Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-15 / 8. szám

- 3 -mellett kardoskodtak. "A hetvenes és nyolcvanas évtized fordulóján újult erővel merült fel további gazdasági reformok igénye" - mondja erről Nyers Rezső Bloomingtonban, majd hosszasan fejtegeti, hogy ekkor vált világossá« a magyar népgazdaság számára az egyoldalú KGST-^rientáció már nem járható út és minden lehető módon fejleszteni kell a tőkés exportot,a nyugati üzleti kapcsolatokat.

Ezután tér rá az előadó a magyar belpolitika és a gazdasági reform összefüggéseire, ennek keretében pedig az 1956-os események hatásának értékelésére.

És itt érdemes kicsit hosszabban idézni Nyers Rezsőt.

"Kevesen vitatják ma Magyarországon, hogy 1956-ban belpolitikai korszakváltás történt, azaz folytatódott a szocializmus építése, de a korábbitól lényegesen eltérő politikai irányzat alapján. A magyar politikában kétségtelenül fordulópontot jelent az 1956-os súlyos válságj akkor a kommunista párt és az egész politizáló társadalom válaszút elé került» az addigi úton haladjon tovább,^ vagy a szocializmus építésének új útját válassza, amely a reformok irányába vezet. Bár az ^akkori új rezsim kezdettől változtatott a politikai módszereken és azonnali újításokat is bevezetett, mégis igazában még sokáig fennállott az útválasztás dilemmája, míg végül a hatvanas évek közepétől a magyar belpolitika a fejlődés új útjára lépett,^ amely útat úgy nevezném, hogy a szocialista alapelvek magyarországi alkalmazása reálpolitikai felfogásban."

"A gazdasági reform - folytatja az előadó - a negyedszázados magyar belpolitika (nevezhetjük^Kádár-politikának) egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása. Ebben a politikában kifejeződnek a magyar kommunisták törekvései a haladó erők szövetségének összekovácsolására, a haladó értelemben vett nemzeti célok vállalására. Mindehhez nélkülözhetetlenül társul a szocialista tervgazdálkodás sztálini, hagyományos rendszerének gyökeres megújítása. A reform tehát ebből a belpolitikából ered, ebből nő ki, miközben sok tekintetben új karaktert ad a belpolitikai életnek, tehát maga is belpolitikát alakító tényező”- fejezi be az 1968-ban kezdődött gazdasági reformpolitika magyarázatát Nyers, majd rátér az előzményekre, az ezt tizenkét évvel megelőző forradalomra. Ami számunkra előadásának legérdekesebb része.

"Az 1956-os esztendő a szocialista országokban jelentős politikai eseményeket hozott magával, ezek némelyike erősen hatott a magyar belpolitikára» előbb csak morzsolta, koptatta a hivatalos gazdasági dogmákat, majd végül is teljesen aláásta azokat. Mindeneklőtt a Szovjetunió Kommunista tártjának huszadik kongresszusára kell utalni, továbbá annak a Kominform-vádnak az összeomlására, ho^y a jugoszlávok elárulták a szocializmust, végül pedig a nyári lengyelországi vezetési válság hatására. Ezen események fényében új megvilágítást kapott és széles körben igazolódott a Nagy Imre nevével fémjelzett 1953-as politikai kritika, úgy hogy hiaba próbáltak némelyek csupán vezetesi válságként kezelni az 1956-os feszültségeket, az több volt annál. Nem véletlenül a szocialistaellenes erők is működésbe léptek/és végül mély politikai válság keletkezett. Akkoriban még nem alakult ki átfogó gazdasági reform koncepciója, de mégis ekkor kezdődött az a gazdaságpolitika, mely elvezetett az 1968-as reformokhoz."

Noha Nyers Rezső Ötvenhat egész véres tragédiáját, a kettős szovjet katonai beavatkozással együtt gazdasági-politikai válsággá szűkíti előadásában és minden mást elnagyol, elhallgat, mégis figyelemreméltóan újszerű az a megjegyzése, amit Nagy Imre politikai álláspontjával kapcsolatosan tesz. Elismeri,hogy Nagy Imrének igaza volt, amikor 1953-ban, első miniszterelnöksége idején bírálta az addigi politikai és gazdasági vezetést, és bejelentette az új kurzust. Ez lenne az első lépés Nagy Imre rehabilitálása felé? És mivel világos, hogy 1956 forradalmárainak követelései Nagy Imre három év előtti kritikáján alapultak és bizonyos értelemben abból sarjadtak, Nyers Rezső megállapításai végső soron 1956 új értékelésének, rehabilitálásának kezdetét is jelenthetik.

Az viszont egyértelműen kitűnik Nyers Rezső szavaiból, hogy a mély válság után, melynek gyökerei a marxi-lenini-sztálini tanok és módszerek alapjaiig nyúltak, a gazdasági kibontakozás 1956-tal kezdődött. A magyar nép ötvenhatnak köszönheti, hogy elviselhetőbbé vált az élete. Az emigráció mindig ezt vallotta és a bloomingtoni előadás igazolja e véleményt. A forradalom politikai célkitűzései ujjyan nem valósulhattak meg, de azt elérte,hogy gazdaságilag emberibb életkörülmények közé került népünk, a hősök áldozata megsem volt egészen hiábavaló'. ^