Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-15 / 9. szám

felettébb könnyű csak úgy félvállról kijelenteni« "a feladatok bonyolultabbaknak bizonyultak, mint gondoltuk", de micsoda keserves korszak is volt az hazánk életében!...) Mégis - hangzott tovább a beszéd - minden gond és nehézség ellenére elmondhatjuk, hogy a magyar történelemnek nincs még egy korszaka, amely a társadalom egészét átformáló olyan mélyreható változásokat és eredményeket mutathat fel, mint amilyeneket a felszabadulás után a tervgazdálkodás 35 éve alatt és különösen az utóbbi negyedszázadban értünk el."

Ami a változásokat illeti, azok valóban "mélyrehatóak" voltak, de az eredményekről már lehetne vitatkozni... Ami eredmény született - mert, hogy született, azt kár lenne tagadni -, az mind az 1968-ban bevezetett és marxista gazdasági módszerekkel sok tekintetben szakító Új Gazdasági Mechanizmusnak volt köszönhető. Hogy ez tizennégy évvel ezelőtt kényszerintézkedésként került bevezetésre, azt nehéz lenne cáfolni. De Lázár György nem ismer lehetetlent és a csőd előli-menekülést a párt sikerének tünteti föl» "Pártunk elévülhetetlen érdeme, hogy időben felismerte a kellő minőségi változásokat és ezek jegyében napirendre tűzte a gazdaságirányítás reformját. , Az új irányítási rendszer 1968. évi bevezetése stratégiai jelentőségű lépés volt." Ez utóbbi igaz, de az is köztudomású, hogy 1968. előtt késhegyig menő harc folyt a pártban a reform körüli az ortodox marxisták foggal-körömmel küzdöttek ellene és a rugalmasabb új közgazdászgenerációnak csak a csőd rémének falravetítésével sikerült elfogadtatnia ármódosításokat.Négy év múlva ismét felülkerekedtek a pártban a régi kurzus hívei, hogy átmenetileg nyakát szegjék a reformoknak, de végülis a bajok újabb sűrűsödése azfigész pártvezetőséget meggyőzte^bizonyos kapitalista piacgazdálkodási módszerek alkalmazásának szükségességéről.

Efs most következik a kérkedés! Lázár György felteszi a régi lemezt« "19^5 előtt Magyarország Európa egyik legelmaradottabb országa volt. A két.világháború között a nemzeti jövedelem évi átlagban mindössze 1-2 százalékkal emelkedett, a felhalmozás aem haladta meg az 5"6 százalékot. A tervgazdálkodás 35 éve alatt a felszabadulás előttihez képest a nemzeti jövedelem több mint hatszorosára növekedett, iparunk nagyiparrá vált, termelése tizenötszörösére nőtt. Szocialista mezőgazdaságunk feleannyi munkaerővel közel megkétszerezte termelését. Teljessé vált a munkaképes népesség foglalkoztatása, a lakosság fogyasztása négyszeresére emelkedett. Gyökeresen megjavultak a lakásviszonyok, kiterjedt a szociális gondoskodás. A szocialista tervgazdálkodás nélkül nem születhettek volna meg az elmúlt évtizedek fejlődését fémjelző történelmi jelentősé-gü vívmányok."

Valóban lenyűgöző eredmények, imponáló számok! Érdemes kicsit mögéjük nézni, főleg a régi Magyarországgal való Összehasonlítás, a két világháború ^közti viszonyok ócsárlása kapcsán. Azt már az elején leszögeztük, hogy nyilvánvaló« az élet a kommunizmus alatt sem áll meg - a fű akkor is nő, ha zsarnokság van -, csak éppen lassabb a fejlődés üteme, mint a szabad országokban. Ami pedig a régi Magyarország elmaradottságát illeti, itt meg kell állnunk egy pillanatra! Ez a vád még a valóban "régi", első világháború előtti Magyarországra sem áll,mert voltak ugjran gazdasági bajok csőstül és akkor tántorogtak ki százezrek Amerikába munkát találni, de ki tagadhatja,hogy Budapest ekkor nőtt gyönyörű világvárossá, hogy például ebben a városban épült a kontinens első földalattija és a magyar ipart már olyan gyárak reprezentálták a világpiacon, mint a Ganz. Elmaradottnak - summásan - csak rosszindulattal lehet nevezni még a milleniumi korszak Magyarországát is.

Merőben más a helyzet a Csonka-országgal. Sokszor hallani még az emigrációban is, hogy a Horthy-Magyarországhoz képest a kommunizmusban általában jobban élnek az emberek. Ha ez nagyjából-egészéből igaz is - hisz* a negyven év előtti állapotokhoz képest még Kínában vagy Indiában is javult a helyzet -, azt se felejtsük el,hogy a nivellálás (főleg az értelmiség átlagánál) lefelé és nem fölfelé történt. Es még valamit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha a két világháború közti Magyarországról beszélünk. A legfontosabbat. Azt, hogy Trianon után.egy megcsonkított, mindenéből kifosztott nemzetnek kellett új életet kezdenie a felénél is kisebbre zsugorodott országban. Csak néhány adat« hazánk elvesztette Trianonban területének 72 százalékát, népességének 6*f százalékát.

A mezőgazdaságilag művelhető föld 57 százalékát, az erdők 70 százalékát rabolták el a győztesek. A gyárak, iparvállalatok több mint fele az u.n. utódállamok