Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-15 / 4. szám
_ VIII. évfolyam É. szám - 198^. .június 15« * ^yi , ;-------H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 I Magyarországi sajtószemle május l-től 31-ig Rendhagyó beosztású a Hírszolgálat mostani számai a nyolc év alatt kialakult szokástól eltérően az első oldalon nem hazai könyv vagy folyóirat ismertetését találja az Olvasó,hanem egy olyan kötetét,mely szabad földön jelent meg. Az FMH elsődleges célja a hazai sajtó és könyvkiadás figyelése s annak, hogy ezúttal pár oldalon át mellőzzük ezt a szempontot, jó oka van. A könyv,,amelyről minden mást félretéve, mindent megelőzve írni kell, Márai Sándor NAPLÓ 1968-1975 című kötete, mely sorrendben negyedikként jelent meg e közös gyüjtőcim alatt és a két dátum közti nyolc év följegyzéseit tartalmazza. És ezek a följegyzések - a nagy író megfigyelései, benyomásai tájakról,emberekről, eseményekről - olyan izgalmasak, olyan (hadd írgam le a szót, ha elcsépelt közhelyízű is) lebilincselőek, hogy az olvasó alig képes letenni a könyvet. Az egymással csak laza szálon összefüggő gondolatok, melyek a lét és nemlét végtelenjei közt a mostani élet jóformán minden jelenségét érintik, úgy világítják meg az ember gondjait,problémáit - s néha örömeit is -, mint ezernyi apró reflektor. Ezek a kis világítótestek az idő, a dátumok füzéréhez rögzitve szórják fényüket^s a térben Amerika és Olaszország a két végpont, melyek között e csillogás átível. Regény nincs ennél érdekfeszítőbb. De Márait, a legnagyobb élő magyar írót nem lehet és nem is kell dicsérni. Fölösleges. Szükséges-e, hogy únos-úntig ismételjük: a tenger végtelen, vagy rászorul-e arra a Mont Blanc, hogy égbeszökő csúcsként emlegessük? Mindez van. Tényként. Aminthogy tény az is,^hogy Márai - a magyar Thomas Mann - utolérhetetlen: abban, amit mond, amit ír s abban is, ahogy azt írja. A NAPLÓ negyedik kötetében kiteljesedik Márai írásművészete: a tartalom filozófiai mélységei és az emigrációs évtizedek alatt kritálytisztaságából mitsem veszített magyar stílus együttesen olyan olvasmánnyá emelik a könyvet, melynek párját nyelvünkön sem határokon innen, sem túlnan nem lehet találni. Milyen gazdag is tehetségekben a mi kis hazánk, Magyarország, hogy megengedheti magának a luxust: legnagyobb írója idegenben éljen és alkosson... Márai Sándor több mint három és fél évtizede, 19^-8-ban hagyta el hazáját (ami ezután következett, azzal még puszta jelenléte által sem kívánta magát azonosítani) s azóta nagy művek sorával gazdagította az egyetemes magyar irodalmat. Micsoda veszteség a mai otthoni generációk számára, hogy a kommunista kultúrpolitika eltiltja őket Máraitól, megfosztja őket könyvei olvasásának élményétől/ Mert itt tartunk még ma is, egy évtizeddel Helsinki után, ahol tudvalévőleg az oroszok - és a magyarok is - aláírták a “gondolatok és eszmék szabad áramlásáról", könyvek és egyéb nyomtatványok korlátlan küldéséről szóló egyezményt. És mit olvashatunk a NAPLÓ 23^. oldalán: "FÖLD, FÖ'LD címen megjelent könyvem hat példányát elküldöttem Budapestre} ismerősöknek, nyitott borítékban, ajánlottan. Mind a hat küldemény postafordultával visszaérkezett "Retour“ pecséttel, mellette: "Non admis. Gonv. de Tokyo, 29 & 1/9«" Huszonöt évvel a kommunista hatalomátvétel után egy ország, amelyet állig felszerelt katonai, biztonsági alakulatok őriznek^ még mindig fél a könyvtől, - attól a gyufalángnyi világosságtól, amit a sűrű sötétben egy könyv terjeszt.“ Igen, fél. A diktatúrák, az elnyomó rendszerek mindig tartanak az igaz íróktól és tilalmi listára teszik műveiket, nehogy a szellem sugárzásánál lelepleződjenek a hatalom hazugságai. Márai Sándor a legutolsó NAPLÓ jónéhány oldalát szenteli erre a leleplezésre:^ ezek a részletek - legalábbis számomra - mindközül a legérdekesebbek. A félelmetes pontossággal fogalmazott mondatok olyan
