Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-15 / 8. szám
ZARONYILAT K 0 Z A T A szabad magyarság torontói világkongresszusa jó alkalom arra, hogy összegezzük és megfogalmazzuk az emigráns sajtó feladatait. Az. újságok szerepe az emigráció életében igen sokrétű és szinte nélkülözhetetlen. A politikai emigráció a sajtóban él: ha valamilyen okból máról holnapra megszűnnének a magyar lapok, az gyakorlatilag a politikai emigráció végét is jelentené. A magyar történelem nagy emigráns egyéniségeinek mindegyike üzen a mai szabad magyar sajtónak. Üzenetük világos és félreérthetetlen: hűség az elvekhez, hűség az emigráció eredeti célkitűzéseihez, soha meg nem alkuvás az elnyomókkal. Ezeket mélyen szívünkbe kell vésni, és, engedményt egyik ponton sem tehetünk. Mert minden engedmény a politikai emigráció létalapját veszélyezteti. A politikai emigrációnak pedig történelmi küldetése van, ami elöl nem térhet ki. S ehhez jóformán csak egyetlen esz-j köz, egyetlen fegyver áll rendelkezésére: a sajtó. A szabad földi magyar lapoknak fontos szerepet juttatott a Gondviselés nyelvünk, hagyományaink, kultúránk és nemzeti eszményeink fenntartásában, ápolásában. Az emigráns sajtó lapjai jelentik az összekötő kapcsot az öt földrészen szétszórt magyarok között, és magyar egyesületi, szervezeti élet sem képzelhető el nélkülük. De mindenek fölött legfontosabb a politikai szerepük: az emigráns lapok pótolják a szétszórtságunk miatt hiányzó politikai klubokat, közéleti vitafórumokat, és teret adnak a különböző nézetek kicserélésének, hogy azokból kikristályosodjék az igazság. És az igazság feltétlen tiszteletben tartásával kell foglalkoznak a nagy magyar sorskérdésekkel, és kell folytatnak a tájékoztatás felelősségteljes munkáját. Az igazság szolgálata: ebben lehetne összefoglalni legtömörebben a sajtó és nevezetesen az emigráns sajtó feladatát. Az olvasó csak abban az újságban bízik, amelyet még soha nem kapott hazugságon, ellentmondáson. És abban, aminek határozott és félreérthetetlen álláspontja van, mely álláspont mellett következetesen kitart. Helyes az — és a sajtószabadsághoz tartozik —, hogy többféle vélemény is hangot kaphasson a sajtóban, de ha az a vélemény destruktív és nemzeti céljainkkal ellenkezik, olyanoknak egy ideáljainknak elkötelezett lap nem bocsáthatja rendelkezésre oldalait. A kritérium: mennyiben egyeztethetők össze a nézetek ötvenhat elveivel, célkitűzéseivel? Mert a közös platform, melyen a nemzeti emigráció minden rétege és a szabad földi magyar sajtó találkozik: az ötvenhatos szabadságharc tisztelete. Tekintet nélkül arra, hogy valaki tevőlegesen részt vett abban, vagy csak annak eszméit tette magáévá, egyedül a magyar forradalom szelleme egyesíthet bennünket, és egyedül az adhat az emigrációs sajtónak pozitív töltést. És ötvenhat alapvető követelése a nemzeti függetlenség, a megalkuvásmentes harc az ország és a nép teljes felszabadulásáig. Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc nem ismert kompromisszumokat, aki abban a küzdelemben részt vett, tudja: fél szívvel nem lehet azt végigcsinálni. A jelenlegi helyzet is egész embereket kíván, akik teljes szívvel támogatják a politikai emigráció, az emigráns sajtó küzdelmét. Mert ma is harcban állunk: a mi munkánk ötvenhat folytatása más eszközökkel. Akadnak közöttünk nem is kevesen, akik homályos indítékoktól vezettetve el akarják feledtetni a világgal, hogy a küzdelem a magyar nemzet önrendelkezési jogáért és szabad