Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-15 / 7. szám
„Jegyzőkönyv” • f B // M S A (fi a szülői iclclosscgro! Tessék mondani, mikor lehet itt keresztelést bejelenteni, kérdi egy röpke „csókolom” után a tizenéves kissrác, majd fölkapja a fejét — fülel — és „sír a gyerek!” kiáltással kirohan az udvarra. Kisvártatva — kocsistul-gyerekestül — ott áll a szobámban, megigazítja a rágógumiját; várja a választ... Itt a kezem, Pajtás! Ellák vagyok ... Foglalj helyet. Kit akarsz te megkereszteltetni?... Én?... Én senkit Anyu akarja a kisöcsémet... Hány éves vagy?... Tizennégy leszek. Most megyek nyolcadikba... Voltál már elsőáldozó? ... Drága barátaim, azt a csodálkozó képet, amit ezen kérdésem kiváltott, nem tudom visszaadni. Szegények, hozzá a szavak... A gyerek kissé meghajolt, hunyorgott, összeráncolta a homlokát, 1 „mindent megtett az érdekemben” > í_ de hát — ő nem tud japánul, mit feleljen egy számára értelmetlen kérdésre. Aztán föloldódott a görcs, s megkönnyebbedve mondta: azt se tudom mi az. Akkor hittanra se jártál — ugye?... Boldogan helyesel. (Megy ez könnyen, csak bele kell jönni.) A templom szó mond neked valamit? A templom?... Hát — „az az”! — mutat kifelé az ablakon, éppen most palázzák újra. Jaj! csak ne lennék szangvinikus alkat — fohászkodom magánban — s próbálom megértetni a békésen üldögélő — „magára ta_ 'Iáit” sráccal, hogy az öcskös ke/ resztelésével kapcsolatban problémák vannak. Arra kérem, küldje el az anyukát, mert így nem jutunk előre Szóval nem lesz keresztelés? — kérdezi hanyagul... Missziós területen vagyok — csillapítom magam — itt nincs • közös szótár, itl nem használható egyetlen egy bölcs hittanóravázlat sem, újdonsült ismerősöm garantáltan érintetlen mindenféle "i vallásos műveltségtől. S akkor — véletlenül — ránézek a fradi zászlóra, és „leesik a tantusz”... Nézd „öregem” — mondjuk ha te szeretnél focizni a kedvenc egyesületed színeiben, akkor mit csinálsz?... Hát! Jelentkezem .. És utána?. . Jelentkezel és mindennek vége? .. „Jaj de értetlen ez az alak” — jelentkezem, aztán edzésre járok, s szeretnék minél előbb az első csapatban játszani... No. Pajtás, helyben vagyunk. Bejöttél a csőbe. A keresztelés: JELENTKEZÉS A TEMPLOMBA!... BEIRAT- ■ KOZAS! Van értelme ennek a je- , lentkezésnek, ha többé sohase ' jársz oda??? Ez igaz — feleli nyugodtan — j majd megmondom az anyunak, f Délután „jön az anyu”, jön a gye- , rek, s még egynéhány „lurkó”, így 1 derül ki, hogy éppen az ötödik L drágaság kereszteléséről lenne szó. ; Ha lehetne .. Persze, hogy lehetne. Az asz- / szonynak csak annyit kellene tenni, hogy a nyolcadikos, hatodi- *m kos, ötödikes „ráoízottakat”, megkeresztelteket beírassa a hittanra. A plébános úr mindenféle segítséget fölajánl, de mint kiderül, a hittanra nincs már idő. Az aszszony csak kereszteltetni akar, de azt makacsul. Miért nem lehet? — ismétli vagy tucadszor... Miért??? Talán maradjon pogány?... A többi is az maradt, drága aszszonyom, ezt kár lenne folytatni, t; MI KERESZTÉNYNEK KERESZTELJÜK, ÖN MEG POGÁNY- «P NAK NEVELI! Nem énsi, hogy itt ( valami baj van ? A gyermekei nem miattunk maradnak pogányok. Akkor majd elviszem máshova — mondja dacosan, azoknak az : anyáknak öntudatával, akik „mindent megtesznek” a gyermekeikért, a sok-sok lehetetlen, kellemetlenkedő, akadékoskodó lelkipásztor ellenére. REMÉLEM NEM TALÄL GAZDÁRA EZ AZ ALAPTALAN KÉRÉS. Nem szaporodik a kereszt' levéllel rendelkező pogányok szá' ma. Nem marad továbbra is má-1 gia szintjén az első szentség. Könyörgöm! Ehhez ne asszisztáljunk! L. K. Üj bélyeget bocsát ki a vatikáni posta. A 600 líra értékű , címletet a mozgássérültek éve | alkalmából adják ki. Az új bélyeg szeptember ?9 én kerül for- i galomba. I I
