Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-15 / 12. szám
t Az 198á első napján megjelent magyarországi lapok Losonczi Pál újévi köszöntőjével örvendeztették meg az olvasókat. Az Elnöki Tanács elnöke ismét megmutatta, hogyan lehet sok szóval keveset mondái. A lapos közhelyekből összerakott elnöki beszéd középpontjában annak ismételt hangoztatása állt, hogy a szocialista Magyarország hu szövetségese a Szovjetuniónak és azzal vállvetve küzd a világbékéért. A belső gazdasági helyzetről nem festett rózsás képet Losonczi Pál, de - mondotta - bízik abban, hogy "a szocialista nemzeti egységbe tömörült magyar nép" megbirkózik a nehézségekkel. - Szegény magyar nép, az évszázadok folyamán már oly sok nehézséget kellett legyőznie és túlélnie! Vajon ami a kommunisták három és fél évtizedes garázdálkodása alatt tönkrement hazánkban, annak helyrehozására képes lesz-e a magyar nép? A mai "szocialista nemzeti egységben" - ami úgy teremt egységet, hogy egységesen nem törődik senki semmivel, csak sajátmagával - nem sok remény van arra, hogy megjavulhat a helyzet. "Betonbarikád a -Fehér Ház előtt” címmel olvashattunk drámai riportot a Hétfői Hírekben. A helyszíni (?) tudósítás hátborzongató képet fest a washingtoni közállapotokról, ahol a kormány^ú^y retteg a merényletektől, hogy még az elnöki rezidencia környékét is elcsúfította otromba betontömbökkel. A merénylők természetesen csakis azért veszélyeztetik a Fehér Ház biztonságát, mivel az elnök közelkeleti politikája általános ellenzést váltott ki az országban... Ilyen logikusan magyarázza meg a budapesti sajtó, miért kellett védelmi intézkedéseket életbeléptetni a Fehér Ház bejáratánál, melyen máskor könnyebben lehetett átjutni, mint bármelyik magyarországi közhivatal kapuján. Hogy a biztonsági őrök olyan merénylők és terroristák ellen emelték a barikádokat, akik talán éppen Moszkva valamelyik szövetségesénél kapták a kiképzésüket és kapják az utasításokat is, arra nincs utalás a cikkben... Deme László nyelvész emel ismét szót a Magyar Nemzetben a nyelvromlás ellen és fölteszi a kérdést"Turjük-e a köznapi nyelvünket egyre gátlástalanabb mértékben elöntő trágárságot és brutalitást, vagy megpróbáljunk gátat vetni eléje?' Megemlít néhány példát is arra, milyen nehéz küzdeni a nyelvünket elöntő szenny elleni "Tizenéves leánykák csevegnek egymással a villamoson, az utcazajt ellensúlyozó emelt hangerővel s olyan szavakkal, amilyeneket a magamfajta is ritkán mond ki, de akkor is körülsandítva, nincs-e valaki a közelben, mert különben v_.„ elszégyellné magát. Pedig ők nem is hara^usznak, csak beszélgetnek..." Majd így folytatja: "Látom a rájuk vetett pillantásokból, hogy sokakat bánt ez a szennyáradat. Az én gyomrom is megindul felfelé. Megszólalok, inkább csak kérlelőem- Gyerekek! JVIások is vannak itt! Muszáj így beszélni? - Magához nem szólt senki!- ennyi a válasz. S én még olcsón megúsztam..." Valakit ugyanis - mint írja - ittfelejtett vén. népellenes fasiszta (!) trotlinak neveztek ugyanezért... Egy másik^idősebb úrnak pedig - aki^óvatlanul még le is tegezte a tizenéveseket - ezt vágták oda« - Mi közöd hozzá? "áldozat, vétkes, itt egyre megy - folytatja gondolatfuzését -, mert nehéz megmondani ki veszít többet: aki már a töltelékszavakat is trágárságokkal pótolni kénytelen, vagy aki ezt napjában sokszor elviselni kényszerül. Irodalmi szövegekben is." Felsorolja Deme ^ászló az ellenérveket is: hogy a "szókimondás" harc az álszentség ellen, írásban meg ez a "realizmus"... Silány indok a társadalmi érintkezés eldurvulására, az irodalmi stílus elsekélyesedésére. Grenadáról szóló riport a Magyar Nemzetben: a cikk írója következetesen "bábkormánynak" nevezi a sziget jelenlegi adminisztrációját. "Az amerikaiak által hatalomra segített bábkormány" - olvassuk egymásután többször is. - Érdekes ilyesmiket látni egy olyan újsá|ban, mejLy egy olyan országban jelenik meg, ahol "az oroszok által hatalomra segített bábkormány" az úr. Kuba nemzeti ünnepe alkamából Kádár és társai üdvözlő táviratokat intéztek Fidel Castrohoz, köszöntve azokban "az amerikai földrész első szabad országát". Először is Kuba aligha tartozik az amerikai földrészhez, legfeljebb a délamerikai térséghez, de ami a szabadságot illeti, ott méginkább melléfogtak a budapesti gratulánsok. Valószinüleg azért menekül Kubából Amerikába, aki csak teheti, mert megcsömörlött a szabadságtól... A nemzeti ünnep egyébként annak szól, hogy 25 évvel ezelőtt győzött Kubában a forradalom és azóta van szovjet támaszpont az Egyesült államok partjai előtt. ■ ■ T