véleménynyilvá- 1 nításáért — a szabad választásokért — még jelenleg is folyik, sőt egyre élesedik. A Kádár-rendszernek ma már napról napra növekvő számú ellenzékkel kell számolnia otthon, de egyelőre még a határokon túli ellenzéket — az emigrációt — tekinti veszélyesebb ellenfélnek. Ezért mindent megtesz, hogy azt semlegesítse, és sajtóját, újságjait elhallgattassa. Az emigráns sajtó azonban nem fog elhallgatni! Nem hallgat el és nem adja fel a harcot, hanem továbbra is megírja, bátran feltárja az igazságot. Az igazságot a kommunizmus embertelenségeiről, a magyar nép megpróbáltatásairól, amelyeket csak az nem ismer és csak az nem lát, aki már évtizedek óta elhagyta a hazát, és mit sem tud a mai magyar valóságról. Aki huszonötharminc év óta nem él otthon, és csak futó turistautak alapján alkot véleményt a hazai viszonyokról. Ezek a naivak, akiknek csak távoli, homályos fogalmaik vannak a kommunista rendszer lényegéről, a maguk tájékozatlanságát akarják szembe állítani a mai hazai ellenzék tapasztalataival, véleményével és a szamizdatok vádjaival. A megalkuvó, kompromisszumos emigrációs magatartás a hazai ellenzékiek tevékenységét keresztezi, aknázza alá, és súlyos erkölcsi károkat okoz nekik. Azoknak, akik támogatást, hangjuk felerősítését várják tőlünk. Kritikus hónapokat élünk! A nemzeti emigráció szétbomlasztására szövetkezett erők eddig még soha nem léptek fel olyan nyíltan és összehangoltan, mint az utolsó fél esztendőben. Mindenütt aktivizálódtak az egységbontók, azok, akik közvetlenül vagy közvetve a budapesti kormány szekerét tolják. Flórián Tibor, a Szabad Magyar Újságírók Szö! vétségének elnöke írta legutóbb a torontói világkongresszushoz küldött üzenetében: „A mai ellenfél sokkal veszedelmesebb, és propagandája szervezettebb. Nemcsak politikai, de lelki síkon is támad. A minden vonalon meginduló támadás tehát arra kényszerít, hogy védekezésünket mi is minden támadható területre kiterjesszük.” A fellazítás egyik módja a hazulról kiinduló kapcsolatépítés. Erről, valamint a hazajárásról éles vita folyik az emigrációban, és a kérdéskomplexum központi témája a torontói világkongresszusnak is. A nemzeti szellemű emigrációs sajtó álláspontja e kérdésben egészen világos: semmiféle hazai hivatalosokkal nem kíván érintkezésbe lépni, de a magyar néppel s annak képviselőivel, szellemi nagyságaival mindig szót akar érteni, és nem zárkózik el írásaik, megnyilvánulásaik közlése elöl sem. Azonban a Magyarok Világszövetsége rendezvényeivel, a világszövetség küldötteivel, kinevezett kormány- vagy világszövetségi tisztviselőkkel — a hivatalosakkal — nem vállal semminemű közösséget, és azok meghívását éppúgy nem támogatja, mint ahogy elítéli a hazulról jövő hivatalos meghívások elfogadását is. A magyar politikai emigráció, a nemzeti szellemű emigrációs sajtó jnem alkuszik! Nem alkuszik , ínért elárulná történelmi hivatását, és hűtlenné I válnék a nemzet érdekeihez, hűt lenné válnék az igazsághoz. Az igazságot nem tisztelő sajtó pedig méltatlan lenne a magyar újságírás nemes hagyományaihoz. — Kötelességünk, hogy ellensúlyozzuk a kommunista sajtó hazudozásait, rávilágítsunk a valótlanságokra, és őszintén szóljunk hallgatásra ítélt népünk gondjairól, bajairól. Megalkuvás nélkül, az otthonról felénk szálló szirénhangok csábításának nem engedve: mindig az igazság szolgálatában. Toronto,1982.IX.18. A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége nevében» Stirling György ügyv.titkár Flórián Tibor e lnök
