Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-15 / 12. szám
VII. évfolyam 12, szám - 1984-. február 13« Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct„ Falls Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle / /# ,januar 1-tol 31-ig A múlt év november 12-i magyarországi napilapokban a következő rövid hírt találták az olvasók* "A Minisztertanács Bonifert ádám igazságügyminiszterhelyettest hivatali beosztásával való visszaélés miatt tisztségéből leváltotta." Ennyi és semmi több. A hazai közvéleményben megindult a találgatás* vajon mivel adott okot a fiatal, ambiciózus politikus, hogy magas tisztségéből ilyen kurtán-furcsán leváltsák? Vajon mit követett el, mi lehetett az a "hivatali visszaélés", ami miatt derékbatört szépen fölfelé ívelő karrierje? A magyar társadalmat soha nem kényeztette el a kommunista kormányzat és a legritkább esetben érdemesítette arra, hogy intézkedéseit, határozatait indokolja, de - személyi hírről lévén szó - a közvélemény kíváncsiságát nem elégítette ki ez a kurta négy sor. Nyugaton, a szabad demokráciákban az ilyen eset nagy csemege a sajtónak* hetekig, hónapokig foglalkoznak vele és szellőztetik a leváltás részleteit. Néha olyan aprólékossággal vájkálva a bukott politikus magánéletében, hogy az jóízlésű' ember számára már sok is. A Vasfüggöny mögötti államokban ez ismeretlen. Hiszen a magas pozicióból kiebrudalt politikus nyilvánvalóan párttag volt - bizonyos hatalmi szinten fölül még ma is csak párttagok ülhetnek az íróasztalok mögött, mert ha kinevezésükkor nem is voltak azok, csak jó szakemberek, "elvárják" tőlük, hogy habozás nélkül belépjenek a pártba -, és egy kommunista becsületességéhez ügye a gyanú árnyéka sem férhet. Ezért rendszerint föltünés nélkül távolítják el helyükről a "megtévedteket" és egyszerűen agyonhallgatják a dolgot. Amíg lehet. De most már annyi visszaélés, annyi panama, annyi botrány történik vezető pártkörökben - a mai fölső tízezer berkeiben -, hogy többé nem lehet titkolózni. És a társadalom megnyugtatására időnként nyilvánosságra kell hozni egy-két esetet, hogy az emberek lássák* a párt éberen őrködik a közéleti erkölcsök fölött és nem tesz kivételt senkivel sem. A ranglétra felső fokain álló párttag-köztisztviselőnek éppúgy elhúzzák a nótáját, mint annak a melósnak, akit szerszámlopásért csíp nyakon a vállalati rendósz. Persze azt már senkinek sem kötik az orrára, hogy az elvtársak - kéz kezet mos alapon - milyen kevésbé exponált, de azért jóljövedelmező állásba dugják be a lecsúszott nagyságot. A régi gyakorlathoz képest azonban már ez is nagy haladás* ami pár éve mé°; elképzelhetetlen volt, ma már nem ritka. A Bonifertügyről szóló hír publikálása is erre vall. Természetesen ebben is a "na»y példakép", a Szovjetunió nyomdokain haladnak a tanulékony magyarországi elvtársak* a Washington Post egyik legutóbbi számában olvashattunk hosszabb cikket arról, hogy a szovjet pártlap, a PRAVDA egyre gyakrabban közöl vezető pártfunkcionáriusok, sőt magasrangu katonatisztek leváltásáról szóló híreket. Régebben eltüntették az-ilyeneket a süllyesztőben és a jámbor szovjet polgár egy sort sem olvashatott az ügyről a sajtóban. Ma már annyira társadalmi szokássá vált a csalás, lopás, vesztegetés a Szovjetunióban, hogy a lapok taktikát változtattak. Egyre sűrűbben adnak hírt a visszaélések leleplezéséről és a bűnösök megbüntetéséről. Nyilván azzal a szándékkal, hogy példát statuáljanak és megfékezzék korrupciót. Mivel a magyar elvtársak mindig mindenben a moszkvai mintát követik, most már a hazai lapok sem tussolják el az esetek többségét s így kerülhetett sor
