Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-15 / 3. szám
Rákosi hatvanadik születésnapjára állítottak össze, hódolván vele a véreskezu zsarnok előtt. A forradalom kitörését megelőző erjedés hónapjaiban mindvégig óvatos hallgatásba burkolózott és bár az a hír járta, hogy érzelmileg Nagy Imre kö'rével rokonszenvezik, a forradalom alatt nem vallott színt és szerepet sem vállalt. November 4 után távoltartotta magát az írószövetség ellenzéki aktivitásától és az íróperek idején is néma maradt. A Kádár-rendszerrel mindvégig lojáli san viselkedett« az Egy mondat a zsarnokságról Illyése soha többé nem jelentkezett... Legutolsó éveiben, amikor már a szívbetegség kínozta, egyre több figyelmet mutatott az elszakított trianoni területeken elő magyarok sorsa iránt és 5 volt az egyetlen, aki, ha tehette, szót emelt érdekükben. (Halála előtt néhány héttel a Frankfurter Rundschau tudósítójának adott csillagos jeles interjút, amelyben a jugoszláviai - délvidéki - magyarság hátrányos helyzetére hívta fel a figyelmet« nyilatkozatáért a jugoszláviai sajtóban több támadást is kapott. Ezek közül egyet az áprilisi FMH-ban is ismertettünk.) A kisebbségi elnyomásban szenvedő magyarokért való kiállásával Illyés Gyula^sokmindent jóvátett, és egyes öregkori írásaiban néhány óvatos bíráló szót már a diktatúra ellen is meg mert kockáztatni. Semmitől nem kellett tartania« a Kádár-rendszerben az írófejede lem rangja volt az övé és nemzetközi tekintélye miatt is különleges státust élvezett. Ennek ellenére legutolsó tanulmánykötetét, a Szellem és erőszak című müvét elkobozták és a már kinyomott példányok zúzdába kerültek. - Illyés Gyula hosszú és meglehetősen tekervényes, kitérőkkel tarkított utat tett meg Rácegrespusztától a nemzeti Pantheon kriptájáig, de maradandó irodalmi alkotások őrzik nevét« vele sirbaszállt a háború utáni korszak magyarországi írónemzedékének egyetlen kiemelkedő alakja. Helyreigazítás - Illyés Gyula ügyben» - ez lehetne e pár sor cime. Különös a sors* előző számunkban - április 15-i datummal - beszámoltunk arról a támadásról, mely a délvidéki magyarság jogaiért történt kiállása miatt Illyés Gyulát egy Bori Imre nevű ottani magyarnyelvű író részéről érte és ebben a pársoros beszámolóban egytyelyütt úgy aposztrofáltuk Illyés Gyulát, mint a "legnagyobb élő magyar írót". Es Illyés Gyula épp aznap halt meg... Az élet - pontosabban a halál - érvénytelenítette a mulandósorsú újsághírt. De a helyreigazítás másra vonatkozik« a fentebb idézett mondat lényegére. Az FMH, illetve a hírecske megjelenése után több kedves olvasótól érkezett felszólalás« nem helyes Illyést a legnagyobb élő magyar írónak nevezni, amikor az emigráció olyan neveket mutathat fel, mint Márai Sándor, Wass Albert. A hibára való szíves figyelmeztetést minden levélírónak hálásan köszönöm* szívemből szóltak. Hiszen magam is így érzek, így éreztem, még Illyés életében is. A kegyelet megsértése nélkül - hiszen az irodalmi értékelés független élettől és haláltól - meg kell állapítani* Illyés Gyula nem volt a legnagyobb élő magyar író, csupán a legnagyobb élő magyarországi író. Magam is ezt akartam írni, mert ez volt a véleményem április 15-ig» Illyés halála napjáig. A hibát elírás okozta - amiért elnézést kérek. Illyés halálával - ezen érdemes kicsit elgondolkozni! - valóban kidőlt a sorból az otthoni írógárda egyetlen és utolsó kiemelkedő alakja. Mert kik ma otthon a "nagyok"? Hol van egy Moldova, egy Mészöly, vagy akár egy Csoóri az igazi nagyok tói? Olyanoktól, akik a Horthy-fasizmusnak, Horthy-diktaturának és ellenforradal mi rendszernek gyalázott két világháború közti korszakban írtak, alkottak és a magyar irodalmat képviselték, olyan rangra emelve azt, amilyent a mostani közel négyévtizedes korszak még csak meg sem közelíthet. S lehet azt véletlennek tekinteni,hogra két évtizedes Horthy-korszak alatt világítottak a hazai irodalmi élet egén Babits, Kosztolányi, Móricz, Surányi, Nyirö, Tamási, Németh László és Szabó Dezső, Krúdy, Márai, hogy csak a legnagyobb neveket említsük, de hozzájuk soi^olhatnók bízvást Herczeg Ferencet, Karinthy Frigyest, Harsányi Zsoltot, Gu lácsy Irént, Tormay Cecilt és sokakat másokat is. Hol tud felsorakoztatni a mai rendszer ilyen neveket? Illyés volt az egyetlen, akivel dicsekedni tudott, de ő is a Hortny-rendszerben bontakoztatta ki tehetségét. S ma már ő is halott... Illyés Gyulára emlékezve nem lehet elhallgatni, hogy az emigrációról, a nyugati magyarságról vallott felfogása eltért a hatalométól. Illyés tizenötmillió magyar "ban gondolkozott és érzett, tőle szármázik az ötágú sip kifejezés, az emigráció különleges helyzetéből adódó szerepét pedig elismerte és fontosnak tartotta.Ezt is figyelembe kell venni, ha írói és főleg közéleti magatartását mérlegeljük.
