Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-15 / 12. szám
az igazságügyminiszter-helyettes leváltásának publikálására» Ami többszörösen is rossz fényt vet a hazai közéleti morálraj Bonifert Adám nemcsak magasrangú - s éppen ezért jólfizetett és kiváltságokat élvező - állami funkcionárius volt, de éppen olyan beosztásban, ahol a törvények fokozottabb tiszteletét és nem megszegését várhatta volna el tőle a társadalom. Es - ahogy azt már sejtettük - parttag is volt. f , Ez utóbbi úgy derült ki, hogy a PORTELET cimú folyóirat decemberi száma közölte a Központi Ellenőrző Bizottság határozatát, melyből már részleteket is megtudhatunk. Elsősorban persze azt, hogy a megtévedt ^köztisztviselőt kizárták a pártból. És a miértre is választ^kapunk. "Bonifert Adám a felügyelete alá tartozó intézményektől olyan szolgáltatásokat vett igénybe - olvashatjuk a határozatban -, amelyekből jogtalan anyagi előnye származott.“ Aztán a részletezést "Haszonszerzés céljából lakásmanipulációt követett el: jóllehet rendelkezett budapesti lakással, kért és kapott újonnan épült szolgálati lakást,amit nagy összegért eladott." A KEB-határozat még azt is felrójja Bonifert ex-elvtársnak, ho§y "az általa felügyelt intézményekkel saját céljára különféle munkálatokat végeztetett.“ Mindebből azt a konklúziót vonja le a KEB, hogy Bonifert Adám méltatlanná vált a párttagságra^. De - mint a továbbiakban olvashatjuk - ebben nem áll egyedül. Mert a határozat elpanaszolja, hogy egyes kommunista vezetők visszaélnek beosztásukkal s így súlyos erkölcsi-politikai kárt okoznak a pártnak. "Az elmúlt évek során - írja a határozat - jogtalan anyagi előnyök szerzésével többen megsértették a párt- és állami élet normáit." Bonifert Adám esete csak egy a sok közül. Nyilván nem a legsúlyosabb viszszaélés, ami az utóbbi években előfordult, csak amolyan átlagos. Mondhatnék úgy isi mindennapi. Mert mi van abban szokatlan, hogy valaki él a vezető beosztásából adódó lehetőségekkel és kisebb-nagyobb szolgáltatásokat fogad el beosztottjaitól, a tőle^függő állami üzemektől? Ezt mindenki csinálja, hiszen "miénk az ország"... Es ki nem veszi igénybe a magas pozicióhoz kijáró szolgálati lakást, ha van rá módja? Ne legyünk érzelgősek« kit érdekel, hogy másoknak nincs lakása? Épp így jó: mert aki a húsosfazék mellett kettőt is tud szerezni, az egyiket búsas haszonnal adhatja tovább. Minél nagyobb a lakáshiány, annál többért. Hogy egyébként egy miniszterhelyettes holmi lakásüzérkedésre adja a fejét, az csak a kommunizmusban fordulhat elő. Mert csak ott kényszerülnek rá az emberek arra, hogy a feketepiacon szerezzenek lakást, kerüljön az bármibe is. S ezért érdemes még egy igazságügyminiszteri főkorifeusnak is lakásokkal manipulálni. Pedig ez elég távolesik hivatali hatáskörétől. Mint azt is nehéz elgondolni, hogy milyen szolgáltatások igénybevételére van módja egy igazságügyminisztériumi vezetőnek a beosztottjaitól? Talán bírósági írnokokkal végeztette el a lakása festését, vagy aktákkal fűtötte otthon a kályháit? Azt viszont el lehet képzelni, hogy mennyivel nagyobb méretekben panamázhat az olyan állami vezető, aki beosztásánál fogva mondjuk az építőiparban érdekelt, vagy akinek a lakások elosztásánál van szava... Nos minden rendszerben vannak ügyeskedő szélhámosok, a saját zsebükre dolgozó panamisták. A kapitalizmusban is. A különbség csupán az, hogy ott nincs kommunista párt, mely a felsőbbrendu élcsapat rangját vindikálja magának és olyan előnyöket követel tagjai számára az ország vezetésében, melyekkel bizonyos morális kötelezettségek járnának. Persze csak a pártbrosurákban van így. Valójában egészen más a gyakorlat. Ha egy kommunista zsíros pozicióhoz jut, ahol módja van lopni, csak a saját egyéni érdekeit nézi és siet megszedni magát. Mert jól tudja, hogy a párt kénye-kedvétől függ, meddig élvezheti a kiváltságosok számára nyíló lehetőségeket. A kéz kezet mos alapon működő korrupciót pár év óta annyira föltűnően űzik pártkörökben, hogy már a PaRTÉLET is kénytelen volt foglalkozni a jelenséggel. A folyóirat decemberi számában a pártfegyelem erősítésének szükségességéről olvashattunk hosszabb cikket, melynek írója ostorozza a párttagok politikai közömbösségét s ugyanakkor számos példát említ arra, hogy némelyek nyerészkedési vágyból súlyos visszaéléseket követnek el."Egyes párttagoknál megfigyelhető az úgynevezett kettős magatartás - olvassuk a cikkben -, formálisan a párthoz
