Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-15 / 1. szám

- 3 -A menet pedig haladt tovább a Batthyány emlékmű felé. Erről ezt olvassuk a levélben! , "Elvonultunk az átrium szálló, a Belügyminisztérium épülete és a Gresham palota előtt, közben rengeteg BM-es kocsi húzott el mellettünk. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Batthyány-mécsesnél már erős rendőri készültség vár ránk. A Beloiannisz utcán, a Szabadság téren és az Aulich utcán végigvonulva érkeztünk meg az örökmécseshez^ A téren kb. tíz kék-fehér rendőrautó és nagyon sok BM-es kocsi parkolt. A mécseshez közeledőktől az ott posztoló egyenruhás rendőrök megkérdezték, hogy szervezett felvonulás résztvevői vagyunk-e, kik a szervezők, melyik iskolából jöttünk? Persze senki se.válaszolt,erre ránkparacsoltak.hogy húzo'djunk hátrább. Kisvártatva egy rendőrhadnagy lépett a mécseshez és arrogáns hangon kijelentette» ide nem szerveztek semmiféle koszorúzást, ünnepséget, ^azonnal oszoljunk szét« Kissé hátrább mentünk, de ismét megálltunk: rövid, néma tüntetés volt ez. Egy fiú megpróbált gyertyát vinni a mécseshez, de a közelébe sem engedték. Igazoltatták,és elvették a személyijét,hiába tiltakozott, sőt megfenyegették, hogy beviszik. Az őrnagy beszállt az egyik rendőrautóba és hangosbeszélőn durva hangon felszólított, hogy távozzunk,különben más eszközöket vesznek igénybe. A rendőrök hajlítgatni kezdték a gumibotjukat és elővették a könnygázsprayt."

I983. március 15. ünneplése Budapesten, a proletárdiktatúra harmincötödik esztendejében... Könnygáz és gumibot! A diákok semmi mást nem tettek, mint a hivatalos állami ünnepen, a szabadságharc évfordulóján kimutatták érzelmeiket és semmi mást nem akartak,' mint tisztelegni a hősök, a vértanúhalált halt első magyar felelős miniszterelnök emlékműve előtt. De ez tilos! Mert sokan gyűltek össze és az már veszélyes! Abból már "lehet valami"! Tehát elő a könnygázsprayvel, elő a gumibottal! Csírájában kell elfojtani minden megmozdulást!

Most is elfojtották. A rendőrök fenyegető viselkedését látva, a tömegből sokan szétszéledtek, a sorok fölbomlottak. De még így is szépszámú tüntető maradt együtt s ezek elindultak visszafelé. "A Szabadság téren, a Vécsey utcán és a Ságvári téren át a Kossuth téri metróhoz mentünk - írja le a tüntetés utolsó mozzanatait a pesti diák^-, s a menet már kissé szétszakadozott. A kísérő rendőrautókból ismét felszólítottak, hogy oszoljunk szét, szálljunk buszra, villamosra, metróra. Igazoltatások kezdődtek. Egy nagyobb csoporttal továbbmentünk a Dunakorzón. A Roosevelt téren ismét rendőrökbe ütköztünk, néhányunkat igazoltattak. Körülbelül ötvenen a Lánchídon át a Bem-szobor felé indultunk. A budai hidfőnél ismét igazoltattak..."

Újabb rendőrautók, újabb fenyegetések. Látszott, hogy a rendőrök azt mindenkép meg akarják akadályozni, hogy akár csak egy maroknyi csoport is eljusson a Bem szoborhoz. És ez sikerült is nekik. Merthogy a rendszer nem felejtette el 1956 tanulságát: okult a leckéből, amit a magyar néptől kapott s azóta nem^kockáztat. Liberális mezbe bújt és nyájas ábrázatot öltött, kesztyűs kézzel bánik a polgárokkal és jóléttel kárpótolja őket az elvett szabadságjogokért: de ha netán valaki emlékeztetni akar ezekre a jogokra, vagy csak emlegeti a szabadságot - mint ahogy a tavaly márciusban tüntető fiatalok tették - a kesztyű tüstént lekerül a vasökölről és az kíméletlenül lesújt.

Vajon idén márciusban történnek-e új csodák Magyarországon? Megmozdul-e megint a pesti ifjúság, hogy tanúságot tegyen hitéről, érzéseiről, eszményeiről? Vagy sikerült a diktatúrának megfélemlitenie a fiatalokat is? Csupa olyan kérdés, amelyre pár héten belül választ kaphatunk. Azt azonban már ma is tudjuk, hogy az elmúlt év folyamán sokat romlott a helyzet hazánkban és szigorítások . sorával nehezítette a kormányzat a polgárok életét: nyílt fellépés a szamizdatbutikok, a SZETA és a Bulányi-féle katolikus bázisközösségek ellen, Csoóri Sándor szilencium-büntetése, Demszky Gábor meghurcolása, a Mozgó Világ főszerkesztőjének leváltása (ami óriási felzúdulást keltett az egyetemi ifjúság körében) mind arra mutat, hogy a gazdasági viszonyok romlásával párhuzamosan a diktatúra egyre inkább, visszatér az erős kéz politikájához.

Mert csak így látja biztosítva létét, csak ezáltal érzi szilárdnak hatalmát. Könnyen lehetséges azonban, hogy az emberi szabadságjogokat csorbító sorozatos merényletek ellenkező hatást váltanak ki és a minden megszorításra érzékenyebben reagáló ifjúság éppen március 15«-ét használja föl arra, hogy tiltakozzék a diktatórikus intézkedések ellen* y ^ ,

Talán nem alaptalanul várjuk, hoz-e otthon új csodát az idei március?...