Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-15 / 8. szám
\ f VI. évfolyam 8« szám - 1982. október 15» H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15.-en Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22042 Magyarországi sajtószemle szeptember 1-től 30-*ig Amikor harmincöt esztendővel ezelőtt, 19^7* októberében, az utolsó többpártrendszerű magyarországi választáson a kommunisták vezette ^kormánykoaliciónak sikerült többséget szereznie a megosztott és szétforgácsolódott demokratikus polgári ellenzékkel szemben, a kommunista párt pedig csalással és választási visszaélések sorozatával a parlament legerősebb pártja lett, eldőlt az ország sorsa. A teljes hatalomátvétel már csak idő kérdése volt és^ Íy48-ban, a Fordulat Évében a kommunisták kezükbe is kaparintották az ország C vezetését. Megindult az ország átállítása szovjet mintára, mindenben utánozva a követendő példaképet, a nagy Szovjetuniót. Politikailag a Moszkvához való teljes kötődés és vazallusi hűség lett a kormányProgramm, gazdaságilag pedig az ország rálépett a marxi-lenini útra, melyen akkor már Sztálin három évtizede vezette a Szovjetunió népeit - megmegújuló éhinségek, állandó nélkülözések és ^nyomorúságok között. Rákosiék ezt a sorsot szánták a háborús megpróbáltatások után lassan magáhoztérő és eszmélni kezdő magyar népnek is, a kommunista jövő páratlan szépségeit csillogtatva meg előtte. De tudjuk, hogy ezek mindig csak ígéretek maradtak: ezért is hívták a Rákosi-idők Magyarországát az ígéret földjének. A népnek semmije sem volt, de azzal bíztatták: átjövő majd szép lesz. Nem lett az. Hanem egyre sötétebbé vált. Rövid öt év alatt az ország gazdaságilag a tönk szélére jutott. A túlméretezett és rossz irányban fejlesztett ipar nem tudta kielégíteni a szükségleteket, a tuzzel-vassal kollektívizált mezőgazdaság pedig képtelen volt ellátni a lakosságot. Az üzletekben még a cipőfűző is hiánycikknek számított és a pékek francia lisztből sütötték a kenyeret, mert már gabonafélékből is behozatalra szorult az ország. Az elégedetlenség nőttön-nőtt és amikor Sztálin halála után meglazult a fegyelem az egész vörös gyarmatbirodalomban, Magyarországon is változásokra került sor. Öt évig tartó terroruralom és politikai káosz után 1953* júliusában olyan kormány mutatkozott be a parlamentben, mely ugyan éppúgy nem választás útján került helyére, akár elődei, de amire^mégis bizalommal és remánykedéssel tekintett az ország népe. Ennek a kormánynak a feje Nagy Imre volt, aki első programmadó beszédével nemcsak politikai enyhülés felé nyitott ajtót, de súlyos kritikát gyakorolt az addigi gazdasági irányítás fölött és számos változást helyezett kilátásba, akkor valóságos gazdasági reformszámba menő újításokat jelentve be. A hibákat és káros jelenségeket, melyeket Nagy Imre felsorolt, már évek óta látta és szenvedte az ország, de az új miniszterelnök volt az első, aki mindezt ki is merte mondani. Ezért fogadta hallatlan lelkesedés ezt a beszédet, mely politikailag is megnyugvást és legalábbis átmeneti fellélegzést hozott, azonban gazdaságilag végérvényesen és visszavonhatatlanul lezárt egy korszakot. A teljesen szovjet nyomokon haladó ortodox gazdaságvezetés korszakát. Ezt követte a régi csődötmondott módszerek helyett új útakat, észszerűbb megoldásokat kereső, de a visszahúzó erők által még erősen fékezett második korszak, mely - az ötvenhatos forradalom katarzisát is beleszámítva - 1968-ig tartott. ^ / 1968-ban vezették be Magyarországon az Uj Gazdasági Mechanizmus néven emlegetett u.n. reformpolitikát és ez a^korszak még napjainkban is tart. Ez már sok új elemet tartalmaz és új vonást mutat - a szocializmusnak álcázott kommunizmus gyakorlatához képest legalábbis. Mert amit a "reformpolitika" eddig hozott, abban éppúgy nincs semmi új, mint ahogy reformnak sem mondhat-----------' ' ■ '
