Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-15 / 11. szám
f M VII. évfolyam 11. szám - 198Ű. .január IS. ' s> H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle december l-től 31-ig "A látható ellenzék" címmel néhány hónappal ezelőtt rendkívül érdekes irás jelent meg a bécsi magyar újság, a BECSI NAPLÓ első oldalán.^ A cikk egyes megállapitásai élénk vitat kavartak, mely még ma is tart. Számos hozzászólást olvashattunk a kitűnő lap utolsó számaiban s a beküldött leveleknek van egy közös vonása: a levélírók mindegyike kifogásolja a fentemlitett cikk szerzőjének álláspontját, amit egyetlen mondatban lehetne összefoglalni. S ez« a Kádárrendszer látható ellenzéke voltakép csak afféle ál-ellenzék, mely _ önvédelemből - kiegyezett a hatalom uraival s ezért bántatlanul működhet. Bécs e^y macskaugrásra van Budapesttől: a bécsi magyarok első kézből kapják a hazai híreket és a sűrűn kilátogató turisták elbeszéléseiből szinte ^"naprakészen" pontos képet alkothatnak az otthoni helyzetről. Az egyik hozzászólónak adott válaszában a vitatott cikkel kapcsolatosan is megjegyzi a szerkesztő.hogy annak alapanyaga Magyarországról érkezett. Éppen ezért nem lehet kézlegyintéssel elintézni a cikk vitatott részeit és talán érdemes azokat alaposabban megvizsgálni. Ha első pillantásra nem is rokonszenves a cikkiró konklúziója, nagy merészség lenne azt Bécstől - és a magyar határoktól - sokezer kilométernyi távolságból cáfolni vagy kétségbevonni. Nézzük először, mit is állít a bécsi cikk? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a hazai "látható ellenzék" létezésének alapja a kompromisszum, amit a rendszerrel kötött. Ez a kompromisszum arra vonatkozik, hogy az ellenzék nem foglalkozik olyan kérdésekkel, melyek a rendszer "jogalapjait" érintik. Azaz: éppúgy tiszte letbentartja a tabu-témákat, mint ahogy az minden állampolgárra kötelező. Tehát: nem firtatja a rendszer legalitásának kérdését, nem követel többpártrendszert és szabad választásokat, nem bírálja az uralkodó pártot, de legfőkép még a látszatát is kerüli annak, hogy a szovjet fegyveres erők jelenlétét netán az ország függetlenségének csorbításaként fogja föl. Ha az ellenzék tartja magát ezekhez a megállapodásokhoz - olvashatjuk ki a bécsi fejtegetésből - nem kell félnie a rendszertől. Kisebb kellemetlenségeken, fegyelmező gyakorlatokon kívül súlyosabb következményei nem lehetnek a szamizdat-írásnak, tiltakozó aláírásokat gyűjtő akcióknak és egyéb, a diktatúrákban illegálisnak minősülő tevékenységeknek. De az ellenzék tagjai ismerik a játékszabályokat: nem bolygatják a tabukat,; és csak jelenségeket, túlkapásokat, torzulásokat kifogásolnak, a rendszert magát - a szocializmust - elfogadják. Kritikájuk soha. nem a szocializmus ellen szól, hanem mindig a szocializmusért. Annak föltételezése, hogy valamiféle megegyezés létezne a hatalom és az ellenzékiek között,bántó és eleve megkérdőjelezné az ellenzékiek integritását. Magatartásuk és politikai gesztusaik megértéséhez viszont tisztáznunk -kell egy nagyonis alapvető kérdést. Mégpedig azt, hogy hol állnak és milyen szemszögből tekintenek a problémákra, illetve milyen nézőpontból bírálnak? Aki figyelemmel kiséri az otthoni "második nyilvánosság" számára készült szamizdatokat és olvassa a hazai ellenzékiek megnyilatkozásait, az előtt egy pillanatig sem lehet kétséges: ők a Vszpciáiizmust magát helyeslik s azt akarják megjavítani. Pontosabban: a jelenlegi szocializmusnak hazudott rendszert szeretnék tökéletessé tenni. Valódi szocializmussá, melyet életformájuknak tartánaJoi^. ■ Amin még csodálkozni sem lehet: az ellenzékiek többsége az ifjabb generációkhoz tartozik s ők ebben a rendszerben nőttek föl, meg sem ismerhettek mást. Es csaknem kivétel nélkül a kommunista pártban nevelődtek, marxista elveken.
