Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-15 / 6. szám
2 ¥ Ságokra. Ilyen kifejezésekkel jóformán mindent lehet manapság helyettesíteni és elvégre ez a stílus a korszerű a szocializmusban... Egyébként régi gyanúm már, hogy a szabatos kifejezésmód elsorvadása, a gondolatközlés formáinak "leegyszerűsödése" nem csupán nyelvészeti kérdés, hanem a kettő - a szocializmus létezése hazánkban és nyelvünk romlása - szoros,mondhatni ok és okozati összefüggésben van egymással. És egyéb jelenségekkel,melyek hazafelé pillantva aggodalommal töltenek el bennünket. E feltevésemet megerősítette egy nyelvvédő szándékú, de a szűkebb tárgyon jóval túlmutató írás, ami! az Élet és Irodalom című hazai folyóiratban olvastam a minap "Nyelvünk ereje" címmel. A cikkíró Molnár Zoltán meglepő bátorsággal és őszinteséggel tárgyal olyan összefüggéseket, melyekre mindeddig csak mi,szabad magyar újságírók mertünk rámutatni. Meghökkentőek és kertelés nélkül rögtön a kérdés velejébe vágnak a bevezető sorok* "Azt hiszem - írja Molnár Zoltán -, hogy nem volna helyes, ha csak egy pillanatig is kétséget hagynék az olvasóban, vajon a nyelvromlást milyen, miféle bajnak tartom. Nem, nem a művelődés, nem a felépítmény betegségének, hanem szörnyű veszélyességében is inkább csak tünetnek. De olyan tünetnek, mely az egész társadalom súlyos szervi betegségét mutatja." Valóban* nem csak művelődési hiányosságoknak tulajdoníthatjuk a beszédkészség csökkenését és az anyanyelv lezüllését, hanem egy szellemiség, egy össztársadalmi mentalitás megnyilvánulásának is. Sőt elsősorban ennek. Az anyanyelv több, mint a gondolatok közlésének eszköze* árnyalataiban, finomságaiban, szépségében - és durvaságaiban vagy otrombaságaiban - a társadalom lelkisége tükröződik. A szocialista társadalom művelődési igényei alacsonyak, mert az elmúlt három évtized alatt mélyre süllyedt az oktatás szintje is. És a társadalom intelligenciaszintje úgyszintén* lemérhető a nyelv romlásán. Ha nem lenne oly szörnyű szó, azt írnám* elproletáriasodásán. Ördögi kör* az oktatás felületessége s a művelődés elégtelensége miatt válik egyre silányabbá a nyelv, emiatt aztán méginkább csökken az igény a műveltségre, a gondolkodásra. Kiút nem látszik, a spirál lefelé halad. Molnár Zoltán ezt így fogalmazza^meg cikkében*^ "A kialakult nyelv a gondolkodás formáit is meghatározza, segíti vagy korlátozza. Ha nyelvet tovább hagyjuk romolni, gyermekeink silányabb módon fognak gondolkodni. Az idétlen nyelvi panelek nemcsak a mondott és írott szövegeinket roncsolják, hanem az elménket, a gondolkodási képességünket is. A közkeletű divatos szokványokkal máris a gondolatok hiányát, az érzelmek laposságát igyekszünk leplezni." De térjünk vissza a bevezetésre, melyben az író a nyelvromlásról, mint tünetről beszél, a magyar társadalom súlyos betegségéről árulkodó egyik tünetről - a sok közül. "Nemcsak egyidejűek ezek a tünetek - a népességcsökkenés, öngyilkosságjárvány, alkohol és más agyzsibbasztó, önpusztító szerek terjedése -, hanem egygyökerŰek is". - olvassuk a második bekezdésben, hogy az író később rátérjen a nyelv sorsa fölött érzett aggodalmának részletesebb kifejtésére * "A köznyelv^rohamosan pusztul, romlik. Fordított arányban az iskolázás terjedésével. Fordított arányban a sajtó, a rádió, a televízió terjedésével. Sőt, megmondhatjuk* éppen ezek által is. Hiszen nem ’alulról’, nem a népnyelvből kapaszkodnak föl az olyan kifejezések, mint mondjuk* vetítésre kerülő, szórakozást biztosító, a víz kéntartalommmal rendelkezik, elutasításban részesült - és sorolhatnám végeláthatatlanul.“ Még sok példát említ föl Molnár Zoltán, melyeknek bemutatására nincs elég helyünk, csak keveset idézhetünk. Ilyen rész az idegen szavakra vonatkozó* "Minden bizonnyal mostanában is vannak szükséges és hasznos gyarapodásaink. A mozi, a tévé, a sport szavai ma már nélkülözhetetlenek. De a night club? és a service? (és tegyük mindjárt hozzá* a show, a snack-bár, a team, a design, amelyek ma már mind közkeletű szavak a magyar nyelvben, hogy olyanokról ne is beszéljünk, mint rilaxolás és frusztráció, amikkel - bármilyen hihetetlen is - irodalmi igényű írásokban találkoztam hazai folyóiratok hasábjain. S.Gjr.) Mégsem az idegen szavak őrült és indokolatlan terjedését tartom a legszörnyúbbnek - olvassuk tovább Molnár Zoltán fejtegetéseit. - Nem mintha örülnék a drink bárnak, játékbaba-service-nek vagy a disc jokey-nak. De ezek talán könnyebben felismerhető, nyilvánvalóbban indokolatlan majomságok. A veszélyesebb a magyar szavak idegen használata. Az idegen mondatszerkesztés. A gondolkozásunktól, a
