Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-15 / 10. szám

- aveznek a többiekkel szemben, gyakran azok rovására. A KISz-tagok adják a párt utánpótlását és az úgynevezett jó káderek csak közülük kerülhetnek ki. A KISz ajánlásával nagyon könnyű a pályakezdés, anélkül verejtékes.

Mint minden olyan egypártrendszerű diktatórikus államban, ahol csak a párttól függő ifjúsági szervezet működhet, Magyarországon is azt láthatjuk, hogy a monopolhelyzetet élvező Kommunista Ifjúsági Szövetség igyekszik kisajátítani magának az egész ifjúságot és úgy lép föl a közéletben,^ mintha a magyar fiatalok teljes szánban mögötte állnának. Holott a valóság egészen más. Annak ellenére, hogy a KISz-hez való tartozás igen sok előnyt jelent a fiataloknak, mégis aránylag kevesen kérik felvételüket és még kevesebben vesznek részt aktív módon a szervezeti munkában. Alig tíz százalék.

Mi ennek az oka? Erre a kérdésre keresett választ legutóbb a Szövetség vezetőinek kerekasztalkonferenciája - melyről a Társadalmi Szemle hasábjain olvashattunk részletes beszámolót -, majd szélesebb körben a KISz-kongresszus is, melynek tanulságait pár héttel ezelőtt két terjedelmes tanulmány is elemezte a PARTELET című folyóirat októberi számában. Az egyik "Ifjúság és társadalom" címmel - ez kitért még az ifjúságpolitikai kérdésekről szeptemberben Nyíregyházán tartott pártértekezlet ismertetésére is s a másik "A KISz helye és szerepe a politikai rendszerben" címen igyekezett bizonygatni a KISz fontosságát a szocialista Magyarország életében.

Mielőtt egy-két idézetet közölnénk a felszólalásokból, illetve ezekből az írásokból, hadd világítsuk meg, milyen szerepet is tolt be ténylegesen a KISz a Kádár-rendszerben. Az olyan országokban, ahol pártok nem léteznek és nincs demokratikus politikai élet, a kormányzat gondoskodik felülről irányított és ellenőrzött társadalmi keretekről, ahol az állampolgárok kiélhetik közéleti ambicióikat és elmondhatják mindazt, ami a szívüket nyomja. A fizikai dolgozók számára ez a fórum a szakszervezet, az értelmiségieknek a Hazafias Népfront klubjai biztosítanak alkalmat a közéletesdi játszásához, míg az ifjúságnak a Kommunista Ifjúsági Szövetség áll rendelkezésére, hogy ott megvitassa saját problémáit és felkészüljön a jövőre.

Ezek a párt által kézbentartott társadalmi szervezetek csak arra jók, hogy kifogják a szelet a vitorlákból és hogy hivatkozni lehessen rájuk«^ az országban demokrácia van, hiszen mindenki elmondhatja a javaslatait, bírálatait. Hogy hol? Hát természeteden a párton, a szakszervezeten, a Népfronton és a KISz-en be lül. Melyek mind a rendszer céljait szolgálják és központi vetés alatt tevékenykednek.A párt Politikai Bizottságának vezetése alatt, önállóságuk nincs, beleszólásuk az ország ügyeibe még kevesebb.' Következéskép az itt elhangzó vélemények nem érnek többet szalmacséplésriél« hatásuk nullával egyenlő. Dehát várható-e eredmény olyan bírálatto'l, lehet-e foganatja az olyan politizálásnak, mely az elnyomó hatalom intézményeiben hangzik el, a diktatúra ellenőrzése mellett folyik? Aligha.

A helyzet visszásságát, az ilyen feltételek mellett zajló - felülről engedélyezett - közösségi élet tökéletes értelmetlenségét a mindig lázadó, mindig újat kereső fiatalok érzik leginkább. Őket nem elégítik ki a KISz-ben adódó lehetőségek, mert a kereteket a párt kényszeritette rájuk és nem maguk építették ki, demokratikus módon, alulról. A kijelölt - és nem választott vezetők - egy-egy elszólásából világosan érzékelhető a őél* a KISz azért akarja mindenáron "egyesíteni" a magyar ifjúságot, hogy kijelölt me‘dérbe terelje indulatait, energiáit, vágyait és hogy megfigyelés alatt tarthassa minden életmegnyivánulását. És ebből nem kérnek a fiatalok. Nem kérnek a^ gárt gyámkodásából és számukra jórészt üresen kongó párt jelszavak szá jkdzásából.

Lehet-e Vonzó egy mai fiatal számára az a programmá amit Fejti Gy'drgy, a KISz Központi Bizottságának első titkára nemrégén ekként fogalmazott meg a Népszabadságban« "Munkánk középpontjába az aktív, eleven politizálást állítjuk, amely magába foglalja a pártpolitika melletti kiállást és annak következetes képviseletét. Az élet ma mind több, nehezen megválaszolható kérdést tesz fel, és az ifjúságban él az igény az őszinte párbeszéd iránt. Bővíteni akarjuk a konstruktív viták lehetőségeit, és el akarjuk érni, hogy e viták elmélyítsék a fiatalokban a társadalmi céljainkkal és a szocialista valósággal vállalt elkötelezettséget. Fellépünk az eredményeket lebecsülő, nehézségeinket eltulzó pesszimista nézetek, az idealista polgári eszmeáramlatok és kívülről