Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-15 / 7. szám

^Erélyes tiltakozást küldött a szovjet külügyminisztérium az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének az "Alekszandr Uljanov" nevű szovjet kereskedelmi hajó elleni "provokáció” miatt. A szovjet teherhajót Nicaragua előtt a nyilt tengeren állította meg három amerikai porpedorombolo'’ miközben egy helikopter a magasból fényképeket készített a hajóról. - Két nappal később az amerikai külügyminisztérium elutasította a szovjet tiltakozást.

A budapesti bűnözésről beszélt egy sajtókonferencián a rendőrség egyik főtisztje. Elmondta, hogy a fővárosban 6-10 ezerre teszik az u.n. lumpen elemek számát és az alkalmi, vagy "hivatásos" bűnözők ezek közül kerülnek ki.

Elmém hajóra hág - címmel olvastunk elgondolkoztató írást a Magyar Nemzetben a magyar fiatalok olvasási kedvéről és képességeiről. "Szomszédunk kisfia ötödikes, tizenegy éves - olvassuk - és a szülei elkeseredve panaszolják, hogy a gyerek nem olvas. Nem akar és nem akar. Mindent megvesznek, ifjúsági regényeket, indiántörténeteket, még krimit is. Hiába. A gyerek immel-ámmal megcsinálja a leckéjét, aztán benyomja a tévé gombját..." Az újságírónő megpróbál beszélni a gyerekkel és közben rádöbben valamire. A gyerek azért nem akar olvasni, mert nem tud. (Vagy azért nem tud, mert nem olvas, nem gyakorolja magát? Egyre megy.) Az ötödikes diáknak kezébenyom egy könyvet és bíztatja, hogy olvasson pár sort. "ts a fiú - idézem - szorongatja a könyvet és dadogni kezd. Makogni. Nyögni. Melléolvasni. Izzadni. Hol vagyunk még a szöveg értelmétől... Hárompercnyi kínlódás után abbahagyom." - Általános jelenség ez, az amerikai tizenévesek éppúgy irtóznak a könyvtől, a betűtől, mint magyar kortársaik, vagy más nemzetiségű fiatalok. A mozi, a TV, az agyat kevésbé igénybevevő gépi szórakozások a világon mindenütt kiszorították a könyvet a serdülők szórakozásai közül. De hogy Magyarországor) egy tizenegy éves gyerek ne tudjon folyékonyan olvasni, az már megdöobentő. Es szomorú fényt vet arra, hová züllött a hajdan magasszínvonalú magyar iskolai oktatás. Ez is a kommunista rendszer egyik bűne - a sok közül.

Még koratavasszal történt, de a népi ellenőrzés most keresi a felelősöket. Az eset jellemző arra, hogyan gazdálkodnak a közvagyonnal - a nép vagyonával - a szocializmusban és milyen nemtörődömséget tapasztalhatunk minden vonalon. Február 16.-án 80-90 tonna (!) fűtőolaj került a Dunába Nyergesújfalunál, a Magyar Viscosagyárból. Az ok - olvassuk - "meghibásodott" egy tolózár. A 80-90 tonna nem kis mennyiség, amíg az elfolyt, ahhoz idő kellett. De a drága olaj csak folyt-folydogált a meghibásodott tolózáron keresztül, egyenesen bele a Dunába.

A rendellenességet - ez nem vicc! - csak hat nap múlva fedezték fel. No nem az "illetékesek", nem a gyár kazánházának dolgozói, nem is a főmérnök, hanem mások. "A vízszennyezést a vízügyi Igazgatóság mérőhajója jelentette február 22- én!" - olvassuk az ügyről kiadott jelentésben. Tehát egy héten át senkinek sem tűnt föl a Viscosa gyárban, hogy fogy az olaj, vagy ha észrevették, elfelejtették lezárni a "meghibásodott" tolózárat, de elfelejtették értesíteni a Vízügyi Igazgatóságot is, hogy rengeteg idegen anyag került a Dunába, mégpedig a főváros vízellátását biztosító kutak fölött. A felelőtlenség, a hanyagság mindenképen szembeszökő. De érdemes tovább olvasni a jelentés folytatását« "Az olaj - szerencsére - azonnal tömbökbe merevedett, amint érintkezésbe került a hideg vízzel és a tömböket - ugyancsak szerencsére - erős szél a part felé,ill. a partra sodorta, ahol azok mintegy három kilométeres parti szakaszon helyezkedtek el." Milyen szerencse, hogy szerencse is van a világon! Szerencse,hogy a tolózár éppen télen hibásodott meg - és nem nyáron, amikor az olaj rögtön szétterjedt volna a vízben - és jól jött az erős szél is. így a Viscosa gyárbéliek végeredményben nem is szennyezték a Dunát, mert a tömböket ki lehet halászni, össze lehet gyűjteni s talán még - felolvasztva - újra fel lehet az olajat használni. Ha igen, még leltárhiány se lesz a gyárban. Micsoda szerencse!

De nem mindig van ilyen szerencséje a gyáriaknak» mint említettük, a fenti eset tél végén történt, amikor még hideg volt a víz. A dolog talán el is felejtődött volna, ha most, a nyári melegben, nem történik újra hasonló olajfolyás, ha kisebb mértékű is. Ezúttal az olaj nem "tömbösödött", hanem szétterjedt a vízen és szép szivárványszínűre festette a kék (?) Dunát.S mivel ilyenkor nyáridőoen sokan járnak a Dunaparton, voltak akik jelentették a szennyeződést. A tolózárat újra megjavították és most már a népi ellenőrzés vizsgálja, hogyan lehetne elkerülni az eset újabb megismétlődését. (A közszellemet kellene megváltoztatni.)- 5 -