Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-15 / 12. szám

1- 3 -tartoznak, közben megsértik törvényeinket, politikai, világnézeti elveinket,erkölcsi normáinkat."

A párt ideológiai ^folyóiratának cikke komoly figyelmeztetés a párttagok címére^ és elsősorban az új párttagoknak szól. Mert a tapasztalat szerint a párttagság köreiből a bűncselekmények zömét ők követik el. Ez a párt felhígulását mutatja« az -újabban belépők többsége olyan opportunista, akit nem az elvek visznek a párt soraiba, hanem csupán annak tudata, hogy pártigazolvánnyal a zsebében könnyebben boldogulhat és főleg gyorsabban juthat lakáshoz, kocsihoz, balatoni nyaralóhoz. Azaz gyorsabban érheti el, hogy kapitalista módon élhessen.

Ez persze nem újság számunkra. Régen tudjuk, hogy az 1956 utáni generációk már fütyülnek Marxra és Leninre» számukra a párt csak érvényesülési lehetőséget jelent. EÍs sokak számára a zsebben lapuló piros könyvecske nem más,mint menlevél a szabad lopáshoz, ,harácsoláshoz.

Ezekre vonatkozik az UJ TÜKÖR december 25»-i számában megjelent "Kétlakiak" című cikk Pár mondata is. (A cím egyébként azokra utal, akikről a PÁRTÉLET-ben is olvashattunk« a kettős ma^atartású párttagokra, akik csak megtévesztésül viselik a párt jelvényt a kabáthajtókájukon.) így ír Fekete Sándor az új szerencselovagokról» "Egyik-másik ismerősünk mintha csak színleg volna tagja az MSzMP-nek» ezek csak azért pártosodtak meg, hogy e jelmezben biztonságosabban csalhassanak, s kizsákmányolhassanak másokat, igazi szenvedélyük tehat nem a politika, inkább - mint a nép mondja - a lopatika. A párt számukra csak fedőszervezet egyszemélyes, vagy családi-dinasztikus, netán kiterjedtebb társulásos tevékenységükhöz, melyet a társadalmi tulajdon kárára és a maguk hasznára folytatnak ."

A párt purifikátorai most szemforgató megbotránkozással emelik föl szavukat a korrupció ellen s úgy tesznek,mintha ilyen esetekről azelőtt soha nem hallottak volna. Mintha meglepné őket, hogy ilyen is van. Pedig ezek nem újkeletű dolgok kommunista körökben. Mióta Rákosi és bandája rátenyerelt az országra, mindig is virágzott a korrupció, általános volt a hivatali hatalommal való viszszaélés. És mivel a Kádár-rendszer majd’ minden tekintetben folytatja a nagy elődök gyakorlatát, ez a szokás is megmaradt. Sőt« ahogy nőtt a kapitalizmus életstílusára áhitozó kétlaki - kétszínű - párttagok száma, úgy romlott a közmorál és terjedt a korrupció, amit a mai fölső tízezer tagjai hovatovább úgy kezelnek egymásközt, mint valami születési előjogot. És mindaddig nincs remény a közéleti erkölcsök javulására, mig a kommunista párt nevű bűnszövetkezet uralkodik szegény hazánk fölött.

x

Az anyagi természetű visszaélések terjedésén kívül még mást is szóvátesz^a fönt említett PaRTELET-cikk és Fekete ’Sándor "Kétlakiak" című írása az UJ TÜKÖR-ben.

A kettős magatartást, illetve a kétlakiságot nem csak abban az értelemben kifogásolják, hogy sokan a párt már csak papíron létező puritán elveihez mutatják magukat hűnek s közben csalnak, lopnak, sikkasztanak, hanem politikai értelemben is. Az eszmei "kétlakiság" bűnében marasztalva el az elvtársak egy részét, a PaRTÉLET pld. ezt írja» "Az alapszervezetek jelentős részében az ideológiai, politika munka elmaradj a követelményektől. Megtűrik környezetükben a politikailag-ideologialiag hibás nézeteket, nem lépnek föl ellenük. Egyes helyeken a párttagok meghúnyászkodó módon tűrik, hogy egyesek hibás nézetei uralják a hangulatot. De előfordul, hogy párttagok hangozgatnak nacionalista nézeteket. Nyilvánvaló, hogy kétféle magatartással nem képzelhető el a párt politikájának szolgálata.” Aztán a legszebb példa kettősségre, az igazi "kétlakiságra"« "Vannak párttagok - panaszkodik a PORTÉLÉT -, akik a munkahelyükön aktívak, de lakókörnyezetükben majdhogynem titok marad, hogy ők kommunisták.“ (Minden valószínűség szerint az illetők azért titkoljak.párttag mivoltukat, mert szégyelnivalónak tartják...) - Fekete Sándor^az UJ TüKÖR-ben a Lukács evangélista által említett Arimátiai Józsefhez hasonlítja a kétlakiakat« ez a József - a Szentírás szerint - tagja volt a Jézust üldöző zsidó nagytanácsnak, de titokban hitt a Megváltóban és megfeszíttetése után elkérte Pilátustól a holttestet, hogy tisztességben eltemesse."Tehát - írja Fekete Sándor - Arimátiai József egyszerre volt tagja a nagytanácsnak, nyiltan, s Jézus lázadó mozgalmának is, suttyomban. Vagyis afféle kétlaki párttagnak tekinthető» nappali műszakban Kajafasnak tapsolt, éjjeli siktán a Megváltót temetgette.- pnLYTtTife t R. nI,nALnN .