Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-15 / 5. szám
2 bizonyos "negatív” jelenségekről: "Társadalmunkban tapasztalható bizonyos ellenzéki, sőt helyenként ellenséges mozgolódás is, amit az imperialisták által fenntartott és pénzelt rádiók, s egyéb propagandaszervek mindennapos támogatásban részesítenek. Számszerűen ezek az erők nem jelentősek, a tömegektől elszigeteltek" - jelentette ki Kádár, majd így folytatta: "E mozgolódások mögött azonban antikommunizmus, a szocialista rendszerrel való szembenállás húzódik meg, tevékenységüket tehát így kell értékelni. A legutóbbi időszakban ezek az elemek valamelyest agresszívabbá váltak. Egyesek szeretnék legalizálni magukat, hogy fórumhoz jussanak. Ezzel kapcsolatban a pártnak határozott álláspontot kell képviselnie: nálunk a társadalmi mozgalmak széleskörű lehetőséget biztosítanak, bennük minden tisztességes embernek helye van, a résztvevők változatos színskálát képviselnek, de ellenséges törekvéseket sem a népfront, sem a békemozgalom keretében, sem más területen legalizálni nem fogunk, ellenzéki bázisok kiépítését nem tűrjük." Kádár egyértelműen, világosan beszélt: a párt türelmesek végeszakadt* Ezentúl kíméletlenül elbánnak azokkal, akik azt hiszik, hogy az a bizonyos sokat^ emlegetett "szocialista demokrácia" nemcsak nevében hasonlít az igazi demokráciához, hanem abban is, hogy bárki kedve szerint ellenzékieskedhet és bírálhatja a kormányt. Sőt: akár a rendszert, a fennálló társadalmi rendet is kritizálhatja, és nem fog meggörbülni a haja szála sem. Kádár ajánlga.tja mindenkinek a meglévő kereteket, a kormányengedéllyel és kormányellenőrzés alatt működő társadalmi szervezeteket: éljék ki ott közéleti hajlamaikat, de külön utakról szó sem lehet! Ellenzéki bázisok kiépítését nem fogja túrni alrendszer! Ehhez még némi magyarázatot is fűzött a párt első titkára s fenyegető szavai nem hagytak kétséget afelől,hogy milyen intézkedésekre gondol; "Ellenségeink számát nem akarjuk szaporítani, nem bélyegzünk meg senkit, nem nevezünk ki senkit szembenállónak. Ha valaki végkép javíthatatlan és szervezetten fellép a szocialista rendszer ellen, annak értésére kell adni: pártunk és szövetségeseink, a magyar társadalom jelentős része egységes abban, hogy népünk érdekeit, szocialista vívmányait minden eszközzel és mindenkivel szemben megvédjük olyan módon, ahogyan azt a helyzet megköveteli" - fejezte be fenyegetőzését Kádár a párt Központi Bizottsága előtt elmondott beszédében. A tettetett magabiztosság mögött félelem lapul. Félelem a pontosan nem körvonalazható, csak félig-meddig ismert ellenféltől, melynek erejét Kádár ugyan igyekszik lebecsülni, de aztán elszólja magát: a párt nem akarja szaporítani az ellenségei számát. Márpedig szaporítani, növelni csak azt lehet, ami már létezik, van, nem is éppen kis számban. Jo", ha ezzel szemben Kádár azzal vigasztalhatja magát, hogy a magyar társadalom "jelentős része" egységes az eltökéltségben* a szocializmus vívmányait minden eszközzel, meg kell védeni! Hogyan, hát csak egy jelentős része? Nem az egész magyar társadalom, vagy legalábbis annak döntő többsége? Kádár máskor mindig a magyar társadalom teljes egységéről, öszszeforrottságáról szónokol és elvégre erről tanúskodnak a választások is,melyekből a párt mindig 99»99 százalékos arányú győztesként kerül ki, már évtizedek óta. Vagy Kádár maga is elismeri, hogy ez csak szemfényvesztés?... Kádár fentidézett beszéde a Központi Bizottság április 12-13-i ülésén hangzott el. A párt vezető testületé a politikai és a gazdasági élet minden területével foglalkozott, rámutatva az eredményekre, de helyenként az eltitkolhatatlan hibákra is. Az ideológiai nevelés terén is hiányosságokat kifogásol az ülésről kiadott zárójelentés. Hadd idézzek pár mondatot ebből a részből, azokat, melyek az ellenzékiekre, az ellenséges nézetek terjedésére vonatkoznak. "Gyakorivá váltak - olvassuk a záró jelentésben - a pesszimista, a távlatvesztést tükröző megnyilatkozásol^. A köztudatban a szocializmusról torz és téves nézetek is jelentkeznek. A társadalmi gyakorlat konfliktusai felélénkítették a továbbhaladásunkkal kapcsolatos vitákat, különösen egyes értelmiségi körökben. Ezek a viták többnyire konstruktív, a kétségkívül meglévő hibák leküzdését segítő szándékból fakadnak, de esetenként megnyilvánul bennük helyzetünk és feladataink meg nem értése, valódi problémáink egyoldalú, torz beállítása. Helyenként felerősödtek felelőtlen, zavaros, az ország reális helyzetével nem számoló felfogások, ellenzékieskedő, valamint ellenzéki,sőt ellenséges nézetek." Hogy mindez megtörténhetett, a Központi Bizottság jelentése a párt agitációs és propagandamunkajának elmaradottságával magyarázza, mivel "az ideológiai kép
