Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-15 / 3. szám

l$l

M

H Független Magyar Hírszolgálat

Megjelenik minden hó 15-én

Szerkeszti: Stirling György

7245 Parkwood Ct^Falli Church. Virginia 22042 * S

Magyarországi sajtószemle

április l-től 30-ig Vili* £/£

Fekete Gyula "Meditáció Amerikáról" című legutóbb ismertetett^útibeszámolójának van néhány fejezete, melyekben a hazai szerző nem az emigráción köszörüli tollát és nem az Egyesült államokban élő magyarokat analizálja, hanem magával az Egyesült államokkal, az amerikai társadalom sajátosságaival foglalkozik.

S meg kell hagyni» ahhoz képest, hogy az író a szocialista rendszer és társadalmi berendezkedés meggyőződéses híve, véleménye nemcsak tárgyilagos, de bizonyos vonatkozásban egyenesen elismerő.

Itt elsősorban arra a részre gondolok, ahol Fekete Gyula a szabad társadalomban rejlő energiákról, a szabad szervezkedés hajtóerejéről ír. Hadd idézzem idevágó mondatait, amiket azzal vezet be, hogy megállapítja» a kapitalista társadalom mechanizmusának legfontosabb eleme a szabad verseny, a versenykényszer, amely minden téren érvényesül. Majd így folytatja; "Mintha az igazi szabad verseny idők folyamán átszivárgott volna a gazdaság dimenziójából a társadaloméba. Ott sem elsősorban a politikai szférában üzemel. Sehol a világon ennyi lehetőség társadalmi sikerélmények szerzésére. Vallásos, kulturális, szociális, politikai, alkotmányvédő, természetvédő, emberbaráti, állatbaráti, természetjáró, világjáró, városvédő, stb. egyesületek. Sportkörök, ifjúsági, cserkész, hobby klubok. Veteránok, rokkantak, feministák, nudisták, és homoszexuálisok. Elsorolhatatlan."

Mindez persze szokatlan, sőt érthetetlen egy olyan ember számára, aki egész életében a kommunizmus korlátái között élt. Be is vallja Fekete Gyula» első pillanatban teljes zűrzavart látott s^hiányolta a szocialista rendező elvet, állam bácsi otthon oly természetes irányító szerepét. "Sok az üresjárat, az elfecsérelt energia" - aggályoskodik, aztán belátja, hogy ez elhanyagolható a pozitívumok mellett és így ír» "Mindennel együtt» ja. szabad szervezkedések mámora hihetetlen egyéni és közösségi erőket szabadít fel -1 benne sejtem az amerikai társadalom legbővebben buzgó erőforrását. Mi az; amit a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel megcsodáltam Amerikában? Nem a gazdagság, nem a felhőkarcolók, nem a technika. Hanem a spontán helyi szervezkedéseknek az a burjánzása, ahogyan az amerikaiak a közösséget keresik. Hihetetlen erők, nukleáris emberi energiák felszabadítója. A malter Amerika épületében."

Kínálkozik a kérdés» miért nincs ez így Magyarországon is? Mi az akadálya annak, hogy a magyar társadalomban is létrejöjjenek egyesületek, közösségi munkára serkentő szervezetek, klubok? Hadd válaszoljunk erre a két kérdésre a szakértő, a hivatásos szociológus szavaival» már nem először idézünk Hankiss Elemér "Diagnózisok" című kitűnő könyvéből, de ezúttal ismét^annak egyik fejezetét ütjük föl. "A közösségek válsága és hiánya" cimü rész eppen azzal foglalkozik, hogy a II. világháború utáni magyar társadalomban miért nem jöttek létre spontán emberi kapcsolatokat ápoló közösségek.

"A negyvenes-ötvenes évek fordulóján azt hittük - írja Hankiss -, hogy minden megtervezhető, végrehajtható és ellenőrizhető központilag. Nincs tehát szükség semmire, ami a terv szempontjából nem racionális, nincs szükség társadalmi részvételre, a társadalom önmozgására, az emberek spontan törekvéseire, társulásaira. Mindez inkább zavarja a tervet, és veszélyezteti a kialakult rendet♦"^Majd később ezt olvashatjuk» "A kormányzat az elmúlt három évtizedben magara vallalta (?!) minden kérdés megoldását és rászoktatta az embereket arra, hogy helyettük gondolkodik, helyettük dönt* aktív részvételük nélkül is el tud-