Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-15 / 1. szám

A Debrecentől húsz kilométerre levő Nagyhegyes határában gázkitörés volt« az e­­gyik ólajflírásból gáz lövellt ki és fáklyaként égett. A mentőbrigádok azonnal hozzáláttak a kitörés elfojtásához - jelentette február 1-én az MTI. Kiállítás nyílt a szovjet nép életéről a Munkásmozgalmi Múzeumban - olvassuk a nagybetűs közleményt. Hogy a jobb sorsra érdemes magyar publikumnak a Szovjet­unióban élők hétköznapjait bemutató kiállításban kell gyönyörködniük, az még hagyján, mert aki nem akarja látni, nem megy oda. Azt a kérdést azonban fel kell tenni, hogy mi fán terem az a fogalom, hogy "szovjet nép"? Mert beszélhetünk uk­rán, orosz, mongol, türkmén, örmény és még ki tudja, hányféle Szovjetunióban élő népről, de szovjet népről aligha. Mert ilyen nem létezik. / "Sztálingrád vagy El Álaméin" címmel olvashatunk visszaemlékezést a negyven év­vel ezelőtt lezajlott sztálingrádi csatára, a keleti fronton a második világ­háború fordulópontjára. A cikk magasztalja a "haza csodálatos kultuszát", mely­ből a szovjet ember hősiessége táplálkozott, majd elég objektív képet fest a volgaparti iparváros ostromáról és védelméről. Aztán egyszerre minden átmenet nélkül polemizálni kezd bizonyos amerikai történészekkel, akik a sztálingrádi csata "jelentőségének csökkentésére, tudatos deheroizálásra" törekszenek, azt állitván, hogy a csendes-óceáni, az afrikai (El Álaméin) csaták és a nyugati partraszállás után Sztálingrád csak a negyedik helyet foglalja el fontosság te­kintetében. "Ez hamisítás" - írja nemes egyszerűséggel a cikk, aztán cáfolni pró­bálja azt a "tévhitet", hogy a szövetséges (angol-amerikai) csapatok elmehettek volna akár Berlinig, vagy az Oderáig is. "Visszavetitett vágyak, álmok!" - szel­­lemeskedik a cikk és a nyugati "közvélemény manipulálóival" száll vitába, akik a sztálingrádi csatában alkalmazott szovjet bekerít? taktikában semmi újat nem ta­lálnak, mert azt a rómaiak is alkalmazták... Végül szükségesnek tartja a cikk­író megjegyezni, hogy a sztálingrádi győzelem alapja a szovjet termelés és a közlekedési eszközök mennyisége volt. Arról azonban elfeledkezik, hogy ezeknek a közlekedési eszközöknek - teherautóknak és egyéb jármüveknek - nyolcvan százalé­ka az Egyesült államokból származott és ezek nélkül megbénult volna a szovjet hadigépezet. Ez nem hamisítás?... - És ami az egészben a legszomorúbb« a cikk al­ján nem egy szovjet hadtörténész neve áll, hanem egy magyar újságíróé, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztőjéé... A margitszigeti Fedettuszoda már másfél éve zárva: renoválják. Az érdeklődő új­ságírónak "illetékesek" elmondják, hogy a harmincas években megnyitott uszo­da medencéje bauxitbetonból készült és ez az építőanyag nem időtálló. A munkála­tok befejezését októberre ígéri a kivitelező cég és - mondja az uszoda igaz­gatója -, ha be is tartja a határidőt, az építőipari rekord lesz. A Gellért für­dőt tizenegy éve építik, a Spartacus uszodája hét éve készül, az FTC-é pedig öt esztendeje... Gyorsaság nem boszokányság. Alex Sceberras Trigona, a Máltai Köztársaság külügyminisztere február 2-án hiva­talos látogatásra Budapestre érkezett, ahol Púja Frigyes fogadta. A jugoszláv parlament vizsgálja a múlt évben bevezetett jegyrendszer megszünteté­sének lehetőségeit - jelenti Belgrádból az MTI. - A jegyrendszerre azért volt szükség - jelentette Luka Reljics gazdasá^ügyi miniszter a parlamentnek -, mert egyes alapvető élelmiszerekből (étolaj, hús, tej, liszt,, cukor), azonkívül gyógy­szerekből, mosóporból és néhány más cikkből hosszabb ideje jelentkező hiány már olyan mértékben súlyosbodott, hogy az nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki a lakosság körében. Dr. Armand Hammer neves amerikai közéleti személyiség, az Occidental Petroleum Corporation igazgatótanácsának elnöke Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnök­­helyettesének meghívására február 2-án Budapestre érkezett. - jelentette a Ma­gyar Távirati Iroda. Hammer surún jár a szovjet érdekkörbe tartozó országokba, sőt Moszkvába is, ahol zsíros üzleteket köt. Kommunista körökben jól cseng a ne­ve, mert köztudott, hogy Lenin barátja volt, akinek dedikált képét dolgozószobája díszhelyén őrzi. Hammer dúsgazdag kapitalista, de azért szívesen üzletel a kom­munistákkal - a pénznek nincs szaga -, a kommunisták pedig barátkoznak vele« zsák a foltját megtalálja. És* embert barátjáról, pontosabban« barátairól. Domanovszkv György művészeti író, a Néprajzi Múzeum volt igazgatója 7^ éves korá­ban Budapesten elhunyt.

Next

/
Thumbnails
Contents