Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-15 / 7. szám

venéves ember! Az orvos csak a fejét csóválta. Csütörtökön temettük. - Matkovics megvan? - kérdi a vendég. - Halott. Raktáros volt, de itthon bikákat híz-* lalt, sót régebben három háztájival bajlódott. Megerőltette magát, és ahelyett, hogy otthon ült volna, egész nyáron építkezni járt a fiához, pedig az orvos megmondta neki« Matkovics, magát leszázalékolták, maga egy gyufaszálat se tehet odább. Mikor fölhúzták a tetőre a második betongerendát, Matkovics félrefordult, egyet csuklott, és kampec. Széphalál, nem? - És Haráz bácsi? - Elment a többiek után. Hiába vigyáztak rá, ívott világnak, pedig az orvos neki is megmondta, kössön táblát a nyakába, hogy neki bort, sört, pálinkát sehol a világon ne szolgáljanak ki. Beszélhettek annak! Egyik fülén be, a másikon ki. Múlt szombaton történt: a felesége elszaladt a boltba, ő meg futott a kocsmába. Ott lett rosszul, az ivóban. Fia hazavitte, de már nem tudtak rajta segíteni. Érdekes, hogy a szomszédja meg krumplimérget ivott...

Arat hát a halál faluhelyen is. Majd’ minden portának van egy halottja - ki a túlhajtott munkába rokkant bele, kit pedig az ital vitt el - és a megyei újságot lapozgatva,a vendég szeme minduntalan ismerős neveken akad meg a halálozási rovatban. Legtöbbnél ott a sokatmondó két szó: tragikus hirtelenséggel... kedvetlenül teszi félre az újságot és sétára indul a faluban. "A tanácsháza előtt, ahol valamikor sötétruhás gazdák tanyáztak, eszembe jutnak a régi vasárnapok - olvassuk a riportban. - A szelíd hangulatú tyúkhúsleves illatú ünnepnapok. Azelőtt vasárnap délelőtt nem volt szokás a kocsmázás. Most a község egyik felének a^vasárnap délelőtt munkanap, a másik felének kocsmanap. S a négyezer lelket számláló községben a nap minden órájában jelen van a léhaság,állandó , kézzelfogható és kitapintható módon. Folyamatosan. Hétköznap délben éppúgy látható, mint vasárnap reggel. Hogyan? Hétköznap például az^autóbuszról az emberek nem is a járdára, hanem egyenesen a söntésbe lépnek, úgy hogy a községben reggel, délben, este, szóval mindig kóvályog néhány félrészeg."

Sétája közben az újságíró betéved a falu presszójába, ahol egy Angéla nevű hajdani iskolatársába botlik, akiről a következőket jegyzi meg« "Angéla ahhoz képest, hogy mértéktelenül alkoholizált, s tavaly leszázalékolták, igazán jól tartja magát, noha negyvenöt éves korára tönkrement a gyomra, a mája, s akár a barátja, ő is a töményszesz rokkantja. A barátja tíz évvel fiatalabb, tavalyelőtt még a tanácsnál dolgozott, csakhát teljesen megbízhatatlanná vált és másfél tucat fegyelmi után elbocsátották. Máig is emlegetik a nevenapját, amikor kócmadzagra kötve húzta haza az aktatáskáját. Hivatalos iratait a szél kavarta, apósa másfél tucatnyi végzést kézbesített ki rövid úton a disznóólból a ganédombra. Józan perceiben így beszél« ’Ha majd saját magammal is torkig leszek, úgy teszek, mint a többiek. Keresek egy jó erős kötelet és fölmegyek a padlásra...' Az édesanyja mindennap megsiratja."

Beszélgetés közben az Angéla nevű hölgy felül a bárpultra - olvassuk tovább az élménybeszámolót -, ürmöst rendel és készségesen referál« "Megtudjuk, Cili sikkasztását a gyerekekre való tekintettel a főnök elnézte, Cili most adogatja vissza a kölcsönöket, férje viszont fölcsinálta a bolond lányt, s nehogy becsukják, két hete össze is állt vele. Nehezen követhető szavaiból megértem« köreikben a helyzet változatlan, szétválnak, összeállnak, cserélgetik a hitvesi ágyat mert miként Angéla ürmösét kortyolgatva kifejti» ’Mindenütt jó, de legjobb b...ni!’ Angéla szókimondó, de nem ütközik meg rajta a presszóban senki. Mesélik« háromezer forint rokkantságit kap minden hónapban, azt pár nap alatt elveri, és utána a nagy semmi. Az összes fiatalkorú hozzá jár szexet gyakorolni."

Igen, de még^mindig nem világos, miért említette a TSz-elnb'k temetői búcsúbeszédében a hűtőládát együtt a hirtelen halállal? Milyen összefüggés lehet a kettő között?^Ha figyelmesen elolvassuk az egész riportot, rájövünk. Kezünkbe a^kulcsot az újságíró adja, akitől megtudjuk, hogy manapság faluhelyen - a mosógép, a frizsider, a színes televízió és természetesen az autó után - a hűtőláda a legújabb "státusszimbólum"._(Akárcsak az előre megvásárolt családi kripta?.*j.) A hűtőláda divatja azonban nem olcsó mulatság! Ezt Magyarországon ma még nemágyártják,külföldről kell beszerezni. Akik tudják a módját, Nyugat-Németországból hozatják "feketén" s minden pénzt megadnak érte. Van miből, telik a ház^ tájiból... Ami szinte korlátlan kereseti lehetőséget nyújt,de keményen meg kell dolgozni minden forintért!

Es itt függ össze a hűtőláda divatja a hirtelen halállal! Mert mióta a közös