Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-15 / 8. szám
juk egyetlen intézkedését. A "reform" egyszerűen visszatérés, ^visszakanyarodás a kapitalista, vagy ha úgy jobban tetszik, a szabadpiaci gazdálkodás bevált,de ideológiai okokból pár évtizede szemétrevetett módszereihez. Ezeket alkalmazzák a hazai közgazdászok most több-kevesebb sikerrel, kombinálva a szocialista kötöttségekkel - amennyire azok megengedik. Toldás-foldás, öszvérmegoldások, amelyekkel a szocialista gazdasági rend még megmaradt becsületét próbálják megmenteni. S közben reformokról, reformpolitikáról lelkendeznek... Ezt tette Nyers Rezső, a rendszer vezető gazdaságpolitikusa is legutóbb,az amerikai és magyar közgazdászok kerekasztal-konferenciáján. Ez volt sorrendben a^hetedik ilyen találkozó, melyeket fölváltva, hol Magyarországon, hol Amerikában rendeznek» ezúttal Bloomingtonban került rá sor, ez év márdúsában.Az ott elhangzottakból csak most kaptunk részleteket, többek közt most olvashattuk el Nyers ^ezsö "Politikai fejlődés és gazdasági reform összefüggése Magyarországon' című előadását is. A hazai sajtóban a beszéd hónapokig nem kapott nyilvánosságot (érthető okokbólí), végül - közel féléves késessel - az igen kis példányszámú és kizárólag szakemberek,kezébe kerülő Külgazdaság című havi folyóirat augusztusi száma közölte azt. Érdemes idézni néhány részletét. Nyers Rezső - aki egyébként^annakidején egyike volt az Új Mechanizmus kidolgozóinak - először a gazdaság ás a politika régen ismert összefüggéseire mutat rá,mondván» "A nagy horderejű gazdasági cselekvések részint függnek a politikai lehetőségektől vagy kényszerűségektől, részint pedig visszahatnak a politikai folyamatokra. Ezért helyes a magyar gazdasági reformot - amely Magyarország szempontjából kiemelkedő fontossággal bír — gazdaság és politika kölcsönhatásának szempontjából is vizsgálni." Rögtön ezután kifejti, hogy a magyar gaz. daság helyzetét és a reform problematikáját négy irányból fogja megvilágítani» a keleteurópai reformtörekvések oldaláról, a magyar belpolitika hullámzásában (ide beletartoznak az ötvenhatos események is), a KGST-együttműködés módosulásában s végül a világpiaci kapcsolatok tükrében. Ezt a gondolatmenetet követve elemzi az 19^8-tól 1953“ig tartó időszakot, mely alatt - idézzük - "a központi tervgazdálkodás rendszere a keleteurópai országok mindegyikében a szovjet modell alapján fejlődött ki. A szovjet példa követese kezdeti sikereket hozott, később azonban - az eltérő gazdasági adottságok miatt - egyre növekvő feszültségek jelentkeztek." Majd így folytatja» "A szovjet gazdaság modellként való felfogását az ötvenes évektől az is megkérdőjelezi,hogy reformtörekvések nemcsak a kisebb keleteurópai országokban jelentkeztek, hanem magában a Szovjetunióban is." Nem volt bátorsága hozzátenni a kézenfekvő konklúziót (amiről minden marxista közgazdász szemérmesen hallgaj)» hogy t.i. pár év alatt kiderült, hogy a kelet-közeteurópai országokra erőltetett "központi tervgazdálkodás" rendszere alapvetően rossz s e tapasztalatok után még a Szovjetunióban feltámadt a kétely a marxizmus-leninizmus (Sztálin halála után a sztálinizmus) csalhatatlanul üdvözítő voltát illetően. A reformtörekvések kiteljesedését Nyers elvtárs a hatvanas évek közepére teszi (erre az időre esett Magyarországon az Új Mechanizmus bevezetése is),majd a hetvenes évek kezdetén bekövetkezett megtorpanást, illetve annak előzményeit ecsetelii "A hetvenes évek elejére vége lett a reformhullámnak s ebben fontos szerepet játszott a politikai lefékezés." Miért? A magyarázat világos» "A hatvanas évtized reformhulláma jelentősebb annál, mint amennyi tényleges gazdasági változást hozott, mert felpezsdítette a szellemi életet,^ segítette a politikai demokrácia fejlődését, s további jótékony változások ígéretet hordozta magában" - mondotta Nyers Rezső Bloomingtonban,^ érthetővé téve mindenki előtt» miért állította le a párt 71-72-ben a gazdasági reformokat és miért mellőzte a re formok híveit (magát Nyers Rezsőt is). A politikai vezetést, a pártközpontot roppantul megijesztette, hogy a gazdasági lazítások nyomán^egyszerre megélénkült a szellemi élet és felbátorodott a belső ellenzék - talán még az ötvenhatos fejlemények, egy újabb "ellenforradalom" rémképe is felmerült előttük - és az Új Mechanizmus fölött meghúzták a lélekharangot. Egy fejlődési folyamatot azonban adminisztratív eszközökkel nem lehet megállítani,^ legfeljebb késleltetni. 197^-7§-ben az egyre romló gazdasági helyzet (mely egyáltalán nem volt független a vilászerte jelentkező gazdasági válságtól) rákényszerítette a párt "kemény" vonalát is arra, hogy újra igénybevegye • azoknak a közgazdászoknak a segítségét, akik a reformok szükségessége
