Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-15 / 2. szám
- *+ -, , \ MFöldalatti alternatívák" címmel jelent meg erdekes cikkecske a Népszava február 13-i számában, mely a budapesti "nagy földalatti", a metró alagútjaiban uralkodó közállapotokkal foglalkozik. "Sajnos egyre kevésbé tartozik az örömteli dolgok közé utasnak lenni a budapesti metró vonalain - kezdi kesergését a cikkíró, aztán így folytatja« - Nem, elsősorban nem a már megszokott apró bosszúságok miatt. A csűcsforgalmi zsúfoltság tülekedésein, a morcos, mogorva zsörtölődéseken, az értelmetlen trágárságba torkolló vitákon már úgy lép át az utas, mint a szeméthalmokon." Másról van szó - olvassuk. Arról, hogy ma már az utas három magatartás között választhat a metrón utazva. "Először felháborodhat azon a látványon, ami már a bejáratnál fogadja, s ami útján végig elkíséri« részeg, szesztől és piszoktól bűzlő, szakadt ruhájú fiatalok csoportokba verődve csellengenek az oszlopok között, olykor szószerint is véres összecsapásokkal döntve el e sajátos birodalom hatalmi kérdéseit. Másodszor összébbhúzza magán a kabátot, nagy ívben szapora léptekkel megkerülheti a bandákat, enyhe szégyent és félelmet érezve várakozhat a peronon." A harmadik alternatíva - jegyzi meg az újságíró -, hogy az utas "két részeg banda véres Összecsapásának tanújaként benyit a forgalmi ügyelet fülkéjébe és panaszt tesz." Mint a cikkből kiderül,ennek semmi értelme, mert az ügyeletes közli vele, hogy 1./ nem látott semmit és 2./ nem hajlandó felhívni a rendőrséget,mert 3»/ annak semmi értelme, t.i. mire a rendőrök a helyszínre érnek, addigra a véres ruhájú banda már aluljárókkal mérhető messzeségben van. Az utas beletörődik és útjára indul« "Pár perccel később, a kocsiban a fényes rúdba kapaszkodva még elgondolkozna a történteken, de a ^következő állomáson újabb részeg csoport nyomul be az ajtón. Az utas összébbhúzza magán a kabátot és egyetlen vágya mielőbb hazaérni. S amikor kiszáll a metróból, már meg sem lepődik azon, hogy ezen az állomáson mar az ügyeletes bódéját is leszerelték..." - Eddig a pesti életkép 1963 koratavaszáról. Valamikor a nem éppen jóhírű New *ork-i földalattiról hallottunk ehhez hasonló eseteket, de aztán a rendőrség erélyes kézzel rendetteremtett a földalatti világban s azóta - részben a vonatokon utazó biztonsági őrök jóvoltából is - senkinek sem kell félnie a huligánoktól. A néhány éve megnyitott washingtoni földalatti jórészt a város fekete negyedei alatt fut végig, ahol a föld felszínén a közbiztonság - főleg sötétedés után - elég gyönge lábon áll, de a metró alagutjaiban akárki nyugodtan közlekedhet. Soha semmiféle részeg bandával nem fog találkozni és nem kell^inzultustól tartania. És ennek valószínűleg nemcsak az az 0- ka, hogy minden járaton van egy felügyelő, hanem talán az is, hogy a washingtoniak megbecsülik es szeretik az új földalattijukat. Csak éppen a pestiek, a hazai fiatalok nem érzik, hogy felelősek az új metró rendjéért? Nem érzik a magukénak ezt a valóban szép létesítményt, melynek jóhírére is illenék vigyázni? Lantos Tamás, alias Thomas Lantos budapesti születésű amerikai kongresszusi képviselő keleteurópai körútjáról már beszámoltunk márciusban. A február 5~i Magyar Hírek hosszabb beszélgetést közöl a Budapesten is több napot töltött képviselővel, aki Szántó Miklóssal diskurálva elmondja, magáról, hogy 1928-ban született és iskoláit is Budapesten végezte, itt is érettségizett. "Azután kerültem ki az Egyesült államokba" - mondja, ami ugyan kissé odébb volt, mert - úgy tudjuk - Lantos Tamás 1956-ban, a forradalom idején menekült el szülőhazájából. Dehát Ka ezt nem tartotta szükségesnek megjegyezni, az ő dolga. Utána elmondja, hogy az USA történetében ő az első magyar, akit kongresszusi képviselővé választottak, bár előzőleg leszögezi, hogy amerikaivá lett. Ami szintén az 5 dolga. Az már viszont félig-meddig közügy, hogy azt állítja« az amerikai magyarság általános rokonszenvét élvezi. Már legutóbb is leírtuk» Thomas Lantos amerikai képviselő oda utazik és azzal tárgyal Moszkvában, Varsóban vagy éppen Budapesten, akivel akar. De ne hivatkozzék az amerikai magyarság - köztük a vele együtt ideérkezett ötvenhatosok - rokonszenvére, mert azt eljátszotta azzal a nyilatkozattal, melyet útja után tett és melyben a Magyarországon szerzett igen jó benyomásairól^ beszélt . Lantos 1amás már a Romániának nyújtott vámkedvezmény meghosszabbítási tárgyalásain is ellentmondásos véleményt képviselt, de mostani útja utáni nyilatkozata nem rokonszenvünket, hanem fenntartásainkat növelte vele szemben. Es még valami* nem kis dicsekvéssel említi az interjú során, hogy kaliforniai választókerületében alig tíz magyar él. Ha ilyen kevés magyart képvisel, akkor nem értjük* legutóbbi választási kampánya során miért kérte az amerikai magyarságot, hogy támogassa újraválasztását?...
