Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-15 / 9. szám
fennhatósága alá került. Bányáinak több mint felétől megfosztották az országot, úthálózatának hatvan százalékán, vasútvonalainak ötvennyolc százalékán a kisantant államok osztoztak. A minden létalapjától megfosztott csonka kis ország gazdaságilag életképtelennek tant. De talán még a gazdasági károsodásnál is súlyosabb volt az a lelki megrázkódtatás, mely a vesztett háború után a trianoni békediktátummal a nemzetet érte« az ország nagyhatalmi ábrándokat kergető jelentős középhatalomból máról-holnapra jelentéktelen törpeállammá vált, ellenségek gyűrűjében, köröskörül nyilt, védhetetlen határokkal. Hogy ez nem okozott súlyos traumát,hogy a csapások alatt nem roppant össze az ország és az igazságtalanságok nyomán nem süllyedt minden-mindegy apátiába, csak az egészséges nemzeti szellemnek és a magyar nép töretlen élniakarásának volt köszönhető. A háborúvesztés után a bolsevista rémuralom megpróbáltatásait is végigszenvedett ország vezetőinek a nulláról kellett elkezdeniük és a gazdasági élet megindítása teljes átállítást, átszervezést követelt. Ki vitathatja, hogy megbirkóztak a feladattal? Az ország lassan kezdett magáhozte'rni s ha a húszas évek végén nem söpör végig a világon a század legsúlyosabb gazdasági válsága, az élet hamarább normalizálódott volna, mint bárki remélhette. De a depresszió Magyarországnál sokkal gazdagabb államokat is megviselt és azokban az években Amerikában is milliók álltak sorba az ingyenkonyhák előtt, egy tál meleg levesért. Létezett Mária Valéria telep (mert az elrabolt országrészekből menekült százezreket ideiglenesen el kellett helyezni valahol), de ugyanakkor Budapesten egész városrészek épültek, volt Lágymányos és falun voltak ONCSA-házak is. A nyersanyagoktól, ásványi kincsektől, energiaforrásoktól megfosztott magyar ipar izmosodott és exportcikkeivel - pld. a sínautókkal - távoli földrészeken hirdette a magyar alkotóképességet, üazank akkori társadalombiztosítási intézményei a világon is egyedülállóak voltak és messze megelőztek más országokat, jónéhány üzem - pld. a Gamma és a Csonka testvérek gyára - pedig a szociális gondoskodás terén mutatott nagyszerű példát. A feudalizmus maradványainak örökségével terhelt kis országban túltengett a nagybirtok,és ha 3 millió koldusról beszélni túlzás is volt, az ország közel egynegyede valóban nincstelen sorban élt. Bajok és problémák bőven akadtak.de ezekről nyíltan lehetett szólni és a bírálat szabadsága sokkal szélesebb körben létezett, mint ma. S a harmincas évek közepetáján már jelentekezett a reformnemzedék, mely követelte a társadalmi reformokat és nagybirtokok felosztását^ Ha nem jön közbe a második világháború és az ország nem sodródik bele a háborúba, a reformok megvalósítására előbb-utóbb sor került volna. A politikai légkör a kommün bukása után hamax megszelídült B az emigrált baloldaliak zöme néhány év múlva bántatlanul hazao'daloghatott és amnesztiát kérhetett. Ha összehasonlítjuk a mai rendszer eredményeit a Horthy-korszakéval, még két igen lényeges különséget nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az első, hogy a trianoni Magyarország teljesen maga erejéből, barátok és szövetségesek nélkül állt talpra (a későbbi szövetségesek inkább terhet jelentettek az országnak, mint segítséget...), míg a Népköztársaság első perctől élvezi a nagy Szovjetunió és a szocialista tábor többi államainak gazdasági támogatását. A második« a Horthy-rendszernek csupán két békeévtizedet engedélyezett a sors, míg az u.n. szocializmus már csaknem kétszer ennyi ideje van uralmon szerencsétlen hazánkban. Lázár György azzal dicsekszik, hogy a mai Magyarországon javultak a lakásviszonyok és a mezőgazdasági termelés megkétszereződött. A lakásviszonyok inkább romlottak, ugyanis - a félévszázad előtti műszaki fejlettséget alapulvéve - a Horthy-rendszer viszonylag több lakást épített,mint ami 19^5 óta jólrosszul otthon felépült, a mezőgazdaság hatásfoka - a világon mindenütt elterjedt kémiai talajjavítások ellenére - pedig csak pár^év óta nőtt annyira.hogy Magyarország mezőgazdasági termékeket exportálhat. Míg a Horthy-időkben mindig exportcikk volt a gabona, az Ötvenes években az ország búzaimportra szorult. De nem az a célunk, hogy paradicsomnak fessük a két világháború közti Magyarországot, mert nem volt az. E néhány önkényesen kiragadott adattal csupán azt kívántam érzékeltetni, mennyire szánalmas kísérlet Lázár György miniszterelnök expozéja arra, hogy lendületes fejlődésnek hazudja mindazt,ami 19^7 óta otthon végbement. Eredmények születtek ugyan,de ezek meg sem közelíthetik mindazt, amit egy szabad Magyarország azonos időszak alatt elérhetett volna. Hol tartana ma hazánk, ha nem nyögné már 35 éve a kommunizmust 1..• X
