Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-15 / 4. szám

(jiyj VII. évfolyam szám - 1983. junius 15.

H Független Magyar Hírszolgálat

Megjelenik minden hó 15-én

Szerkeszti: Stirling György

7245 Parkwood Ct., Fall* Church, Virginia 22042*.

Magyarországi sajtószemle május 1-től 31~ig

A világ kezdi elfelejteni a lengyeleket. A nyugati lapokban egyre kevesebb hír szól Lengyelországról, a lengyel nép csendes szabadságharcáról s ezeknek a híreknek sem jut már hely az első oldalakon. Hátrébb szorulnak, az újabb és érdekesebb események mögé. Helyi háborúk, politikai szenzációk, természeti csapások feledtetik a lengyel tragédiát» ki gondol, ki emlékszik már 198t. december 13-ra, amikor a katonai kormány átvette a hatalmat és kihirdette a szükségállapotot, a statáriumot, mely - egészen lényegtelen enyhítésekkel - azóta is, immár kerek másfél esztendeje érvényben van.

A lengyel ügyre - úgy tűnik - ugyanaz a sors vár, mint amilyenre a magyar szabadság, a magyar forradalom ügye jutott 1956 után. Néhány évig foglalkoztatta a világot a szovjet agresszió, egy darabig tárgyalta a magyar kérdést az Egyesült Nemzetek közgyűlése is, aztán a dolog egyre terhesebbé vált a nagyhatalmaknak s végül levették a napirendről. A magyar ügy megszűnt ügy lenni; Nyugat tudomásulvette a kialakult helyzetet és nem törődött többé azzal, mi történik a Lajtától keletre.

Nem szabad hagynunk, hogy ugyanez történjék most a lengyelek ügyével. Elsősorban a mi kötelességünk, hogy emlékeztessünk e rokonsorsú nép szenvedéseire és felhívjuk a figyelmet arras Lengyelországban ma a legsötétebb sztálini diktatúrára, a Rákosi-terrorra emlékeztető állapotok uralkodnak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a világ közvéleménye lassan közömbössé váljék a lengyel nép megpróbáltatásai iránt. írnunk kell, beszélnünk kell azokról.

Erre nem csak az ad alkalmat, hogy másfél éve tart Lengyelországban a rendkívüli állapot, de más is. Hosszú huzavona, többszöri halasztás és számos diplomáciai tárgyalás után most végre eldőlt« II. János Pál megvalósíthatja régi tervét és másodszor is meglátogathatja szülőföldjét. A Vatikán és a varsói kormány közt létrejött megegyezés értelmében a Szentatya útjára e hónap közepén, június 16-án kerül sor.

A pápai látogatás elé nagy várakozással ne'z a lengyel nép és nyilvánvaló szorongással várják azt a rendszer urai, Moszkva bábjai. Legszívesebben elzárkóztak volna a^látogatás elől, de ezzel saját gyengeségüket árulták volna el.

Es azt is tudják, hogy ez a kérdés most újra Lengyelországra irányította nemzetközi érdeklődést. S noha tartanak attól, hogy az elnyomott nép bátorítást merít II. János Pál jelenlétéből és a vallási demonstráció politikai tüntetésekbe torkollhat, a hivatalos kormánynyilatkozatok hangja igyekszik leplezni ezt a kétségkívül jogos félelmet.

Adam Lopatka miniszter, az állami Egyházügyi Hivatal igazgatója (a lengyel Miklós Imre) a kormány május 3”án tartott nemzetközi sajtóértekezletén tájékoztatta a laptudósítókat arról, hogy mi a lengyel kormánykörök álláspontja a küszöbönálló pápai látogatással kapcsolatosan. Lopatka elmondotta - idézzük szószerint a Varsóból keltezett MTI-jelentés szövegét -, hogy a pápa június közepén kettős minőségben érkezik hazájába: egyrészt mint vatikáni államfő, másrészt, mint a katolikus egyház vezetője. "A pápa elfogadta az állami részről kapott meghívást is - folytatta Lopatka miniszter - és erre válaszolva, de nem feltételként szabva, azt kérte, hogy látogatása előtt hirdessenek amnesztiát." Itt közbeszólt a sajtókonferenciát vezető Jerzy Urban kormányszóvivő és rr.f>o 1PC-VP7.+» I - Rcrv ilyfin í nt.ézkodé.s_ a helvzet alakulásától füsra. de amnesztiára tulajdonképen alig van szükség, mivel a politikai elitéltek száma addigra a minimálisra csökken. Ezután ismét Lopatka vette át a sjzót és közölte,^ hogy a látogatás részletes programmja elkészült, de azt valószínűleg csak néhány