Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-15 / 9. szám

Az országgyűlés őszi ülésszaka október 8-án összeült - jelenti az MTI, hogy a továbbiakban részletes beszámolót adjon az ülésen történtekről. Első napirendi pontként a belügyminiszter expozéja szerepelt, a közrend és a közbiztonság helyzetéről. Az ülésen Kádár Jánossal az élen megjelent a kormány és a párt teljes vezetősége,s ott voltak a nagyobb állami és társadalmi szervek küldöttei is. Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Horváth István belügyminiszter emelkedett szólásra. Beszédét igen jellemző fordulattal kezdte: rögtön az első mondatában szerepelt az ^"ellenőrzés" szó, mely talán legfontosabb, legjellemzőbb szava az egész hazai népi demokratikus rendszernek. "Most, amikor a Belügyminisztérium tapasztalatai alapján teszek jelentést az ország közrendjéről és közbiztonságáról, azt mondhatom, hogy a szükséges ellenőrzés sem itt, a legfőbb államhatalmi szervnél, sem a tanácsoknál nem szenved csorbát."

Az ellenőrzés terén tehát jól áll az ország. A színvonal magas. Nem az életszínvonal, az ellenőrzés színvonala. Magas és kifinomult. (Képzeljük csak el, miféle visszhangja lenne, ha egy nyugati szabad ország parlamentjében felállna a kormány egyik tagja és azzal kérkedne, hogy az állampolgárok ellenőrzését tökéletesen hajtják végre. Aligha maradhatna sokáig a helyén, ilyen elszólás után...) De Horváth István zavartalanul folytatta mondókáját és meg is indokolta, milyen célt szolgál az ellenőrzés: "Annak a sokoldalú tevékenységnek a megnyilvánulása ez hazánkban, amely politikai rendszerünk működésének javítása (?), a szocialista demokratizmus szélesítése (??), az állami feladatok magasabb színvonalú ellátása érdekében folyik." Nos ezt jól megmagyarázta a belügyminiszter elvtárs,csak épp a lényeget felejtette ki a sorból: az ellenőrzés - e "sokoldalú tevékenység" - célja elsősorban maga az ellenőrzés: hogy az állam figyelemmel kísérhesse minden polgára életét, tudjon minden lépésükről és beleláthasson még a gondolataikba is. Mert diktatúrák csak így érzik magukat biztonságban... Persze, Horváth ezt nem ismeri be, inkább dicsekszik. A közrenddel és nyugalommal, imigyen: "A Magyar Népköztársaságban kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben otthonos világot teremtettünk magunknak. Sz örömmel tölti el barátainkat és gondot okoz ellenfeleinknek. Az országban a munkásosztály hatalma szilárd. Nemzetünk szocialista egysége erős alapokra épül." - - - A kép valóban idillikus, ám egyszerre jön a de! Merthogy akadnak holmi megátalkodott futóbolondok, akik nem értékelik mindezt a sok jót és zavarják az áldott nyugalmat. Horváth István népköztársasági belügyér előadásában mindez így hangzik: "A közrend és^a közbiztonság nemcsak társadalmi életünk kiegyensúlyozottságára épül, hanem egyúttal arra a készségünkre és képességünkre is, hogy a rendet védelmezzük megsértőivel szemben. Ez dinamikus cselekvést igényel." Vajon kikkel szemben kell védelmezni dinamikusan a közrendet?... Horváth azt is elárulja: "A nemzetközi helyzet feszültebbé válása nem hagyható figyelmen kívül államunk belső biztonsága szempontjából. Az imperialista speciális szolgálatok, ellenséges propagandaszervek hazánk elleni tevékenységének intenzitása, módszere mindenkor igazodott az adott helyzethez. A nemzetközi feszültség fokozására tett lépéseikkel (!) egyidejűleg speciális szolgálataik tevékenysége aktívabbá, agresszívebbé, arrogánsaobá vált. Számunkra ez nem meglepetés, kellő éberséget és határozottságot tanúsítunk e tevékenységgel szemben." De most jön még a java! "Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetközi viszonyok éleződésének hatására és a fejlődésünk útján keletkezett nem kevés gondunkat kihasználva, idehaza is aktivizálódtak mostanában olyan személyek - néhány kisebb, laza csoportosulás is -, akik különböző indítékoktól vezérelve, a szocializmussal szembefordultak, a nemzetközi méretű osztályharcban az imperializmus oldalán állnak és az elvakult, veszedelmes hidegháborús erők szövetségesei lettek. Számuk nem jelentős, társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottévő. Ellenséges szándékaikat általában eltitkolják. Megtévesztő nódszerekkel próbálják befolyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan személyekre vagy olyanokra, akiket őszintén aggasztanak szocialista fejlődésünk ujrateremtődő ellentmondásai. Fenyegető, vádoló és nem sok jóval bíztató szavai után Horváth István így folytatja expozéját: "Az^ellenséges személyek és csoportok elleni harcban (!) elveink és gyakorlatunk már több mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges politikai elképzeléseiket összekapcsolják törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irányuló büntetendő tevékenységgel.^Nem a jobbítani akarókról_van szó. Hanem azokról, akik hosszú évek óta arra várnak, hogy majd a szocializmus- 6 -