Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-15 / 7. szám
1983« szeptember 15» m VII. évfolyam 7« szám -H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle augusztus 1-től 31-ig Semmi kétség» az emigráció felfedezte Hankiss Elemért! Mióta pár hónappal ezelőtt - májusban, illetve júniusban a Katolikus Magyarok Vasárnapja és az FMH hasábjain "Megfélemlített értelmiség", majd "Egy beteg társadalom kórisméje" című cikkeimben - először foglalkoztam szabad földön "Diagnózisok" címmel kiadott kötetével, a szerző iránt megnőtt az érdeklődés. Nyugati magyar lapokban itt is, ott is olvashatunk már a könyvről és a vélemények egyeznek» a míí különleges figyelmet érdemel. Hankiss Elemér szociológus Diagnózisok című tanúlmánygyüjreménye 1982 őszén jelent meg Budapesten a Magvető kiadásában. A háromszáz oldalas kisformátumú kötetet valósággal szétkapkodták. Bizonyságául annak, hogy a jó olvasnivaló híre futótűzként terjed a pestiek kö'zött. Noha a cím nem túlságosan vonzó* tudományos művet sejttet, esetleg orvosi könyvet - tulajdonképen az is -, és a közönség körében manapság csak a könnyű olvasnivalókra mutatkozik igény. De a "Diagnózisok" érdekesebb a legizgalmasabb regénynél is! Pedig, ha jól meggondoljuk, a könyv nem sok újat mond az otthonélőknek. Hiszen ők önmagukat látják benne, mintha tükörbe néznének. Mégis szívesen olvassák. Mert a szerző a mai otthoni élet bajait analizálja és anélkül, hogy egyetlen egyszer is leírná, minden sorával érezteti* a bajok gyökerei a jelenlegi társadalmi berendezkedésben, az u.n. szocializmusban keresendők. , Tehát a maga eszközeivel az igazságra mutat rá. És az emberek szomjazzak az igazságot. Ha már ők nem merik megmondani a véleményüket - mert nem mondhatják meg kockázat nélkül - a főnöknek, az igazgatónak, a párttitkárnak, a szakszervezeti bizalminak, legalább más mondja ki helyettük, ami a szívüket nyomja. Örülnek, hogy akadt valaki, aki meg tudja fogalmazni mindazt,amit ők is éreznek és rá mer mutatni arra, hogy a hiba a rendszerben van. "Sokan szememre vetik - írja könyve bevezetőjében a szerző -, hogy mindig csak a rosszat látom meg, a jóra nincs szemem s szavam. Tévednek. De a jó megléte természetes, mindenki, aki józan, örül neki, nincs szükség arra, hogy idegesen és önigazoiásképen állandóan fölmutogassuk. Teendő elsősorban nem a jóval, hanem a rosszal kapcsolatban van. Vele kell foglalkoznunk. Én legalábbis ezt tekintem a társadalmi munkamegosztásban rám kiosztott feladatnak." Ezeket a sorokat azok is megszívlelhetnék, akik minduntalan azt kifogásolják* az emigráns lapok legtöbbje - így az FMH is - a hazai életből elsősorban a hibákat, visszásságokat veszi észre és azokat teszi szóvá. Ez a mi feladatunk. A magyarországi újságok - élükön az emigránsoknak küldözgetett^Magyar Hírekkel - általában indokolatlanul derűs képet festenek az otthoni állapotokról. Egyoldalú tájékoztatásukat ellensúlyoznunk kell* a szabadföldi magyar sajtó kötelessége megmutatni az érem másik oldalát is. Ebben a munkánkban segítenek bennünket és támpontot nyújtanak olyan kivételesen ritka igaz írások, mint Hankiss Elemér Diagnózisa. A magyar élet teljességét öleli föl a viszonylag vékony kötetben* a társadalomtudós felkészültségével, hűvös tárgyilagossággal fogalmaz, úgy, hogy bírálatai egyértelműek, de a tabukat nem érintik. (Máskülönben a könyv soha nem kerülhetett volna nyomdába.) A könyvben egyetlen egyszer sem szerepel az a szó, hogy kommunizmus, nem olvashatunk benne egypártrendszerről, vagy idegen megszállásról. A célzások mégis félreérthetetlenek s aki megtanult olvasni a sorok között, tudja mire gondol az író. ^ Jellemző példa erre mindjárt a bevezetés egy mondata. "Meggyőződésem - ír-