Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-15 / 3. szám
s ja kormányozni az országot. Ennek az évtizedes gyakorlatnak a következtében ma már e nehéz helyzetben (A Diagnózisok kiadási dátuma: 1982. S.Gy.) sem számíthat a társadalom eleven együttműködésére.'' Hankiss Elemér rendkívül óvatosan fogalmaz, amikor azt írja, hogy a "kormányzat magára vállalta" a társadalom és az államvezetés minden gondját s ezért váltak passzívvá az emberek: nemcsak közösségi érzésük, a közösség dolgai iránti érdeklődésük halt el, de leszoktak még az önálló gondolkodásról is. Az igazság az, hogy mindez azért történt, mert a rendszer eleve kirekesztette a hatalomból, pontosabban: az ^ország ügyeinek intézéséből a széles tömegeket, mire a társadalom az évek múltával közömbössé lett a közügyekkel, a közösség problémáival szemben.A társadalom megszokta, hogy a politika egy kislétszámu zárt kör privilégiuma, s abba másnak úgysem lehet beleszólása, annak alakulása tőle teljesen független. Lassan hozzászokott, hogy semmi köze az egészhez és csak egyéni gyarapodásával szabad törődnie: ez megölte benne a közösségi tudatnak még a maradékát is. "Ebben a légkörben - olvassuk a Diagnózisok egy másik helyén - elhatalmasodott a közösségtudat nélkül tengő-lengő emberek, embertömegek apátiája.S ezt az apátiát^ minden bizonnyal fokozza még a közösségalakító törekvések megannyi, újra s újra átélt kudarca, s fokozza a mesterségesen létrehozott közösségpótló kollektívák belső sivársága." Mert hiszen léteznek a kommunizmusban tömegszervezetek fölös számmal: az óvodától az aggkorig mindenkinek tartoznia kell valahová. Kisdobos, úttörő, KISz, szakszervezet, párt: az életkortól függően valamelyik mozgalomhoz tartozni minden állampolgárnak kötelessége. De ezek mind fölülről alakított és irányított "közösségpótló kollektívák", melyek keretei közt senki sem élheti ki közösségi hajlamait. Erre csakis demokratikus módon, alulról szerveződő közösségek, egyesületek lennének alkalmasak, az ilyen kísérleteknek azonban a diktatúra mindig nyakát szegi. Hogy a rendszer mennyire fél még a szándéktól is - ha nagynéha fölbukkan valahol egyesületalapítási igény - és milyen agyafúrtan gáncsolja el a tervet, azt szemléltetően mutatja be a Mozgó Világ egy régebbi (még a főszerkesztőváltozás előtt megjelent) száma. Arról ír ebben valaki, hogy a Budapest melletti újpalotai lakótelepen néhány aktív ember elhatározta, hogy egyesületet hoz létre, közművelődési, környezetvédelmi és közösségteremtő programmal. Megkezdték a szervezést s a tervet jóváhagyás végett levélben jelentették a kerületi tanácsnak. Hivatkozással az egyesületek alakításáról szóló törvényerejű rendeletre, mely szerint tíz személy alakíthat e^gyesületét, ha annak célja nem ellentétes a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjével. Megindult az előzetes jelentkezés s közben sokan jöttek különböző hasznos tervekkel: sportpálya és játszótér építés, a közeli kiserdŰ rendbentartása, a gyermekfelügyelet és időskorúak gondozásának megszervezése, nyelvtanfolyamok, korrepetálás, könyvbarát szakosztály, ének- és zenekar alapítás, közös kirándulások szervezése. Csu^a olyan elképzelés, melynek megvalósítása elősegítené a hatvanezres lélekszámú lakótelep közösségi életének kialakulását és fejlesztené a közösségi szellemet. És csupa olyan terv, mely hiányérzetre utal... Végre kitűzték az alakuló ülést, amire a vártnál sokkal többen jöttek el. Alig fértek a terembe."Mikor a sokszorosított alapszabálytervezetet kezdték osztogatni, úgy kapkodták, mintha tiltott irodalom lett volna" - írja a Mozgó Világ riportere, aki azután beszámol az ülés lefolyásáról. A szervezők előadták, ho*y mit akarnak, majd sorra álltak föl a hozzászólók. Köztük elsősorban a tanács küldöttei, különböző funkcionáriusok, párt- és egyéb kerületi aktivisták s végül a körzet országgyűlési képviselője is. A fölszólalásokból kiderült: az érdeklődők soraiban föltűnően nagy számmal foglaltak helyet "hivatalos emberek". S ezek egytől-egyig negatívan szóltak hozzá a tervhez és igyekeztek lebeszélni az embereket az egyesületalapításról. Legfőbb érvük az volt, hogy nincs szükség egyesületre,mert az elképzelt feladatokat eddig is jól ellátták a tanácsi és az állami szervek s ezután is el fogják látni. A hozzászólások annyira elhúzódtak, hogy sokan megunták a vitát és hazamentek. Az ülés végülis - a szép terv kigondolóinak nagy szomorúságára - elvetette a.z egyesületalapítást. - Most pedig olvassuk el, mit fűz mindehhez a Mozgó Világ^tudósító ja, aki nem titkolja: az ülés meghirdetésekor többekben fölmerült az előzetes aggodalom, ’‘hogy itt valami igencsak megakadályozandó politikai szervezkedés készül..." Aztán így folytatja: "Az alakuló ülés politikamentes-t-
