Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-15 / 3. szám

- b -lakóhelyi közéleti eseményként indult. Politikai jellegűvé az ellenzők tették, azok az előítéletek, amelyek gyanakvással fogadnak minden alulról, spontán, ellenőrizhetetlenül szerveződő mozgalmat. Ha mégoly törvényes is. Ha az ilyen mozgalmat nem lehet menet közben intézményes keretekbe gyömöszölni, politikailag is garantált béklyókkal megszelídíteni, akkor a legjobb csírájában elfojtani."

Ez történt most az újpalotai lakótelepen! hiába biztosítja rendelet az egyesülési szabadságot (?), hiába a polgárok jószándéka,az állam, a rendszer nem bízik senkiben sem. Legfőkép azokban nem, akik önállóan tudnak és mernek gondolkozni. Ezeknek a kedvét sürgősen el kell venni, nehogy még a végén egy magyar Szolidaritást alakítsanak meg! A Mozgó Világ riportere is ezt a következtetést vonja le az újpalotai esetből! "Az önzetlen tettvágyból és lelkesedésből fakadt tervet éppen az tette gyanússá hivatalos szervek előtt, ami életre hívta volna, és amit a szaktanulmányok, publicisztikák és nyilatkozatok indulatosan vagy rezignáltan hiányolnak: a közösségteremtő spontán állampolgári kezdeményezés."

Az ilyen társadalom, melyben elnyomják a kezdeményező kedvet, az önálló cselekvésre való hajlamot, soha nem tud igazán felnőtté válni. De hisz’ a rendszer, a párt épp ezt akarja! Hankiss Elemér is világosan utal könyvében a társadalomra, "amelyet a körülmények (!?) erőnek erejével a magánszférába szorítanak be, mint gyereket a szülők a gyerekszobába^ s ^amelyet kizártak a felelősségteljes közéleti cselekvés teréről." Csoda ezekután, hogy odahaza az emberek elveszítették érdeklődésüket a közösségi kérdések iránt?

A rendszer természetesen megpróbálja a társadalomban még meglévő közösségi energiákat a maga szolgálatába állítani és - pontosan megszabott korlátok között - hagyná is azokat érvényesülni. Erre szolgálna például a népfront.^De ez_ nem vonz senkit, mert nem független a hatalomtól. Olvassuk csak el, mit ír erről a KISUGÓ című hazai szamizdat: "Az utolsó harminc esztendő során minden olyan társadalmi intézmény - szakszervezet, egylet, szövetkezet, szövetség, alapítvány, újság, színház, kiadó és egyéb kultúrális vállalkozás -, amely egyes csoportok közös megnyilatkozásának kereteit biztosította, fokozatosan átalakult hivatalos szervvé, a társadalomirányítás központosított, hierarchikus állami apparátusának részévé. Ebben a hierarchiában pedig már csak egyféle függés létezik: a felsőbbségtől való függés és egyféle érintkezési módi irányított és irányító érintkezése^." A fejezet egyébként, melyből ezt a részt idéztük, a "Magyar társadalom öntudatának felbomlása" címet viseli...

Fekete Gyula útibeszámolójában őszinte csodálattal és mint valami amerikai különlegességről ír az Egyesült államokban látott közösségi életről, közösségteremtő erőkről, de azon már nem kezd gondolkodni, vajon mi az oka a magyarországi pangásnak? Mi az oka annak, hogy a magyar társadalomban ismeretlen az a "közösségi malter", amit ő annyira irigyel Amerikától? A hiba nem a magyar természetben van, hanemha rendszerben. Elképzelhetetlen, hogy Fekete Gyula ne tudnái a II. világháború előtt, az általa is sokat gyalázott Horthy-rendszerben valósággal pezsgő közösségi, egyesületi élet volt Magyarországon. Számtalan vallásos, világnézeti, ifjúsági, kultúrális és egyéb célú egyesület működött szerte az országban, a falvakban virágoztak a gazdakörök, a munkások dalegyletekbe, önművelő és színjátszó csoportokba tömörültek. Önként, a maguk kedvére.

19^5* után, az új rendben egycsapásra megváltozott a helyzet. A párt szétrugta a régi kereteket s helyettük fölülről létrehozott, állami gyámság alatt álló tömegszervezetekbe próbálta beterelni a népet. Amiben - ha sikerült - nem sok köszönet volt. Inkább kiölte az emberekből a közösségi érzést, ahelyt hogy erősítette volna. A marxista propaganda azt akarja elhitetni a világgal, hogy a kommunista társadalom - a nevének megfelelően - közösségi szellemű,de valójában ennek ellenkezője igaz. S ezt legjobban az bizonyítja, hogy a szocializmusnak elkötelezett Fekete Gyulának az individualista Amerikába kellett jönnie, hogy Ízelítőt kapjon az igazi közösségi életből, a közösségi társadalom erejéből.

A rendszer évtizedeken át hatalmi szóval tiltott minden egyesületalakítást, független egyesületi életet. Pár éve - szigorú feltételekhez kötve - megengedi ugyan, de ilyen hosszú idő alatt elsorvadt a magyar társadalom kezdeményező kedve, ^közösségi hajlama, mint ahogy elsorvad a soha nem használt végtag is. S ha elvétve ^mégis jelentkezik igény egyesületalakításra, azt furfanggal zátonyrafuttatják, mint azt a Mozgó Világban olvasott eset is tanúsítja. A bizalmatlanság, a gyanakvás s a félelem légkörében nem alakulhat ki egészséges közösségi élet és azért a kárért,ami emiatt az országot éri, megintcsak a Kádár-rendszer felelős.