Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-15 / 4. szám
A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén - április 30-án - piros címbe tűkkel jelentek meg a pesti lapok. Ahogy az már évtizedek óta szokásos május 1. tiszteletére. "Májusok" a címe a Magyar Nemzet ünnepi vezércikkének. A munka megbecsülését hirdeti (miért kell ehhez május elseje?...), majd - miután a szokásos elcsépelt szólamokkal dicséri a szocializmus vívmányait - egy fordulattal így nyugtatja meg a dolgozókat» “Az élet minősége nemcsak a 'fizetési boríték vastagságától függ!" - Vajon hol akad olyan munkás, aki ezzel beéri?... Május elseje lelkesedése (hol van az már?...) és az ebből az alkalomból kapott munkaszüneti nap, meg az állami népünnepély - az inkább kényszer, mint öröm városligeti felvonulással - aligha kárpótol egyetlen dolgozót is a nyugati bérekhez képest nyomorúságos keresetekért. Idekívánkozik Fekete Gyula legutóbb ismertetett "Meditáció Amerikáról" című utibeszámolójának egy pársoros részlete. Az író - mint meggyőződéses szocialista - naplójának utolsó fejezetében ugyanazt fejtegeti, amit a május elsejei vezércikk állít: a szocializmus emberibb, teljesebb életet nyújt, mint amilyent 5 látott Amerikában. A repülőgépen, hazafelé röpülve igy meditál Fekete Gyula a két rendszer versengéséről: "Újra csak arról győződtem meg: a történelem következő lépcsőfoka a szocializmus. De milyen szocializmus? Milyen lenne az a szocializmus, amely lekörözné Amerikát? Mert anélkül értelme nincs, ha le nem körözi. Igen,az életszínvonalban. Amelynek jellemzői közül talán a legfontosabb tényezőket, az erkölcsi-szellemi-érzelmi értékek, javak átlagos fejadagját ki szokás felejteni. De_ nézem a leginkább számon tartott tényezőt,^ az anyagi javak átlagos fejadagját. Lekörözni Amerikát? Igen, abban _is. Sokáig kell magamban alkudoznom, míg kimondom: abban is! Nincs addig végső lekörözés, történelmileg igazolt, amíg a kizsákmányolt munkás jobb anyagi jólétben él, mint szocialista bírálója." - No lám! Fekete Gyulának a sajat két szemevei kellett latníiT Amerikát, hogy rádöbbenjen erre az igazságra! Hogy észrevegye: Amerikában azért nincs talaja a szocializmusnak, kommunizmusnak és semmiféle más -izmusnak, mert az amerikai melós ideológiák nélkül is messze magasabb életnívón él, mint bármelyik "felszabadított", a tőkés elnyomás alól felszabadult túloldali társa. Mi ad akkor létjogosultságot a szocializmusnak?- kérdezheti erre bárki. Persze: a jövő ígérete; .ahogy Fekete Gyula ezt kifejezi: a történelem következő lépcsőfoka a szocializmus! De ki az az öntudatos dolgozó, akit a "következő lépcsőfok" érdekel? Mindenki a saját életében akar boldog és jómódú lenni. A kapitalizmus most ad. a szocializmus csak ígér. És ebben a pár szóban bennevan az egész szerencsétlen kísérlet csődje, felsülése. Május elseje egyébként sokféle szórakozást - afféle össznépi majálist - tartogatott a budapesti dolgozóknak: szabadtéri színpadokat, kirakodóvásárt, őrségváltást zenével, víziparádét cirkuszt és bábszínházát. Sőt ingyensört a Ligetben azoknak, akik végigizzadják a felvonulást és a dísztribün előtt torkukszakadtából ordítják: Éljen a párt, éljen május elseje! s közben lengetik a piros zászlócskákat, amit minden résztvevőnek kezébenyomnak a rendezők. Mint az ünnep utáni újságokból kiderült, minden pompásan sikerült: a dolgozók lelkes hangulatban meneteltek - voltak vagy negyedmillióan a Dózsa György ut hosszában - és éltették a párt vezetőit... Miért ne tették volna? Ha már egyszer kivonultak! És ha meggondoljuk, még mindig kellemesebb szórakozás - a jutalomsör reményében - jelszavakat rikoltozni, mint a munkapad mellett görnyedni... A hazai lapok ünnepi számában a Hazafias Népfront felhívásával is találkozhat az olvaso: "Felhívás a nemzethez a felszabadulás negyvenedik évfordulójának köszöntésére" - így szól a vastagbetűs cím. A szövegből pedig kiderül, hogy a Népfront már most meghirdeti az 1985» áprilisában esedékes kerek évforduló ünneplését! Az első mondatot érdemes idézni: "19^5 április negyediké szabadságunk születésének, függetlenségünk visszanyerésének, új államiságunk kezdetének a napja, a magyar nép legnagyobb^nemzeti ünnepe." Ennyi hazugság egy mondatban! Majd következik a hálálkodás: "Hálával tartjuk számon a felszabadító és azóta is mellettünk álló szövetséges Szovjetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsőséges szovjet hadsereg hős katonáinak népünkért hozott áldozatát." A szervilizmustól csöpögő felhívás végül arra szólítja az ország népét, hogy egy éven át készüljön a nagy ünnepre, egy éven keresztül szüntelenül a negyvenedik évfordulóra gondoljon! Szegény magyarok! A török hódoltság alatt mégsem kellett Mohácsot ünnepelni. Ma kell.
