Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-15 / 9. szám

Az országgyűlés őszi ülésszaka október 8-án összeült - jelenti az MTI, hogy a to­vábbiakban részletes beszámolót adjon az ülésen történtekről. Első napirendi pontként a belügyminiszter expozéja szerepelt, a közrend és a közbiztonság helyzetéről. Az ülésen Kádár Jánossal az élen megjelent a kormány és a párt tel­jes vezetősége,s ott voltak a nagyobb állami és társadalmi szervek küldöttei is. Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Horváth Ist­ván belügyminiszter emelkedett szólásra. Beszédét igen jellemző fordulattal kezd­te: rögtön az első mondatában szerepelt az ^"ellenőrzés" szó, mely talán legfonto­sabb, legjellemzőbb szava az egész hazai népi demokratikus rendszernek. "Most, a­­mikor a Belügyminisztérium tapasztalatai alapján teszek jelentést az ország köz­rendjéről és közbiztonságáról, azt mondhatom, hogy a szükséges ellenőrzés sem itt, a legfőbb államhatalmi szervnél, sem a tanácsoknál nem szenved csorbát." Az ellenőrzés terén tehát jól áll az ország. A színvonal magas. Nem az életszín­vonal, az ellenőrzés színvonala. Magas és kifinomult. (Képzeljük csak el, mi­féle visszhangja lenne, ha egy nyugati szabad ország parlamentjében felállna a kormány egyik tagja és azzal kérkedne, hogy az állampolgárok ellenőrzését töké­letesen hajtják végre. Aligha maradhatna sokáig a helyén, ilyen elszólás után...) De Horváth István zavartalanul folytatta mondókáját és meg is indokolta, milyen célt szolgál az ellenőrzés: "Annak a sokoldalú tevékenységnek a megnyilvánulása ez hazánkban, amely politikai rendszerünk működésének javítása (?), a szocialis­ta demokratizmus szélesítése (??), az állami feladatok magasabb színvonalú ellá­tása érdekében folyik." Nos ezt jól megmagyarázta a belügyminiszter elvtárs,csak épp a lényeget felejtette ki a sorból: az ellenőrzés - e "sokoldalú tevékeny­ség" - célja elsősorban maga az ellenőrzés: hogy az állam figyelemmel kísérhesse minden polgára életét, tudjon minden lépésükről és beleláthasson még a gondola­taikba is. Mert diktatúrák csak így érzik magukat biztonságban... Persze, Hor­váth ezt nem ismeri be, inkább dicsekszik. A közrenddel és nyugalommal, imigyen: "A Magyar Népköztársaságban kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben otthonos vi­lágot teremtettünk magunknak. Sz örömmel tölti el barátainkat és gondot okoz el­lenfeleinknek. Az országban a munkásosztály hatalma szilárd. Nemzetünk szocia­lista egysége erős alapokra épül." - - - A kép valóban idillikus, ám egyszerre jön a de! Merthogy akadnak holmi megátalkodott futóbolondok, akik nem értékelik mindezt a sok jót és zavarják az áldott nyugalmat. Horváth István népköztársasá­gi belügyér előadásában mindez így hangzik: "A közrend és^a közbiztonság nemcsak társadalmi életünk kiegyensúlyozottságára épül, hanem egyúttal arra a készségünk­re és képességünkre is, hogy a rendet védelmezzük megsértőivel szemben. Ez dina­mikus cselekvést igényel." Vajon kikkel szemben kell védelmezni dinamikusan a köz­rendet?... Horváth azt is elárulja: "A nemzetközi helyzet feszültebbé válása nem hagyható figyelmen kívül államunk belső biztonsága szempontjából. Az imperialis­ta speciális szolgálatok, ellenséges propagandaszervek hazánk elleni tevékenysé­gének intenzitása, módszere mindenkor igazodott az adott helyzethez. A nemzetkö­zi feszültség fokozására tett lépéseikkel (!) egyidejűleg speciális szolgálataik tevékenysége aktívabbá, agresszívebbé, arrogánsaobá vált. Számunkra ez nem meg­lepetés, kellő éberséget és határozottságot tanúsítunk e tevékenységgel szemben." De most jön még a java! "Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetközi viszonyok éleződésének hatására és a fejlődésünk útján keletkezett nem kevés gon­dunkat kihasználva, idehaza is aktivizálódtak mostanában olyan személyek - néhány kisebb, laza csoportosulás is -, akik különböző indítékoktól vezérelve, a szocia­lizmussal szembefordultak, a nemzetközi méretű osztályharcban az imperializmus oldalán állnak és az elvakult, veszedelmes hidegháborús erők szövetségesei let­tek. Számuk nem jelentős, társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottévő. Ellensé­ges szándékaikat általában eltitkolják. Megtévesztő nódszerekkel próbálják be­folyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan személyekre vagy olyanokra, akiket őszintén aggasztanak szocialista fejlődésünk ujrateremtődő ellentmondásai. Fenyegető, vádoló és nem sok jóval bíztató szavai után Horváth István így foly­tatja expozéját: "Az^ellenséges személyek és csoportok elleni harcban (!) elve­ink és gyakorlatunk már több mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges politikai elképzeléseiket összekapcsolják törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irányuló büntetendő tevékenységgel.^Nem a jobbítani akarókról_van szó. Hanem azokról, akik hosszú évek óta arra várnak, hogy majd a szocializmus­- 6 -

Next

/
Thumbnails
Contents