Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-15 / 11. szám

- A

K

Ez a mai magyarországi ellenzék egészen más, mint amilyen a háború utáni, az I9I+5.-Í4.8. közti évek ellenzéke volt. Az akkori ellenzékiek - 19á8-ig, a fordulat évéig legális keretek között, majd fél- vagy teljes illegalitásban - a kommunista párt által megtestesített rendszer ellen harcoltak, ha nem is a háború előtti állapotok restaurálásáért, de föltétlenül azért, hogy ne valósulhasson meg az, amire a Szovjetunió támogatását élvező szélsőbal tört« a proletárdiktatúra. Amit így, a nevén csak ritkán neveznek a rendszer politikusai és a kezdeti “népi demokrácia" cégér után most inkább szocializmust emlegetnek. Szoc iálTzmusftT-iami fűdvaTévőTeg“ a—kommlinizmusba~való-átmenetet-je lentit

Aztán végigsöpört az országon Ötvenhat vihara és az események megmutatták, hogy a magyar nemzet nemcsak a proletárdiktatúrát és a kommunizmust utasítja el, de nem kér sem a fából vaskarika népi "democsokráciából", sem a Rákosiék által végkép lejáratott és kompromittált szocializmusból. A szovjet fegyverek támogatta november á.-i újabb erőszakos kommunista hatalomátvételt a terror viszonylag rövid, majd a fagyos csend hosszabb korszaka követte, ami akkor kezdett oldódni, amikor Kádár meghirdette az új népfrontpolitikát. Ezzel kezdődött az úgynevezett konszolidálódás, melyre a hatalom urai a "nemzeti összefogás” címkéjét ragasztották csalogatónak. Mindehhez aláfestésül meglepték a népet az Új mechanizmus liberális gazdaságpolitikájával, a gazdasági kérdéseket teve a nemzeti törekvések középpontjába, megcsillogtatva az egyén számára az anyagi boldogulás (hazai viszonylatban) szinte korlátlan lehetőségeit.

, Mindezt egyetlen mondatba sűrítve fejezte ki - és fejezi ki még ma is - a

zseniális kádári jelszó, mondván« “aki nincs e1lenünk, velünk van", ami már önmagában is kompromisszumra, csendes kollaborálásra csábit, özemben az $6 előtti Rákosi-féle szemlélettel, mely mindenkitől nyilt színvallást kívánt - mert "aki nincs velünk, ellenünk van". S ezzel, valamint mentalitásával még azokat is csakazértis szembenállásra sarka 11-ta,akik azelőtt az ellenzékiségnek szikráját sem fedezték föl magukban.

Itt a magyarázata annak, miért különbözik a mi emigráns ellenzékiségünk a hazai "látható ellenzék" felfogásától és magatartásától. Mások természetesen a külső körülmények - a szabad világban alkalmasint milliószor könnyebb ellenzéki politikát folytatni, mint a otthon, a hatalom kiszolgáltatottjaként -,de legalább ennyire döntő az elvi indítékok között mutatkozó^eltérés. Hogy az otthon ma annyira divatos kifejezést használjam« más a "hozzáállásunk", amit csak igen kis mértékben befolyásol az a tény, hogy melyikünk él a vasfüggöny innenső vagy túlsó oldalán. Vallhatja valaki otthon is a rendszer teljes tagadását,csak az elkerülhetetlenül legszükségesebb mértékig beleilleszkedve az adott helyzetbe, de lehet nyugaton élő magyar is a szocializmus híve, nemcsak kényszerből fogadván el a Magyarországon létező realitásokat.

Hogy mennyire más dimenziókban gondolkozunk, az misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hazai ellenzék (rendszerint engedéllyel) nyugatra került tagjai soha nem égetik föl maguk mögött a hidat és előbb-utóbb legtöbbjük haza is tér Magyarországra. Az emigráns sorsot éppúgy nem vállalják, mint ahogy nem vállalnak semmiféle közösséget a nemzeti emigrációval sem, sőt gondosan távoltartják magukat attól. Mint ahogy elhatárolják magukat minden lehető módon pld. az amerikai politika célkitűzéseitől és nem fukarkodnak a kapitalizmust bíráló megjegyzésekkel sem. Feltételezem, nem azért, hogy nyugatról jó pontokat szerezzenek a Kádárnál, vagy mert kompromisszumot kötettek vele, hanem mert ez a meggyőződésük. Szövetségeseiket más körökben keresik, mint mi. Talán elég ehhez idézni a Párizsban megjelenő MAGYAR FÜZETEK egyik régebbi számát, melyben ezt olvashattuk egy nyugatra került ellenzéki vallomásaként« "(Mi) nem kizárólag a nyugat-európai marxista baloldalban látjuk szövetségeseinket. A liberális és radikális pártok és mozgalmak ugyancsak szövetségeseink lehetnek harcunkban. Bizonyos hidegháborús elemektől nincs senkinek mit várnia Kelet-Európábán. A konzervativ establishment nem szövetségesünk, mint ahogy a fegyvergyárosok és a katonai ultrák sem azok."

^ 1YInnP..k-nJ-1 p.né.rtp_rmés77a±án—<=:7. n vp._t h é gr>sninknekZ±p.kint-,jii kül ó kpt~~mnrt. mindenki.jaz.__akj—szóvátesz_y.alamLt—is^a_rendszer_-hibái—én-bűnel^közül. Még. akkor is, ha ebben csak az vezérli, hogy kicsivel demokratikusabb légkört,"valamivel több emberi szabadságjogot érjen el Magyarországon, az adott körülmények