Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-15 / 7. szám
VI. évfolyam 7» szám 1982. szeptember 15 Szerkeszti: Stirling György 724-5 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22Q4-2 Magyarországi sajtószemle augusztus 1-től Egy adat a Budapesten most megjelent Statisztikai Zsebkönyvből» 1982. január 1-én Magyarország lakossága 10 millió 711 ezer fő volt. Az I98I. januári évkönyv ugyanezen rovatában ez az adat állt» 10 millió 713 ezer. Bekövetkezett hát, amit az évről-évre csökkenő születésszám alapján a demográfusok előre jeleztek» 1981-ben az ország természetes szaporodása negatívra fordult és a népesség kereken kétezer lélekkel fogyott. A tavalyi évvel megkezdődött a hazai magyarság számának csökkenése és a statisztikai előreszámítások szerint ez a folyamat belátható időn belül megállíthatatlan. Kedvező fordulatot csak valamilyen csoda hozhat... Nem először írunk arról, hogy hazánkban a hetvenes évek közepe óta egyre kevesebb csecsemő jön világra és többször utaltunk ennek szinte beláthatatlan következményeire is. Egy ideje már nemcsak bennünket foglalkoztat a kérdés» népünk jövőjéért aggódó írók, demográfusok és szociológusok tollából olvashattunk a születéscsökkenés okait kutató írásokat, melyekből ugyancsak számos részletet idéztünk a probléma minden oldalról való megvilágítására. A vigasztalan tényeket már pontosan ismerjük, nagyjából már az okok felől is tájézottak vagyunk, csak arra nem tudunk^választ találni» mikép lehetne segíteni? Hogyan lehetne gátat vetni a magyarság fogyatkozásának? A gondot súlyosbítja az, hogy a baj kétirányú» míg egyrészől egyre kevesebb bölcsőre van otthon szükség, másrészről mind több koporsót kell ácsolni, több sírt kell ásni a temetőkben. A természetes szaporulat nemcsak azért fordult mínuszba, mert egyre kevesebb az újszülött, hanem azért is, mert az utóbbi években ugrásszerűen emelkedett a halálozások száma. Például 1981-ben a halálozási arány 13»5 ezrelék volt- minden ezer lakosra 13,5 halálozás jutott -, ami a legrosszabb háborús évek adataira emlékeztet, amivel szemben csupán 13,3 ezrelékes születési arány áll. Tehát míg 133 ezer új élet érkezése okozott örömöt a szülőknek,addig 135 ezer halottat gyászoltak szerte az országban a családok. A jelenség előtt értetlenül állnak a szakemberek is, mert a halál elsősorban nem az idősebb évjáratokból szedi áldozatait, hanem a negyven-ötvenéves korosztály tagjai halnak meg aránytalanul magas számban. S ezek közt is a férfiak vannak döntő többségben« javakorabeli, alkotó erejük teljében lévő férfiak, akik rendszerint hirtelen dőlnek ki a sorból. Többféle magyarázatot is olvashattunk már erre» túlfeszített munka, hajszolt életmód, nyugtatok, majd ismét izgatószerek mértéktelen használata - köztük természetesen első helyen áll az alkohol -, és feltűnően nagy számmal jelentkező betegségek, ezek közt elsősorban a szívvel összefüggő kórok. A magyarországi öngyilkosságok egyre emelkedő számában is ez a korosztály van képviselve a legmagasabb százalékkal. A hajszás, modern élet ártalmait elsősorban a városi lakosok sínylik meg, és - gondolná az ember - a vidékiek, a falu nyugodt légkörében élők nem szenvednek hasonló bajoktól. Valószínűnek tűnik hát, hogy kevesebben is halnak meg közülük időnek előtte és a halálozási statisztika nem haladja túl a megszokott arányokat. Idevágó adatokat keresgélve kezembe került az Élet és Irodalom egy pár hónappal ezelőtt megjelent riportja, melyből szemembe ötlött a következő mondat» "Barátaim, mifelénk most a hűtőláda van divatban, és a hirtelen halál." A mondat egy alföldi magyar faluban hangzik el napjainkban, bizonyos "Frányó elvtárs”, termelőszövetkezeti elnök szájából, aki a frissen ásott sír mellett búcsúztatja az egyik korán elhúnyt TSz-tagot. Tehát már vidéken is?... A szülőfalujába látogatóba érkezett újságíró a részletek iránt érdeklődik. Sógora mesélni kezd a régi ismerősökről» - Haraszti^velem volt katona. Kiment a kertbe, hogy majd hoz egy kosár krumplit. Csak az ólig ért el. Barátom, öt-Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15.-en
