskanna, a kertitraktor, az autó (a kistermelő nélkülözhetetlen munkaeszköze), a munkaruha, a bakancs, a fuvar, a fólia, a tüzelőanyag, a vetőmag, a facsemete, minden" - olvassuk a listát. Mindennek fölment az ára, csak az állami átvevők fizetnek ugyanannyit a terményekért és az állatokért, mint azelőtt. Néha még annál is kevesebbet. "Sok bosszúságot nyeltem, mert nem fejlődik a jószág a táptól - panaszolja egy gazda -, s amikor a hízókat leszállítottam, ötven fillérrel kevesebbet fizettek kilójáért. Nagyon meggondolom, hogy ezekutan foglalkozzak-e sertéshizlalással, amelyhez semmiféle segítséget nem kapunk." A másik hozzáteszi: "Még a szerződött állatokat sem tudtam leadni. Csak annyit termelek majd, ami nekem és a családomnak elég!" Se vége,se hossza a panaszoknak: "Nincs takarmány, ha van, nagyon drága. Két éve még 170 pár galambot tartottam, tavaly már csak 120 párat. Eladom valamenynyit és csak hobbitenyésztő leszek." -"Az ercsi cukorgyár mindig adott répaszeletet, de az idén nem. Legelőt se kapunk, pedig van elég parlag. Ha így megy, a kistenyésztők abbahagyjak a jószágtartást." - "Egész nyáron éhesen jöttek haza a tehenek a legelőről, kicsi a terület, kisült a fű, nem volt víz a kútban.” - "A TSz nem ad alomszalmát, szálastakarmányt. Csökkentem az állatállományt." - "Az alma és a nyúl előállítási költsége nincs arányban a felvásárlási árral. Az almafákat, harminchatot, kihúzattam, tizenhat helyett csak négy anyanyulat hagytam. " - "Rossz a tápellátás, a táp minősége is gyönge, felszámoljuk az állattartást, mint a tenyésztők többsége." Lehetne még folytatni az idézeteket, de minek? Az eddigiekből is kiviláglik, milyen súlyos gondokkal küzdenek a kistermelők. És nemhogy segítségre nem számíthatnak, de egyre nehezebbé válnak a feltételek, melyek közt dolgozniok kell. Nem csoda hát, ha sokan abbahagyják. Kérdés: hosszú távon milyen kihatással lesz ez a közellátásra és főleg a mezőgazdasági exportra? A hazai lapok évek óta tele vannak büszkeségtől dagadó nyilatkozatokkal és riportokkal, melyek mind arról szólnak: milyen jó és bőséges a magyarországi élelmiszerkínálat. De azt rendszerint csak mellékesen jegyzik meg az "illetékesek", hogy ez jórészt a kistermelőknek köszönhető.^ Mi lesz, ha ezek leállnak?... A háztáji gazdaságokban.máris csökken a szarvasmarhaállomány. "1970-ben még 338 ezer^ehenet tartottak é kistermelők, az ország teljes állományának 45 #-at, hét év múlva 271 ezer volt a tehenek száma, az összesnek 35 #-a. Újabb három év múlva 225 ezer, 1982-ben pedig már csak 203 ezer tehén élt a falusi portákon. A tejtermelés, a marhahízlalás jövedelmezősége sem áll arányban a befektetéssel - 35”40 ezer forint egy tehén ára -, meg a szakértelmet is igénylő nehéz munkával. Néhány adat pár faluból: 197i-ben Gödrén 162 tehén volt a kisgazdaságokban, most
