Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-15 / 7. szám

mellett szabad művelni a háztájit is, mindenki töri magát és inaszakadtából dol­gozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a ház körüli kertből, félholdnyi föld­darabból. ís ezek a földecskék aranybányáknak bizonyultak« a magyar paraszti le­lemény és szorgalom szinte mindent megtermel rajtuk, ami csak kell a családnak, és amiből a piacon pénzt lehet csinálni. Tény, hogy ma már a magyar mezőgazda - sági termelés jelentős része - zöldség, gyümölcs, baromfi- és tojás, valamint disznó- és marhahús - a háztáji gazdaságokból származik, is mindez szép mellék­jövedelmet jelent a termelőszövetkezeti tagoknak, amiből^olyan luxuscikkeket is meg lehet venni, amikre a bérből, fizetésből élő városi átlagemberek nem is gon­dolhatnak. Például a hűtőládát is. A.szinte korlátlan lehetőségek aztán sokakban olyan arányú mohóságot, szer­zési vágyat ébresztettek, hogy nem tudnak mértéket tartani és egészségük rovásá­ra is hajtják magukat a "maszek" munkában. Látástól vakulásig szorgoskodnak a kertben, gondozzák a jószágot, etetik a baromfit, de közben el kell látniok a rájukosztott munkát a "közösben" is. Két végén égetik a gyertyát - olvassuk az Élet és irodalom riportjában -, nem érnek rá aludni, pihenni, kikapcsolódni,nem érnek rá élni. Hamar elhasználódnak, korán sírba kerülnek: a hűtőládát megszer­zik ugyan, de hogy az előnyeit is élvezzék, arra már nem jut idejük... A magukat munkával elemésztőkkel szemben állnak azok, akik éppen csak annyit dolgoznak, amennyit okvetlenül muszáj. Innét, onnét így is összejön annyi, hogy abból minden nap jól be lehet rúgni. Ezeknek csak arra kell a pénz, hogy elver­hessék a kocsmában és mámorban legyenek arra a rövid időre, amíg élnek. Mert őket meg az alkohol viszi időelőtt a sírba. A riport írója, Szekulity Péter így fogalmazza meg a kétféle magatartást: "Vannak a mának élők, meg az alja­népek. Két véglet, s noha nem keverednek, egyformán mértéktelenek. A 'jók* a munkában, a 'rosszak' az élvezetekben. Az egyik a borba fullad, a másik megsza­kad. De élni egyik sem tud. A jólét az egyik embert határt nem ismerő szerzés­­vágyba kergeti, a másikat határt nem ismerő züllésbe süllyeszti." A pesti újságíró a TSz-elnökkel beszélgetve sétál a gazdasági épületek közt. Az egyik fa árnyékában eszméletlenségig részeg ősz ember horkol. Az elnök za­vartan mondja: - Tóni bácsi, a mintagazda. Mióta nyugdíjas, teljesen elhagyja magát. Dolgozni tudott, persze közben elfelejtett élni, nem is volt ideje megta­nulni. - Aztán elgondolkozva folytatja: - Tudunk atomerőművet építeni, világ­­színvonalon szemeskukoricát termelni, nemzetközi vásárokat rendezni, de nem tu­dunk értelmesen élni. Jól élünk, de Jól hogyan kell élni?... Pedig nem az a vi­lágnézet fog győzni, amelyik a Kánaánt megteremti, hanem az a világ fog győzni, amelyik a népet arra is meg tudja majd tanítani, hogyan kell a Kánaánban emberül élni!.. . Frányó elvtárs ráhibázott az igazságra. Az anyagi jólét még nem feltétlenül jelent boldogságot is. A jó közérzet nem mérhető sem a mosógépek, sem az autók, de még a hűtőládák számával sem. És ezzel a bizonyos közérzettel baj van vidé­ken is. A magyar parasztságot az utóbbi évtizedekben annyi megrázkódtatás érte, annyi ellentétes irányú hatás tette próbára hagyományos életformáját, hogy nem csoda, ha belső egyensúlya megbomlott, erkölcse megrendült. S most gyors kárpót­lást keres a múltban elszenvedett megpróbáltatásokért. Nem az ő bűne, hogy mind­ez így alakult, hanem a rendszeré, melynek terveibe beleillett a parasztság szétzilálása. Most, hogy a rendszer rá van szorulva az öntevékeny paraszti mun­kára, a falu népének alkalma nyilt a gazdagodásra, de a^tartalmas, megelégedett és kiegyensúlyozott emberi élet feltételei hiányoznak. És félő, hogy mindaddig hiányozni is fognak, mig kommunizmus lesz a Duna-Tisza táján. , x Szekulity Péter "Mifelénk most a hűtőláda van divatban" (és a hirtelen halál) cí­mű fent ismertetett falusi riportjából érdemes még egy rövid részletet idézni. A pesti újságíró belép egy rokona házába és körülnéz a konyhában: "Szomorú és más­napos itt minden. A padlón csontok, húsdarabok, az asztal-csatatéren zsíros szé­lű teásbögrék, csikkek, gyufaszálak, ^vajas kések, s a kakaósbögrében uborka. Hern egy ilyen elhanyagolt, mocskos konyhát láttam mostanában, s benne rossz külsejű, durva* modorú embereket." Ez lett hát a hajdán patyo'lattiszta magyar paraszti por­tákból,ahová mindig szives szóval invitálták a vendéget a barátságos háziak.-Van emeletes ház, csempés konyha, villanytűzhely és még, hűtőláda isj csak éppen rend, tisztaság és szívélyesség nincs. Hiányzik a szív...- 3 -

Next

/
Thumbnails
Contents